Hirdetés
Demencia, alkoholizmus, gyerek- és ifjúsági előadások, meztelen nők, robotok, egy vicces diktátor, Ujj Zsuzsi és a világ legszebb városa, Róma. Puskás Panni kulturális programötleteihez márciusban sem kell majd nyakkendőt kötni.
A Klara és a nap az idei évad egyik legfelkavaróbb előadása. Habár 2082-ben játszódik a történet, egy pillanatig se higgyük, hogy arról szól, hova tartunk. Arról szól, milyenek vagyunk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Szinte minden este játszik valahol: anyaszínházában, a Radnótiban, vagy a Rózsavölgyiben. Teherbíró figura, aki a színjátszáson kívül is ért még egy-két dologhoz: konyhabútort csinál, lekvárt főz. Ránézésre vidám, harmonikus, jó humorú, szavakész ember. Mi pedig ránéztünk: Schneider Zoltánnal, a Radnóti színészével Csáki Judit beszélget.
Hirdetés
Nem lehet minden sikerélmény. Keserű pirula ez persze, ha az ember olyan elvárásokkal ül be egy előadásra, amelyekkel Fischer Iván és a Fesztiválzenekar az utóbbi évtized során nyújtott operai kalandozásai alapján már méltán bírhat – ettől még persze a kudarc nem lesz felemelőbb. Sőt. GYÁRFÁS ORSOLYA ÍRÁSA.
gyárf
Nem, kedves Márta, egyáltalán nem unatkoztam, és nem, kedves Márta, egyáltalán nem vágtam közönyös pofát, sőt: megtisztelve éreztem magam, hogy megszólítottál. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Szent Erzsébet-musical iránt paradox módon akkor tanúsíthatjuk a legnagyobb lovagiasságot, ha nem az emelkedett szerzői célkitűzések (és pláne nem a fellengzős kísérőszövegek), hanem inkább a földközeli realitások felől próbáljuk értelmezni a produkciót. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Bodó Viktor a 6SZÍNben rendezett előadást a függőségről és felépülésről A csoport címmel, amelyet júliusban mutattak be. Az előadás dramaturgja, Bíró Bence beszélt az alkotás folyamatáról. GERGICS ENIKŐ INTERJÚJA.
Vidnyánszky Attila saját #sohavégetnemérős projektje a Bánk bán színrevitele. A kör egyelőre bezárult: huszonegy évvel azután, hogy a Nemzeti Színház nagyszínpadán először megrendezte Katona József drámáját, az elkövető diadalmasan tér vissza a tett helyszínére. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Olyan nagy elvárás, hogy a Figaro Beaumarchais-féle mondanivalójának egy morzsája, csírája, bárhogyan aktualizálva, hétköznapi jelmezekbe öltöztetve, de megjelenjen a rendezésben? Vagy, hogy a rendezés folyamatának eleje és vége valamely egységes koncepció részeként viselkedve egymással koherens képet alkosson? GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA.
Két előadás, melyben kettőnél sokkal, de sokkal több kis- és nagyvilág tükröződik: a Wiener Festwochen megszokottan tömény összművészeti kínálatából ezúttal brazil és orosz helyzetjelentésekről számolunk be. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A 6SZÍN Teátrum júniusban mutatta be a Kizárólag az utókor számára című, Janikovszky Éva naplójából készült előadást Keresztes Tamás rendezésében. Az előadás szereplőivel, Sodró Elizával és Martinkovics Mátéval a napló aktualitásáról beszélgettünk. KESZTE BÁLINT INTERJÚJA.
Az Attila című korai Verdi-opera értelmezésében több lehetett volna annál, mint ami a Margitszigeten színpadra került. A zenekar ugyanakkor dominált az énekesek felett és feledtette a rendezést (illetve annak hiányát) is. Ennek pedig örülnünk kell. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
Hirdetés
Még alig mutatták be az Ezeregy éjszaka című musicalt Szegeden, már Best of Geszti című koncertjére készül a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, illetve új tévéműsorára, az augusztus végén induló Adom a napomra. Geszti Péter kétszázzal pörög, miközben saját bevallása szerint elmúltak már a munkamániában töltött hosszú évek, így szabadidejében például ráér megnézni a Barbie-filmet és az Oppenheimert, hallgatni Azahriah számait. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Lehet ezt ragozni és szépíteni, de hosszú évek óta a Sziget cirkuszsátrában fellépő külföldi csapatokért érdemes kilátogatni a nem koncertrajongóknak Óbudára. Idén cseh és ukrán, kanadai és ausztrál truppok lépnek fel, és a cikk végén az is kiderül, kit muszáj közülük látni. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Néha tényleg összejön minden: szereposztás, rendezés, vezénylet. A Bajor Állami Operaház parádés, Claus Guth által rendezett Semele-előadása nemcsak igazi Sternstunde, de tán annak is ígérete, hogy a Nikolaus Bachler másfél évtizedes regnálása alatt elsorvadt Händel-játszás új lendületet kaphat a müncheni opera színpadán. GYÁRFÁS ORSOLYA ÍRÁSA.
Hosszú idő után az egyik legkimunkáltabb előadás, ami úgy szól a magyar történelemről, hogy el is tartja magától a tárgyat, és alá is merül benne. Ez így elég szerencsés kombó. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Az alkohol vagy bármely bódítószer mint munkaeszköz (és / vagy munkaártalom) nem újkeletű témája az irodalomnak; Szádeq Hedájat A vak bagoly című kisregényének tolltartófestőjétől az azt a Perzsiában idéző Hajnóczy Péterig számtalan példát sorolhatnánk. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
A Luxemburg grófja margitszigeti előadásán a címszereplőnek jutott az a ki tudja, mennyire hálás feladat, hogy egy refrén erejéig táncszerű hadonászásra és ritmusos tapsolásra bírja a közönséget. STUBER ANDREA ÍRÁSA.
Ennél többet nemigen tehettek volna az alkotók a darabbal, amely sajnos gyógyíthatatlan. Miként a benne ábrázolt társadalmi betegségek is gyógyíthatatlannak tűnnek. Ebben élünk. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A nulladik perc című előadás mintha egyszerre próbálna prózai opera és annak kritikája lenni, azonban egyik irányba sem tesz egyértelmű lépést, így biztosan csak azt tudhatjuk, hogy a 19. század óta sem rendezzük jobban a problémáinkat, és még a hasis is illegális. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
A Hamlet apropóján Olivier Py létről, embermivoltról, a színház erejéről, lehetőségeiről és kötelességéről gondolkodik, és ez a gondolkodás a színház keretrendszerében csupa érzelem, zaj, feszültség és humor. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.