Menekülésről, családon belüli erőszakról, bizonytalanságról alig egy órában. A Perform[ing] Polandon látott performanszok olykor rendkívül sűrű megfogalmazásmóddal voltak képesek összetett társadalmi problémákról beszélni. Van azonban, hogy ezt a beszédet nehéz meghallani. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Nehéz átverni a tinédzsereket. Azt mondani, hogy értjük a problémáikat úgy, hogy közben nem látjuk a szorongásuk okait. A felnőttek számára megnyugtató lenne, hogy nem ők (mi), hanem az okostelefonok vagy az internet tehet mindenről. A Budapest Bábszínház Kísérleti Stúdiójának az előadása szerencsére nem fog megnyugtatni senkit ezzel kapcsolatban. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
„A mai fiataloknak nincsen jövőképük” – hangzik el gyakran az okos felnőttek szájából. Igaz-e ez az állítás, és ha igen, vajon van-e felelősségünk abban, hogy ezzel kezdjünk valamit? A Pesti Magyar Színház szerint van, és előadásával meg is próbál mélyebbre ásni ebben a kérdésben. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A 6SZÍN Teátrum júniusban mutatta be a Kizárólag az utókor számára című, Janikovszky Éva naplójából készült előadást Keresztes Tamás rendezésében. Az előadás szereplőivel, Sodró Elizával és Martinkovics Mátéval a napló aktualitásáról beszélgettünk. KESZTE BÁLINT INTERJÚJA.
Általában nehezen viseljük, ha egy általunk jól ismert történetet másfajta formátumban alkotnak újra. Lenézzük a szolgai másolást is, hiszen soha nem válhat olyanná számunkra, mint az eredeti. Vajon sikerülhet-e egyszerre ugyanazt és valami egyedit is nyújtania A padlás első bábszínházi bemutatójának? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A kamaszoknál talán csak a legfiatalabb korosztály leplezi kevésbé a véleményét egy-egy színházi előadással kapcsolatban. Komoly vállalás tehát számukra előadást létrehozni. Minek nevezzük akkor azokat a fesztiválokat, amelyek ezen vállalásokat gyűjtik egy helyre a világ minden tájáról? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A kísérleti bábszínházi előadás hallatán kevesen rohannak a jegypénztárakhoz. A vállalkozás legnagyobb kérdése talán éppen abban rejlik, hogy a szűk szakmán és az alkotókon kívül érdekes lehet-e bárkinek egy ilyen produkció. Meglephet-e még bennünket a színházban a vetítés? És hogyan kerülnek a térbe robotgolyók? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Élnek-e még a maszkhasználattal kapcsolatos poénok? Érdekes-e annyira egy online szavalóverseny témája, hogy a néző bevonódjon és hajlandó legyen elgondolkodni esztétikai kérdéseken miatta? Ezek a kérdések fogalmazódnak meg az előadás első perceiben, majd sorban a válaszokat is megkapjuk. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Egy családi összejövetel kellékei száz évvel ezelőtt: koleszterinben gazdag ételek, alkohol és egy csoport, amit lehet gyűlölni. Az anyagválasztás szerencséje, hogy a világunk ennyi idő alatt vagy nem változott semmit, vagy ugyanoda jutott, ahol akkor tartott. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Furcsa cím, kis játszóhely, kevés néző, híres színészek, mitológiai utalás. Szinte kódolva van, hogy valami filozofálgatós előadás lesz. Van-e olyan együttállás azonban, ami ebből a koktélból valami egészen egyedit és ne adj’ Isten szórakoztatót tud létrehozni? Rövid válasz nincsen, csak hosszú. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A kecskeméti Ciróka Bábszínház nagyszínpadán egy önkiszolgáló mosodába keveredik János vitéz, hogy a történetmondás segítségével mindenkivel megértesse, miért a legfontosabb dolog a világon a szerelem. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Természetesen tudjuk, hogyan lehet biztosan elrontani egy homoszexuális fiatal fiú neveltetését. Nem kell hozzá sok, csak az elfogadás hiánya, némi alkohol, illetve a kapcsolat megszakítása. De képesek vagyunk-e mögé látni ennek az el nem fogadásnak? Tudjuk-e tágabb kontextusban vizsgálni? És jut-e idő mindeközben a szórakozásra is? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Az epikus történetekben mindig vannak kiemelkedő riválisok. Akhilleusz és Hektor, Zrínyi és Szulimán, Capulet és Montague, hogy csak a kötelező olvasmányokat idézzük. Sokáig úgy képzeltem, hogy a magyarországi színházi nevelés történetében ilyen a Káva és a Kerekasztal. Aztán létrehoztak egy közös produkciót, ami felülírta ezt a mítoszt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A hazai kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom rendkívül színes, és számos értékes újdonság jelenik meg, amelyek színpadra kívánkoznak. Mégis van, amikor a korábbi, akár csak néhány évtizeddel ezelőtti klasszikusok továbbörökítése a cél. Nemes cél ez, amit nehéz igényesen, pátosz és felesleges retrózás nélkül teljesíteni. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Az atomizálódó társadalom hatásait egyre inkább saját bőrünkön érezhetjük. A szociális védőháló hiánya, az általános közöny, valamint az őszinteség és a jóhiszeműség alulértékelése érthetetlen és igazságtalan helyzeteket szül. A Szkéné Színház két fizikai színházi előadása merőben különböző történeteket felhasználva ezekre a jelenségekre reflektál. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.