Az HBO GO-n debütáló Egy adag boldogság Votela Toteva, a tragikusan fiatalon elhunyt bolgár újságírónő memoárját dolgozza fel. A téma aktuálisabb nem is lehetne, épp ezért kár, hogy a kétségtelenül meglévő erős pillanatok ellenére Yana Titova alkotása nem tud túlmutatni zsánerének közhelyein. Tovább a cikkhez
A fehérvári színház elmúlt éveit vizsgáló elemzésünk második részében a társulat, vagyis a színészek és a rendezői kar áll a fókuszban. Emlékezetes szerepek, kiemelkedő előadások. És a konklúzió. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Merész vállalkozás, ha egy koreográfus egy színházi társulatnak némafilmet adaptál színpadra. Fehér Ferenc, persze, mindig merész volt, én pedig kíváncsi: vajon mennyit képes abból a mélyen önmagából táplálkozó mozgásnyelvből a rendezői munkába transzponálni? KOMJÁTHY ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Túlzok, de nem nagyon, ha azt mondom, hogy ez a legviccesebb Bánk bán, amit valaha láttam. A pályakezdő Vilmos Noémi pécsi előadására mégsem elsősorban emiatt fog emlékezni az utókor. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hailee Steinfeld brillírozik Emily Dickinson szerepében, a sorozat showrunnere, Alena Smith pedig remekül találta meg a módját annak, hogyan lehet egy alapvetően klasszikus történetet a mai befogadó számára is megjegyezhetően és élvezetesen elmesélni. VIGH MARTIN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Világsikert aratott nápolyi tetralógiája után öt évvel jelent meg Elena Ferrante új regénye. Ebből az öt kötetből kikövetkeztethető regény-poétikája. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Oláh Juditnak a 2014-ben kirobbant Sipos-ügyről készített filmje sokkal inkább lett saját traumafeldolgozásának eszköze, mint egy erős, okfeltáró dokumentumfilm. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
