Hirdetés
A másfél órás darab ha nem is különösebben differenciáltan, de igyekszik több oldalról közelíteni meg a férfi-nő kérdést, az odaéléstől a visszaélésig, elkapástól túlkapásig, a közhelyestől az általánoson át az egyediig. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A csilivili díszletek lecsurognak a színpadról, elárasztják a bársonyszőnyeges nézőteret is, a hatalmas szereplőgárda ruhakölteményeit elnézegetnénk napestig, itt boldog a jelen (de még boldogabb a jövő!), itt otthon van a remény és a család (a hazáról már ne is beszéljünk!), hej, beh szép hely is Magyarország, bokréta az Úr kalapján! KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
A Dühöngő, az Anyaszínház és az RS9 Színház közös előadása a szálakat ügyesen kézben tartva mutatja meg: hiába mossuk arcunkat másban, ha közben tükörbe se tudunk nézni. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Hirdetés
Ha elsőre tán félreérthető is, kezdjük ezzel: az a megrendítő és elérzékenyítő hatás, amelyet Benedek Miklós, Egri Márta és Gálvölgyi János közös játéka a közönségre gyakorol, nagyobbára független Aldo Nicolaj darabjának értékétől. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem harcolt, nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
A TÁP Színház legújabb előadását a Jurányi Inkubátorházban január 25-én mutatják be. A fiatal színész-rendező, Kizlinger Lilla önéletrajzi ihletésű darabja, a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad többek között arra keresi a választ, hogy ki lehet-e lépni a generációkról generációkra öröklődő mintákból. Premier előtt beszélgettünk Kizlinger Lillával, illetve az előadás egyik főszereplőjével, Hajdu Szabolccsal. VAGDALT KRISZTINA INTERJÚJA.
A Szegedi Nemzeti Színházban a Leonce és Lénát Závada Péter átiratában, Subicz Gábor zenéjével, Barnák László rendezésében láthatjuk, és bár az előadásban jobbnál jobb ötletek és alakítások sorjáznak, mégsem világos, hogy jutunk el a harsány komédiából az erőteljes fináléig. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Lett volna itt egy előadás, egy másik, még 2020 őszén. Elfújta a covid valahányadik hulláma, így aztán a PanoDráma mégsem állt elő egy félig fiktív produkcióval. Hanem most, egy kicsit sem fiktívvel. Mert ez az ő terepe: a doku, a verbatim. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
1908 óta nem játszotta az Opera társulata Az ezred lányát. Polgár Csaba új rendezése egyrészt világossá teszi az évszázados mellőzöttség okait, másrészt megmutatja, hogy bár sok az a száztizennégy esztendő, de talán mégsem feltétlenül elegendő. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ CIKKE.
A dalestek hang és egyéniség kapcsolatára építő hatásmechanizmusát ezúttal ne elemezzük, maradjunk a Winterreise különböző színpadi feldolgozásainál. Leszögezhetjük, hogy ezek közül csak azok működnek, amelyekben az előadó, miközben a létfájdalomban egyre mélyebbre süllyed, vagy hideg szívvel és ésszel, vagy játékos iróniával, de minden körülmények között kívülről is képes önmagát figyelni. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Hirdetés
Blaszfémia, ha egy zenei képzettséggel nem rendelkező koreográfus karmesterként lép színpadra, vagy épp ez a kívülállás teszi lehetővé, hogy a mű hatásmechanizmusának a mélyére ásson? A kérdés leginkább azért aktuális, mert Xavier Le Roy Tavaszi áldozata január 20-án és 21-én a Trafóban látható. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A Fehér nyuszi, vörös nyuszi előadás címe ma már ismerősen csenghet a hazai nézők számára. Az előadásnak nincs rendezője, nincs próbája, nincs díszlete vagy jelmeze. A színész a szöveget helyben, a nézők előtt kapja kézhez. Egy színész életében csak egyetlenegyszer adhatja elő a darabot, így minden egyes este egyedi és megismételhetetlen alkalom. LEVKO ESZTELLA INTERJÚJA.
A PanoDráma társulat a Trafóban mutatja be a Kár, hogy rák című előadását. A csapat egyik tagjával, az előadás dramaturgjával, Hárs Annával beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Van a Stúdió K Színház friss, elevenbe vágó, szellemes Tigris-előadásának egy-két olyan pillanata, amikor megáll a kés a levegőben. De úgy áll meg, hogy közben sebet is ejt, és tompa fájdalmat okoz az odaadó nézőnek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Sikerről, közösségi alkotásról, avignoni tapasztalatokról és a nagy példaképekről mesélt Párizsban napjaink egyik legismertebb francia színházi alkotója, akinek Edmond című darabját Debrecenben mutatták be először Magyarországon. HORVÁTH PATRÍCIA INTERJÚJA.
Ahol a szolgálat nemes feladatára gondolna az ember (hogy újra van jó minőségű, aktuális Shakespeare-ünk, Danténk), ott Nádasdy a szolgáltatásra fordítja a szót, sőt ami a színműveket illeti, egyenesen a színházak kiszolgálására. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A Picasso című előadásban Picasso, a művész háttérbe kerül. Picassót, az embert, a férjet, az élettársat, az apát, a nárcisztikust, a bántalmazót, a hipochondert, a puhulásnak indult testet látjuk. És Picasso ürügyén, az ő személyét csak felhasználva vet fel az előadás kérdéseket. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Inspiráló történet arról, hogy hozhatunk döntéseket a saját életünkről, vagy lesújtó történet a hazai állami gondoskodás helyzetéről, és az azt elszenvedő gyerekekről? A Kiállok magamért egyszerre mindkettő. Hogy melyiknek látjuk inkább, az attól függ, honnan nézzük. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Vinnai András magyar valóságba öltött norvégmintás leteremtéstörténetét Szabó Zoltán vitte színre a TÁP Színház lelkes kis csapatával. PROICS LILLA KRITIKÁJA.