A Szent Erzsébet-musical iránt paradox módon akkor tanúsíthatjuk a legnagyobb lovagiasságot, ha nem az emelkedett szerzői célkitűzések (és pláne nem a fellengzős kísérőszövegek), hanem inkább a földközeli realitások felől próbáljuk értelmezni a produkciót. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Szereplőváltozás gyászeset miatt, esővel és esőkabát-osztással induló este – és utána egy operagála, amely közhelyességében is pompásan betöltötte hivatását. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Nekünk írták a dalt. Nekünk készítették a videót. Az előbbi a @magyar_zene_haza október végéig látogatható poptörténeti kiállításának címe, míg az utóbbi egy tényközlés: Puskás Panni, Sugár Bertalan, László Ferenc és videós munkatársunk, Fórizs Dániel meglátogatta ezt az érdekes tárlatot, hogy ott felvegyék számunkra a re:VÍZIÓ sorozat legújabb darabját. Polbeat, Erdős Péter, három T – csupán néhány téma beszélgetésükből. #revizoronline #magyarzeneháza #revízió #nekünkírtákadalt
Andrij Jurkevicset eddig kizárólag operakarmesterként ismertem, Eri Nakamura szopránját, úgy hiszem, még soha nem hallottam, sőt önhibámból ez idáig nem találkoztam a pécsi zenekar Mahler-produkcióival sem. A szubjektív felütést talán menti, hogy ezzel aligha csak én lehettem így május 5-e estéjén. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Egyetlen jelző vitatható megválasztása nem dönthet a Háború és béke új fordításáról. Még akkor sem, ha ez a jelző jószerint uralja a megjelenés kiadói kommunikációját, s ott szerepel a fordító interjúiban és alighanem mindahány cikkben, amely Gy. Horváth László tiszteletreméltó teljesítményéről szól. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A gyermekkortól a főiskolán át a költői működésig rengeteg téma szóba kerül majd abban a portréinterjúban, amelyet Lukács Sándor, a Vígszínház Kossuth-díjas művésze adott László Ferencnek.
Háromgyermekes apa, férj, fivér, fiú és unoka, visszavonult mentőpilóta és aktív trónörökös. Vajon kiderül-e valami több, azazhogy fontosabb Vilmos hercegről a Paris Match és a Vanity Fair újságírójának könyvéből? Kiderülhet-e egyáltalán? LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A re:VÍZIÓ című sorozatunk legújabb részében szerkesztőségünk négy kritikusa, Csáki Judit, Puskás Panni, László Ferenc és Jászay Tamás beszélget a színikritikáról és a színikritikusi létről.
Időben 1949-től a kilencvenes évekig, térben Canberrától a művész otthonáig sorjáznak azok a ritkaságértékű hang- és tévéfelvételek, amelyeknek nagyszabású gyűjteménye most újra felkínálja a lehetőséget, hogy eldöntsük végre: miként is állunk Fischer Annie legendájával? LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Mozart, Beethoven és egy ráadásnyi Bartók alkotta a pécsi zenekar és a vendégkarmesterként fellépő Keller András első nyilvános találkozásának programját. Habár az este egyik legemlékezetesebb pillanata egy viharjelenet volt, az együttműködés a legkevésbé sem tűnt viharosnak. Lendületesnek annál inkább. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Hét előadás vidékről, a határon túlról és a fővárosból, folytatólagos merengés a kategorizálás nehézségei körül, s persze a színészi jelenlét megunhatatlan és kiismerhetetlen csodája. A Városmajori Színházi Szemlén zsűriztem. LÁSZLÓ FERENC BESZÁMOLÓJA.
A derű fokozására alkalmas, ismert mellékhatása nincs, s legfeljebb talán Haydn-kutatók számára nem javallható nyugodt szívvel Hámori Mátéék vígoperai matinéja. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
„Mért szállong a turul s ölyű […]?” – kérdezhettük műveltségünkre büszkén a margitszigeti Verdi-produkció LED-falát figyelve, de máskülönben ennek az Attila-operának eredendően vajmi kevés köze van a „mi” Attilánkhoz. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A kazányi születésű szoprán budapesti debütálására – egy Mága-koncertet szerzői önkénnyel nem számítva – a Margitszigeten került sor: operagálán, közhelyparádé kíséretében. Az utóbbi menetében szokás szerint mi, kritikusok is ott masírozunk, masírozgatunk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Dés László dalainak félreismerhetetlen saját hangja, hangulata, életköre és életkora, s éppen nem mellesleg: saját, meghitt közönsége van. Ezt mind érzékletesen megtapasztalhattuk a július 28-i margitszigeti koncerten. És talán még valami mást is. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.