Hosszú idő után az egyik legkimunkáltabb előadás, ami úgy szól a magyar történelemről, hogy el is tartja magától a tárgyat, és alá is merül benne. Ez így elég szerencsés kombó. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Kisebb, nagyobb megtorpanásokkal, nekilódulással profimód működik a komédia, rendre ülnek a poénok, hőseink nem is hagynak ki egyetlen kínálkozó ziccert sem. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A látványos képek, a kimondott dialógusok s a szereplők cselekvései paralel módon mesélik el, mi történik a külvilágban, s mi megy végbe hőseink pszichéjében és privát történetében. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Jókedvű, pörgős a produkció, és magával ragadó az a szüntelenül átváltozó varázslatos világ is, amelyet díszletben-jelmezben a színre álmodott tervezőjük, Kovács Yvette Alida. Teljes a színpadi illúzió, és alkalmas rá, hogy mindenestől elvarázsolja a legkisebbeket. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Hernádi Judit és Gálffi László hibátlan ökonómiával, a hatásvadászat csapdáit messze elkerülve hozzák színre figuráikat. Két erős egyéniséget látunk kibontakozni, méghozzá a maguk „fejlődéstörténetével” együtt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A sugallatos-statikus színpadkép, a fények kompozíciója, a hangok, a minimálzene a szikár rendezői koncepció megvalósulását szolgálják, mert a produkcióban, úgy vélem, a vízió, a világkép felrajzolása a domináns elem, s csak kevéssé az emberi drámák kibontása. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A szereplők látható élvezettel aknázzák ki a kínálkozó poénokat, olykor valóságos nyelvi zsonglőrmutatványokat, poénzuhatagot produkálva. Tapasztó Ernő már nemegyszer bizonyította, hogy az ironizált, groteszkbe hajló, lebegősre vett stíljátékok specialistája. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A Radnóti Színház több halasztás után, végül májusban mutatta be Szophoklész Antigonéját Porogi Dorka rendezésében. A kérdés csak az, hogy mit kezd ma egy kortárs színház az antik tragédiával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Katharina persze nemigen akar mást, csak azt, hogy békén hagyják. Az állam emberei is, és a mocskos bulvársajtó is, amely durván belegázol a magánéletébe, a legintimebb ügyeibe. Mikor halálra vegzálják az őrszobán, többször megtagadja a vallomást. Mire az államügyész rendre maliciózusan megjegyzi: jogában áll. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A harminchárom évesen öngyilkossá lett, önpusztító polihisztor zseni, Csáth Géza élete kész regény, s irodalmi-színházi-filmes feldolgozásért kiált. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Sokféle útja van manapság a kortárs magyar drámák megszületésének. Az egyik legkarakteresebb a Színházi Dramaturgok Céhe által életre hívott Nyílt Fórum, amely hosszú ideje, évről évre szisztematikusan gondozza, fejleszti a fiatal (és nem csak fiatal) szerzők munkáit. Az évek óta működő modellről annyit előzetesen el kell mondani, hogy minimum eredményesnek bizonyult. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
A rutinosan szerkesztett szeánsz könnyedén s egyenes vonalúan jut el a horrorisztikus végkifejletig, amit semmiképpen nem szeretnék most elspoilerezni. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Tar Sándor világlátásának illúziótlansága, keménysége találkozik a játékban Gothár Péter szatirikus szemléletének élességével, radikalizmusával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.