Hirdetés
És akkor a legrosszabb időkben megjelennek új csapatok, keresnek új utakat, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy nézzük őket, mert érdemes, és nem mellesleg segítsük a megmaradásukat. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Fábián Péter legújabb darabja a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában könnyed és mulatságos, a közönség remekül szórakozik, a végén seperc alatt vastapssá rendeződik a tetszésnyilvánítás. „Elkenődött a sminkem, annyit röhögtem, nincs monoklim?” – kérdezi egy nő a férjét mögöttem. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Az Orlai Produkció 6SZÍNben látható ősbemutatója, Tasnádi István Mikor hazudtam? című előadása izgalmas, közélet és magánélet határán egyensúlyozó alaphelyzetből indul, és bár a hatalmi viszonyok váltakozása végig fenntartja az érdeklődést, a magánéleti vonal a remek színészi játék ellenére kissé erőtlen marad. KISS LÓRÁNT ÍRÁSA.
Hirdetés
A Klara és a nap az idei évad egyik legfelkavaróbb előadása. Habár 2082-ben játszódik a történet, egy pillanatig se higgyük, hogy arról szól, hova tartunk. Arról szól, milyenek vagyunk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Szinte minden este játszik valahol: anyaszínházában, a Radnótiban, vagy a Rózsavölgyiben. Teherbíró figura, aki a színjátszáson kívül is ért még egy-két dologhoz: konyhabútort csinál, lekvárt főz. Ránézésre vidám, harmonikus, jó humorú, szavakész ember. Mi pedig ránéztünk: Schneider Zoltánnal, a Radnóti színészével Csáki Judit beszélget.
Égető kérdés, hogy az elmúlt évek kultúrpolitikai viharában mit kezdünk a kultúrafinanszírozás kérdésével. Az Egyensúly Intézet független agytröszt 2024 tavaszán megjelenő szakpolitikai javaslatában ezzel foglalkozik, döntéshozók, szakértők és művészek bevonásával. A készülő szakpolitikai anyagról Filippov Gáborral, az agytröszt kutatási igazgatójával beszélgettünk. LEVKO ESZTELLA INTERJÚJA.
Hogyan „élj a mának”, ha a „ma” tele van keretekkel, amik börtönbe zárnak és elutasításokkal, amik elnyomják a benned rejlő vágyakat? A Holt költők társasága jó ürügyet szolgáltat arra, hogy ilyen, egyre aktuálisabbá váló kérdésekről gondolkodhassunk. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Az idén nyolcvankét éves szupersztár a kilencvenes évek végén ígérte meg először, hogy megírja autobiográfiáját, de állítása szerint mindig akadt más dolga. A tavaly novemberben megjelent, közel ezeroldalas kötetet a New York Times egyik kritikusa – szerényen – a memoárok anyjaként emlegette, más nagyágyúk az év legjobb nem-fikciós könyveként. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA.
A székesfehérvári a nyolcadik magyar bemutató A király beszéde című darabból, amelyet a Tom Hooper által rendezett nagy sikerű film után a forgatókönyvíró, David Seidler adaptált színpadra. De miért érdekli a (magyar) közönséget ilyen nagyon VI. György király beszédhibája? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Az Európában dolgozó ausztrál operarendező, Barrie Kosky nevével sok magyar operarajongó a pandémia időszaka alatt ismerkedett meg: ha volt az időszaknak pozitív hozadéka, az a tőle is hozzáférhető operafelvételek számának megugrása. De kicsoda Kosky valójában? NOVOTNY ANNA ÍRÁSA.
A kusza történéseivel, távolított alakításaival helyenként legalább vicces előadásban Kovács Lehel rendezése a langyosan telő évek szürreális időélményét, üres foltjait sokkal inkább bosszantóan hozza létre, mintsem azt művészi értelemben lenne képes megmutatni. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Amikor felnőttként magunkról és a világról gondolkodunk, valami módon mindig a múlttal is foglalkozunk. Az 1978 című előadással Tomi Janežič és a temesvári Csiky Gergely Színház társulata azt teszik ránk, hogy a jövőnkkel is. A Temesvári Műszaki Egyetem egykori Hidrotechnikai karának elhagyott épületében jártunk, az előadás bemutatóján. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Hirdetés
A nemrég indult DanteCasino tagjai: Pass Andrea, Ács Petra, Bartha Bendegúz, Georgita Máté Dezső, Hrisztov Toma, Kenéz Ágoston, Podlovics Laura, Vilmányi Benett, Tóth Kata és Vajdai Vera. A formáció működéséről, elképzeléseiről, szándékairól beszélgettünk Pass Andreával és Kenéz Ágostonnal. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Az Örkény Színház Emma című előadása nem tankönyvi példabeszéd, hanem lelkigyakorlat, amelynek célja, hogy a Kerekes Éva által kifejezetten érzékenyen és árnyalt odafordulással bemutatott Emma nevű szereplő folytatni tudja az életét. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Birtokolhatunk-e valamit, aminek jogos tulajdonlása magunkban is kétségeket kelt? És szét tud-e esni valami, ami úgy jött létre, hogy előtte valami már szétesett, épp úgy, ahogy az ő előtte való is darabjaira hullott? S mi ez a kusza és hullámzó gubanc, amit családi életnek, esetleg nemzetnek hívunk? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Van, hogy a színház valóban kiszakít a hétköznapok valóságából és idegen tájakra, misztikus történetekbe kalauzol sivatagi szörnyek, teszetosza megváltók és csiliszták közé. A Boris Vian regénye alapján készült Pekingi ősz pontosan ezt teszi a nézővel, de nem úgy, ahogyan azt előzetesen elképzelnénk. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Soha ennyit nem költött a kormány a kultúrára, mint mostanság. Sőt: a GDP-arányt tekintve Európában a legtöbbet költi rá. A kormányoldal gyakran büszkélkedik ezzel; a számok szintjén még tán igazat is mondanak, de az elosztás módja nem is lehetne rosszabb. A kulturális források döntő mértékben a csókosokat támogatják – evidens jeléül annak, hogy a színvonal, a minőség a kormányt kicsit sem érdekli. A Petőfi Kulturális Ügynökség folyóirat pályázatának nyerteseit nézve ugyanezt látjuk. ÜZEN A SZERK.
Peter Shaffer darabjának Salierije kétségkívül a nagybetűs Angyallal találkozik Mozart személyében, s mivel rendelkezik a felismerés képességével, megszenvedi ezt. A Pesti Színház publikuma meg csak nézi a játék Mozartját, s páran meg mernének esküdni, hogy érzik a szárnyak suhogását. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Egy rosszaságról címmel Kiss-Végh Emőke írta és rendezte a Dollár Papa Gyermekei Társulat legújabb produkcióját, amit telt házzal játszanak a Trafó Stúdióban. A 18 éven felülieknek szóló előadásban a sokoldalú táncos, előadóművész, tanár és újságíró, Lőrinc Katalin játssza az egyik szerepet. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Szökőévben járunk, így a szokottnál hosszabb lesz az esztendő legrövidebb hónapja: 29 nap telis-tele értékes, izgalmas, hökkentő és kihagyhatatlan kulturális programokkal és produktumokkal.
Hogyan lehet kiegyensúlyozottan, pátoszmentesen írni egy legendáról, egy gururól, egy végletes szenvedélyeket kiváltó alkotóról és az ő leghősibb alkotói korszakáról? Arról a csapatról, amely egy lefojtva forrongó kor egyik avantgárd etalonja lett és sokak színházlátását (mások színházcsinálói ambícióját) alapjaiban határozta meg. UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA.