Hirdetés
A Respect for the 23.000 című előadás arról a 23.000 gyerekről szól, akik jelenleg a gyermekvédelmi rendszerben töltik mindennapjaikat. Raubinek Lili rendező-koreográfussal a rendszer hibáiról, a jogos haragról és annak kieresztéséről beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Radu Afrim olyan rendező, akit az alapanyag megihlet, el- és felszabadít, s akit színészcsapata látható játékkedvvel követ a vizuális és verbális kicsapongás kacskaringós útján. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Ítélkezésre hív fel a Hegymegi Máté által rendezett produkció bekötött szemű, pallóst és mérleget tartó Jusztíciát ábrázoló szórólapja. Nehéz ügy ez, akkor is, ha csak a főhősöket nézzük. De a cím a pusztító szülők halott utódait hívja elénk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Hirdetés
Francba a részletekkel! Melyik évszázad? Melyik ország? Mióta gyerekelőadás a Tóték? Van-e Móricz Zsigmondnak Szerelem című drámája? Megnéztük, mit kínálnak a színházak az elkövetkező évadban. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Színház, könyv, kiállítás, film. Ez az a 10 kulturális esemény vagy termék, amit a Revizor szerkesztője jó szívvel ajánl másoknak is októberre.
Átvágtattunk egy évtizeden: a Kultúrbrigád csapata fokozatosan és megfontoltan egy repertoárszínházat hozott létre az Átriumban. Küzdöttek az elemekkel, amelyek kivált a magánszínházakat sújtották: a tao megszüntetésétől kezdve borult az üzleti terv, a finanszírozás igazságtalanságai és képtelenségei pedig lassanként teljesen ellehetetlenítették a működést. Hogy mindez hogy függ össze egy pusztító és silány kormányzati kultúrpolitikával, és milyen hatása van és lesz a színházakra - ezekről is beszélgetett Csáki Judit a RE:vízió sorozatunkban Ugrai Istvánnal és Zsedényi Balázzsal.
Szauer Lilla sokoldalú alkotó. Szociológiát tanult, költőként is ismert, dramaturgiát hallgat, de rendezőként is sajátosan erős nyelve van. Új, a TITANium pályázat keretében a Trafóban bemutatásra kerülő előadása, a Pelléas és Mélisande kapcsán beszélgettünk vele. KISS LÓRÁNT INTERJÚJA.
Znajkay Zsófia Péntek úr csodálatos barátai című darabját mutatja be a Budapest Bábszínház Varsányi Péter rendezésében. A főszerepet játszó Tatai Zsoltot kérdeztük kihívásokról, technikákról és arról, hogy csábító-e a nyitott színpadi színészi lét. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Ritkán, de előfordul, hogy jóval a tapsrend elhalkulása után érti meg az ember, mit is kellett volna látnia. Érzi, hogy valami fontos dologgal kellett volna találkoznia, de az egész mégsem körvonalazódik. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A Jógyerekek képeskönyvét a tatabányai Jászai Mari Színház előadásában és Szikszai Rémusz rendezésében láthatta a közönség a Városmajori Szabadtéri Színpad Szemléjén. Ám hiába a látványos rendezői ötletek, a produkciónak nem sikerült javítania a darab alapvetően monoton jellegén. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
A beilleszkedés nehézségeit és a frusztrációkat járja körbe egy társulat példáján a Freeszfe első színházcsináló osztályának Csak az ég című előadása, amit szeptember 25-én játszanak a Trafóban. A produkcióról Kárász Emese rendező, Juhász Maja dramaturg és a társzeneszerző, Zentaj Bente beszélt. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
„Kizökkent az idő” – ez a Hamlet-idézet volt az idei Salzburgi Ünnepi Játékok vezérgondolata és több kerekasztal-beszélgetés témája. Macbeth, Görög passió, Orfeo ed Euridice, Le grand macabre – a fenti mottóra a fesztivál számos előadása rímelt, nehéz is lenne mindet felsorolni. GYENGE ENIKŐ BESZÁMOLÓJA.
Hirdetés
Nem lehet minden sikerélmény. Keserű pirula ez persze, ha az ember olyan elvárásokkal ül be egy előadásra, amelyekkel Fischer Iván és a Fesztiválzenekar az utóbbi évtized során nyújtott operai kalandozásai alapján már méltán bírhat – ettől még persze a kudarc nem lesz felemelőbb. Sőt. GYÁRFÁS ORSOLYA ÍRÁSA.
gyárf
Nem, kedves Márta, egyáltalán nem unatkoztam, és nem, kedves Márta, egyáltalán nem vágtam közönyös pofát, sőt: megtisztelve éreztem magam, hogy megszólítottál. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Szent Erzsébet-musical iránt paradox módon akkor tanúsíthatjuk a legnagyobb lovagiasságot, ha nem az emelkedett szerzői célkitűzések (és pláne nem a fellengzős kísérőszövegek), hanem inkább a földközeli realitások felől próbáljuk értelmezni a produkciót. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Bodó Viktor a 6SZÍNben rendezett előadást a függőségről és felépülésről A csoport címmel, amelyet júliusban mutattak be. Az előadás dramaturgja, Bíró Bence beszélt az alkotás folyamatáról. GERGICS ENIKŐ INTERJÚJA.
Vidnyánszky Attila saját #sohavégetnemérős projektje a Bánk bán színrevitele. A kör egyelőre bezárult: huszonegy évvel azután, hogy a Nemzeti Színház nagyszínpadán először megrendezte Katona József drámáját, az elkövető diadalmasan tér vissza a tett helyszínére. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Olyan nagy elvárás, hogy a Figaro Beaumarchais-féle mondanivalójának egy morzsája, csírája, bárhogyan aktualizálva, hétköznapi jelmezekbe öltöztetve, de megjelenjen a rendezésben? Vagy, hogy a rendezés folyamatának eleje és vége valamely egységes koncepció részeként viselkedve egymással koherens képet alkosson? GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA.
Két előadás, melyben kettőnél sokkal, de sokkal több kis- és nagyvilág tükröződik: a Wiener Festwochen megszokottan tömény összművészeti kínálatából ezúttal brazil és orosz helyzetjelentésekről számolunk be. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A 6SZÍN Teátrum júniusban mutatta be a Kizárólag az utókor számára című, Janikovszky Éva naplójából készült előadást Keresztes Tamás rendezésében. Az előadás szereplőivel, Sodró Elizával és Martinkovics Mátéval a napló aktualitásáról beszélgettünk. KESZTE BÁLINT INTERJÚJA.
Az Attila című korai Verdi-opera értelmezésében több lehetett volna annál, mint ami a Margitszigeten színpadra került. A zenekar ugyanakkor dominált az énekesek felett és feledtette a rendezést (illetve annak hiányát) is. Ennek pedig örülnünk kell. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.