Proics Lilla

A CSILLÁROK IS LÓGTAK
Kálmán Imre: Csárdáskirálynő / Szigligeti Színház, Nagyvárad

Akkor most megpróbálom elmesélni azoknak, akik nem értik a nagyszüleik vagy a szomszéd néni túlcsorduló operettrajongását, hogy egy jól megcsinált Csárdáskirálynő ma is rettentően vidám, társadalomkritikus közéleti komédiaként tud működni, ekként pedig pont olyan totális színház, mint, mondjuk, egy igazán jó Hamlet. Csak kevésbé lesz tőle gyomorbajos az ember. PROICS LILLA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

HETVENNÉGYBEN ELREPEDT MINDEN POHÁR
Simona Semenič – Tomi Janežič: 1978 / Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

Amikor felnőttként magunkról és a világról gondolkodunk, valami módon mindig a múlttal is foglalkozunk. Az 1978 című előadással Tomi Janežič és a temesvári Csiky Gergely Színház társulata azt teszik ránk, hogy a jövőnkkel is. A Temesvári Műszaki Egyetem egykori Hidrotechnikai karának elhagyott épületében jártunk, az előadás bemutatóján. PROICS LILLA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

NEM TETTETJÜK MAGUNKAT MÁSNAK
Interjú Pass Andreával és Kenéz Ágostonnal a DanteCasinóról

A nemrég indult DanteCasino tagjai: Pass Andrea, Ács Petra, Bartha Bendegúz, Georgita Máté Dezső, Hrisztov Toma, Kenéz Ágoston, Podlovics Laura, Vilmányi Benett, Tóth Kata és Vajdai Vera. A formáció működéséről, elképzeléseiről, szándékairól beszélgettünk Pass Andreával és Kenéz Ágostonnal. PROICS LILLA INTERJÚJA.

Tovább a cikkhez

MILYEN HAJÓ?
Desiré Central Station 2022 / Szabadka

Bár regionális színházi fesztiválok programja alapján kétséges azt állítani, hogy a szlovén színház él és virul, az idei Desiré programja tovább erősítette bennem ezt az évek óta dédelgetett elképzelést. Máshol is születnek persze figyelemre méltó előadások – ezért fontos platform ez a kicsi, ügyes fesztivál. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.

Tovább a cikkhez

AHOGY JÖTT, ÚGY MEGY
Ott torony volt: Víg Mihály-portré

Hamar el fogom felejteni ezt a portréfilmnek címkézett több mint másfél órát, tudom. Pedig nekem rengeteg újat mondott, mert bár több mint harminc éve hallgatom Víg Mihály dalait – mit hallgatom, ezek a dalok az én magyar kultúrám alapjai –, még soha nem jutott eszembe utánanézni, milyen élete lehet, vagy miből fakad az ő művészete. PROICS LILLA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

„IGEN, BIZONY, FÖNSÉG; S JÓ SZÍNÉSZNEK TARTOTTAK”
Hol a színészünk? / Nézőművészeti Kft., Szkéné

Hangbejátszást hallunk még a sötétben, részleteket egy álutcarádió műsorából: az előadásban játszó színészek kérdeznek járókelőket háttérzajban a színházról. Egyikük azt mondja, „nem jön át”, „nagyon könnyű lukra futni, nagyon sok a kókler”. „Szerinted van értelme a színháznak? Persze, persze. Szoktál jönni? Nem.” Nagyon jó a tempó, vicces az egyszerű szöveg, már nevetünk is. PROICS LILLA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

REPRODUKCIÓ
Maja Pelević: Az utolsó kislányok / Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka

Az utolsó kislányok című opera a fennálló világrendszerrel szembesít nyomasztóan teoretikusan és érzékenyen igazságkeresőn. A színházcsinálók pazarul az arcunkba másznak, hogy félre ne értsük, rólunk van szó. Maja Pelević művét Kokan Mladenović a Kosztolányi Dezső Színház csapatával vitte színre. PROICS LILLA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez