Hirdetés
Milyen a pokol topográfiája? A kérdésre több száz évvel ezelőtt Dante kimerítő választ adott. A pályakezdő folklorista, Prudencia Hart kutatásai a kortárs skót drámaíró, David Greig darabjában máshonnan közelítik meg a poklot. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
Nem jár erre sem a Kalmár, sem a Fejedelem, sem a Tudós. Amit Csongor tőlük megtudhatna, azt már tudja. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Az előadás szövegkönyvét az eredeti rajzfilmsorozatból és Marék Veronika a társulat számára elmesélt történetéből írta a Harlekin Bábszínház házi szerzője, Szabó Attila. Amit a színpadon látunk, az tulajdonképpen a kockásfülű nyúl szuperhős-eredettörténete. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Nem állítom, hogy jól van ez így, de – noha régóta kerülgetem a naptáramban – most először mentem el megnézni egy előadást az Udvari Kamaraszínházba (amely régebben még valamiért a nevében hordta a Magyar meg a Kanizsai előnevet is, de az már lekopott), és ennek is oka volt. Lett tapasztalat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Áprilisi ajánlóm fókuszába jórészt történelmi és társadalomtörténeti művek kerültek. Egy kétes eredetű bécsi gyűjtemény, lakhatás- és menzatörténet, a rendszerváltozás korszakának vonatjegyhamisítási sztorija, G.W. Pabst filmrendező viszonyulása a hitleri hatalmi gépezethez. Talán a zenei események lógnak csak ki a sorból. De nem kell mindent kényszeresen egy dobozba szuszakolni. MERÉNYI ÁGNES AJÁNLÓJA.
Kertész Imre regényéből tantermi előadást készíteni érthető döntés, ugyanis számos ponton tudja megtámogatni a középiskolában tanultakat. Lehet adalék a történelemórához, de érettségi tétel is készíthető belőle. Lehet-e azonban több, mint „hasznos” egy ilyen vállalás? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Játékosan összegző, ugyanakkor lépték- és programadó munka a Történt egyszer Újvidéken című előadás az Újvidéki Színház esztrádja az új igazgató, Urbán András rendezésében. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Bajban lennék, ha meg kellene mondanom, Tóth András pinceszínházi Macbeth-rendezésének számomra mi a kulcsfogalma, kulcsmomentuma. Nem azért, mert nem találni ilyet az előadásban – éppen ellenkezőleg; akár hosszú listát is írhatnék a produkció olyan ötleteiről, felvetéseiről, formai elemeiről, amelyek egy eredeti interpretáció kulcsai lehetnének. Amivel éppúgy jellemezném a bemutató erényeit, mint problémáit. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Ez a színházi nyelvújítás, ez valahogy beakadt a szervezőknek, mert újítás, az nincsen a láthatáron sem a Benczúr Ház hetvenes évek patináját mutató dísztermében, ahol az egyik írószövetség van otthon, és ahol az egyik asztalon – mindjárt a pogácsa és az üdítő mellett – gusztusosan elrendezve a Szcenárium nevű kiadvány kínálja magát, a Nemzeti Színház „művészeti folyóirata”, krémszínű fényes műnyomó papíron, jó drága, viszont szintén a hetvenes évek divatja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Egy sikeres film színpadi adaptációja esetében mindig elsődleges kérdés, tud-e valamit hozzátenni vajon az eredetihez. Véleményem szerint az Orlai Produkció és a Katona József Színház közös előadása, a Lavina megugorja ezt az akadályt azzal, hogy Svédországból Magyarországra hozza ezt az alapvetően Franciaországban játszódó történetet. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A Forte Társulatban alaptag, de filmen ritkán játszik. A mozinak Hajdu Szabolcs fedezte fel: oldott meg nála életveszélyes dublőrfeladatot, a Békeidőben egy házasság haldoklását játszották el, a Kálmán-napban a sóhajtozásáriája is emlékezetes. De miért nem terápia a színház, és mitől lesz egy színész természetes? A Kálmán-nap mozipremierjén beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
A héten Hód Adrienn-premier lesz a Trafóban: ez önmagában nem meglepő, de ha hozzátesszük, hogy a magyar Hodworks és a hongkongi Unlock Dancing Plaza táncművészei az alkotó-előadók, máris izgalmasabban hangzik a dolog. A távol-keleti társulat két tagjával, Joseph Lee művészeti vezetővel és Wendy Lam ügyvezetővel beszélgettünk a közös munka kihívásairól és örömeiről. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Hirdetés
Mit lehet egy rendkívül egyszerű népmeséből kihozni? Hogyan lehet azt a mai gyerekek számára aktuálissá tenni? Ezeket a kérdéseket igyekszik megválaszolni Maróthy Anna Zorka A szomorú királykisasszony című előadásában, a Vaskakas Bábszínházban. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A lenyűgöző, gótikus-indusztriál látványvilág és Hegymegi Máté rendezésének határozott víziója mellett is töredezett és helyenként következetlen az összkép, a cselekmény megmarad egy ódivatú ifjúsági fantasy történetvezetésénél és toposzainál, ez pedig egyszerre hat bosszantóan meghaladottnak és nyújt biztonságot az előadás horrorisztikus miliőjében. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
A Budapest Bábszínház március elején mutatta be Otfried Preußler Krabat a Fekete Malomban című ifjúsági regényének adaptációját. Az alapmű számos kérdéskört jár be a felnőtté válástól a hatalomnak való kiszolgáltatottságig. Ezen témák feldolgozási lehetőségeiről az előadás rendezőjével, Hegymegi Mátéval beszélgettünk. KESZTE BÁLINT INTERJÚJA.
Claus Guth 2008-as salzburgi Don Giovannija, több más európai állomást követően most Budapestre is megérkezett. Óriási dolog, hogy egy ennyire markáns rendezés évtizedeken átívelve sem öregszik meg, azzal együtt, hogy a kerekerdő csupán a darab háromnegyedéig érdekes. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
Az előadás azt a hangulatot idézi, amikor az ovisok tésztát gyúrnak a nagyszülők lisztben és tojásfehérjében úszó konyhájában vagy kekszformákat szaggatnak ünnepek előtt az oviban és otthon. Mikor van idő és szeretet főzőcskézni, sütögetni. Mikor van idő a mosolygásra, az alkotásra. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Bár a közvélekedés szerint egyéni és társadalmi között éles határvonal feszül, egy élettörténet szoros olvasása felfedi azokat az eleve adott szerepeket, amik meghatározzák a hétköznapi viselkedési mintákat. Mintha ez a kutatómunka lenne a legfontosabb a 6SZÍNben látható, Janikovszky Éva fiatalkori naplóin alapuló Kizárólag az utókor számára című előadásban. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Fájó, de tény: Manon varázsos csábereje a szokottnál kisebbnek bizonyult a Müpa február 25-i előadásán, és ezért leginkább a színpadra állítás minőségét okolhatjuk. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Én megértem, hogy Blanche ennyire ki van akadva erre a bunkó polákra, Stanley-re. Azt meg pláne megértem, hogy a bunkó polák ki van akadva erre a mimózát színlelő Blanche-ra, akinek csak akkor van egy-két őszinte mondata, ha mattrészeg. És akkor sem mindig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Demencia, alkoholizmus, gyerek- és ifjúsági előadások, meztelen nők, robotok, egy vicces diktátor, Ujj Zsuzsi és a világ legszebb városa, Róma. Puskás Panni kulturális programötleteihez márciusban sem kell majd nyakkendőt kötni.