Komolyabb összegben mernénk fogadni arra, hogy a nagy és nem-olyan-nagy neveket felvonultató bírálóbizottság nem olvasta végig a pályázatokat. Bár fontos volna, a döntési lista nem tartalmazza azokat, akiknek a pályázatát elutasították – csak néhány nagymúltú, komoly szakmai munkát végző lapról tudunk, mint amilyen a Színház, a Színház online vagy a Spirituszonline, de nagyon érdekelne, még kik nem feleltek meg a döntnököknek, kommentben, levélben várjuk a további jelentkezőket –, e fogadás mellett kénytelenek vagyunk azokkal érvelni, akik nagyobb összeghez jutottak a pályázaton. Az elbírálás szempontjait ideidézem: szakmai kidolgozottság és megalapozottság, várható eredmények bemutatása és alátámasztottsága, költséghatékonyság, a kiadvány múltjából fakadó értékek megőrzése, a kiadvány célcsoportját milyen százalékban éri el a folyóirat, a kiadvány megjelenési példányszáma, az eladott példányok száma, az előfizetők száma, a kiadvány fejlesztésére vonatkozó tervek.
A bíráló bizottság névsora: elnök: dr. Balázs Géza, tagok: dr. Balogh Balázs, Madas Edit, Erős Kinga Andrea, Nagy Koppány Zsolt, Novák Irén, Dr. Pataki Viktor, Szentmártoni János, Vári Fábián László.
A pályázat beadásának határideje 2023. augusztus 31. volt. A döntésre hatvan nap állt a bizottság rendelkezésére. Az elutasítást tartalmazó levelet november 14-én kaptuk meg, ez állt benne: „Sajnálattal értesítjük, hogy a(z) MKA-FMT-SN-2023/1-000098 azonosítószámon, A Revizor, a kritikai portál 2023/24-es működése címmel benyújtott támogatási igényét a(z) Magyar Kultúráért Alapítvány forráshiány miatt nem részesíti támogatásban. Tájékoztatjuk, hogy a döntés ellen kifogás előterjesztésének vagy más jogorvoslat igénybevételének nincs helye.”
Kicsit visszaugrunk az időben: a 2021-ben kiírt hasonló, a folyóiratok működésére, illetve egyéb projektjeire kiírt pályázat sokkal nagyobb keretösszegéből szinte mindenkinek jutott – óriási aránytalanságokkal, persze –: a Revizor a működésre aprópénzt, a projektpályázatra nulla forintot kapott. Emailt írtunk az egyik kurátornak, German Kingának, az indokot kérdeztük. A válasz annyi volt, hogy nem kötelesek indokolni a döntéseiket. Noha tudjuk, hogy ez immár nemcsak a politikai, hanem a kulturális közbeszédben is így megy, azért a főszerkesztő, Jászay Tamás emailben megkérdezte Demeter Szilárdot, hogy mit gondol erről. A válasz: „miután felkérek egy szakmai kollégiumot/kuratóriumot, onnan kezdve az ő belátásukra bízom, hogy milyen döntést hoznak. Egyetlen feltételem van: olyan döntést hozzanak, amit meg is tudnak védeni. Ezt minden alakuló ülésen elmondom.”
A „forráshiány” persze nem indoklás, hiszen azt jelenti, hogy a pályázatunk formailag ugyan megfelelt, de nem volt olyan jó/ígéretes, mint azoké, akik kaptak pénzt. Na, ezt kellett volna megindokolni.
2023. december 5-én írtunk a honlapon feltüntetett „sajtós” nevű sajtósnak, hogy hoznák már nyilvánosságra a döntési listát. Semmi válasz. Aztán december 10-én, majd 12-én ismét. Megint semmi válasz. Aztán 2024. január 9-én ismét – de ehhez az emailhez már csatoltuk Demeter Szilárdot is. Tán ennek köszönhető, hogy két nap múlva, 11-én a kabinetfőnök ígérte meg, hogy a döntési lista „a napokban” nyilvánosságra kerül. (Úgy látszik, nincs sajtós az intézményben.) Január 24-én jeleztük, hogy a „néhány nap” eltelt. És végül két napra rá, 26-án a kabinetfőnök értesített, hogy fölkerült a honlapjukra a döntési lista.
A döntések többsége 1-4 millió forint közötti összeg: nem jó, de nem is tragikus. Ha értenének a lapcsináláshoz, tudnák: ez az összeg nagyjából a lélegeztetőgépre kerülésre elég, és vagy túlél a delikvens, vagy nem. Megnéztük ugyanakkor a kiugró számokat. Az olvasat.hu portál például a kormánypárti Magyar Írószövetség égisze alatt létezik, de azért kapott a működésre 10 millió forintot, nyilván függetlenül attól, hogy a döntnökök közül kettőt is a szerzői közt tudhat, Nagy Koppány Zsoltot és Erős Kingát, aki ráadásul a Magyar Írószövetség elnöke is.
Az Irodalmi Magazin – Erős Kinga itt is szerző, de Demeter Szilárd is – évente négy számmal jelentkezik, „A magyar piacon tudományos-ismeretterjesztő irodalmi lapként unikum”, mondja magáról; számonként 1600 ft-ért kapható a neten, és 13 milliót nyert a pályázaton. Ez, kérem, igen szép summa négy darab kiadványért; a példányszámról, pláne az eladott példányok számáról nem tudunk, de laza becslés alapján minden egyes olvasót minimum 20-30 ezer forinttal támogat a Petőfi Kulturális Ügynökség. Illetve az adófizetők.
Szerencsésnek vagy ügyesnek tudhatja magát a Múlt-kor történelmi magazin print és online formája: 12 milliót kapott az öt nyomtatott lapszámra és 10 milliót az online működésére. Jó hosszú a támogatók listája: a kormánytól a minisztériumig, az NKA-tól a Petőfi Ügynökségig és a Bethlen Gábor Alapig mindenki szereti őket: szórakoztató, népszerű történelemmesélés a profiljuk, és hisszük, hogy ennek van közönsége is. Az online oldaluk lehetne „tisztább”, kevésbé zavaros – szerintünk erre is kellene költeni kicsit, ha már van miből.
A kuratórium elnöke, dr. Balázs Géza – szakmáját tekintve nyelvész, foglalkozását tekintve a jelenlegi Színház- és Filmművészeti Egyetem Elméleti Intézetének a vezetője, valamint a Doktoriskola vezetője – nagyvonalúan 7 milliót ítéltetett meg a kuratóriummal az SzFE Uránia című „lektorált, szabad hozzáférésű interdiszciplináris folyóiratnak”, amely kereskedelmi forgalomba nem kerül, és ezidáig két száma jelent meg (ennyit a fentebb sorolt elbírálási szempontokról – egynek sem felel meg). A cél elég transzparens: a különböző akadémiai fokozatokra hajtó delikvensek publikációs fóruma, melyben – ahogy ezt dr. Balázs teszi – számos lábjegyzetben idézhetik önmagukat, ezzel is szaporítva a citátumok számát. Amúgy egészen biztosan merjük kijelenteni, hogy Balázs Géza A művészet nyelvének születése című húszoldalas tanulmányát csak mi olvastuk el: az alighanem a szerző egyéb írásaiból összekalapált, némi tohuvabohuval feldúsított szöveghalmaz mind tartalmában, mind stílusában követhetetlen és érthetetlen, vagyis aligha van/lesz közönsége. Amúgy is homályos, hogy kiknek készült az Uránia, ez a ránézésre is drága, színes-szagos kiadvány, amely egyrészt szoros összefonódást mutat a bőkezűen dotált Nemzeti Színházzal, másrészt az egyetem legfőbb összetevőjére, a diákságra szemlátomást nem reflektál, vagyis célközönsége, az nincsen neki. A kutatási kötelezettséget pipálják ki ezzel a zártkörű két számmal.
UPDATE-1: Az e-nyék című – nyilván méltán népszerű, és széles olvasótáborral bíró – honlap közli, hogy 2021-ben 320 oldalon megjelent Balázs Géza tollából A művészet és a nyelv születése című kötet, valamint ugyaninnen tudható, hogy az illetékes társaságnak ő ma már csak tiszteletbeli, de hosszú ideig valóságos elnöke is volt. Ugyaninnen tudjuk, hogy nemcsak az SZFE, hanem a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem is oktatói sorában tudhatja. Ez a bizonyos e-nyék 4 millió forintot kapott a pályázaton. Az információt köszönjük olvasónknak.
UPDATE-2: Van azután ez az e-nyelv magazin, felelős kiadó Balázs Géza, az elnyert támogatás 9 millió forint. Ezt az információt is köszönjük egy másik olvasónknak.
UPDATE-3: Avagy úgy tűnik, elég ha a pályázót Balázs Gézának hívják, a jelentős pénznyeremény garantált. Köszönjük olvasónknak, hogy további összefüggésekre hívta fel figyelmünket. Eszerint az Acta Universitatis Christianae Partiensisnél, ami 2,5 millió forintot kapott, a professzor úr a szerkesztőbizottság tagja, publikál is serényen a lapba. A Bolyai Műhely Alapítvány által kiadott Bon-BOM, a Bolyai Önképző Műhely művelődési-művészeti lapja 4 millió forintot nyert a pályázaton – a lap szerkesztője: Balázs Géza. És végül (?) ott a DUE, amit Balázs Géza alapítóként élete egyik legnagyobb élményének nevez, és ahol alelnök a mai napig. Így aztán ne is csodálkozzunk, hogy a DUE Tallózó kulturális ifjúsági-ismeretterjesztő magazin még 3 milliócskát besöpört. Ha az eddigieket összeszámoljuk, kiderül, hogy a teljes pályázható összeg, vagyis 350 millió forint nyolc százaléka, vagyis 29,5 millió forint BG-közeli érdekeltségekhez került. Nahát.
Oké, határozottan előny, ha „külhoni” vagy. És nem csak azért, mert akkor ingyen utazgathatsz Magyarországon, hanem azért is, mert jelentősen megnő az esélyed arra, hogy pénzhez juss a Petőfi Kulturális Ügynökség folyóiratpályázatán. Nem árt az sem, ha markánsan kormánypárti szervezetet képviselsz, esetleg magad is markánsan kormánypárti vagy. Aztán jól jöhet, ha valamelyik döntnök a „cimbid”. És mi nem számít? Hát az, hogy jó-e, gazdaságos-e, olvasott-e az az orgánum, amelynél dolgozol. Az nem számít. És a látszatra sincs adva: az egy-két közismert, nívós orgánum, amely jutott némi támogatáshoz, még a szakmaiság vagy objektivitás, netán a pártatlanság látszatához is kevés.
Mindazonáltal a Revizor nem adja fel, mert bírja a legfontosabb támogató, az olvasó bizalmát. Ezért álltunk át részben előfizetéses működésre, hogy folytathassuk független, a kultúra szinte minden területére kiterjedő, szakmai megalapozottságú kritikai tevékenységünket. Hogy ez így is maradjon, soha ekkora szükségünk nem volt még az olvasóinkra, mint most.