A kecskeméti Ciróka Bábszínház A só című élőszereplős előadásához az ismert magyar népmesét Kolozsi Angéla alkalmazta színpadra. Ebben a pergő, friss, szellemes és jól átgondolt változatban a versengés motívuma több szinten és formában is megjelenik, s így a népmese kiindulásához képest megsokszorozódik, a különböző változatok pedig kibontják, árnyalják az alaphelyzetet.
A történet kezdetén Balabán király születésnapján a háromból két testvér már a lázas előkészületeknél egymással verseng, hogy ki tud pompásabb ceremóniát dizájnolni. A külsőségek miatt mennek ölre. A felséges király óhaja szerint ugrándoznak összevissza, az ő kegyeit szeretnék elnyerni. A harmadik testvér nem ér rá cicaharcolni, igazodni, mert épp a konyhában rejtőzködve alkot. Az egyelőre láthatatlan lényeget: a tartalmat főzi. Azonban akármennyire is visszahúzódó, csendes-kedves, nem akar hivalkodni, neki is elkerülhetetlenül ki kell állnia versengeni. Először az apja „ki szeret engem jobban” kiszavazó show-jában, ahol szintén külsőségeket kell villogtatni, azokat marketingelni. Aztán akkor, amikor világgá száműzve udvari szakácsnak jelentkezik egy másik király udvarába. Még később az új munkahelyén, ahol a rá féltékeny munkatársak versenyeznek vele nem egészen tisztességes eszközökkel.
Azonban nemcsak a versenyeztetés helyzetének abszurd volta bomlik ki a népmese kínálta lehetőségek közül, hanem más cselekményszálak, motívumok is: az egyik ezek közül maga a főzés, ami a szeretet metaforájává válik. A főzéshez idő és figyelem, meg gyakorlat kell. Ahogy a szeretethez is. A versenyzős főzőshow-k világával szemben (és hát melyik családban ne menne időnként a bekapcsolva hagyott tévén a „színes süti sütő” vagy „legrövidebb idő alatt stresszelve főző” versenyek közül nem is egy) itt a főzés régimódibb, szeretetteli megközelítése kerül középpontba. Az előadás azt a hangulatot idézi, amikor az ovisok tésztát gyúrnak a nagyszülők lisztben és tojásfehérjében úszó konyhájában vagy kekszformákat szaggatnak ünnepek előtt az oviban és otthon. Mikor van idő és szeretet főzőcskézni, sütögetni. Mikor van idő a mosolygásra, az alkotásra. Ilyen figyelemmel és szeretettel kezeli az előadás a főzés-sütés művészetét és örömét, amit a főszereplő legkisebb királylány, Veronka közvetít.
Jelenet az előadásból.
Időbe telik az is, hogy az ember lánya szerelembe essen. A szerelmi szál is külön hangsúlyt kap ebben az adaptációban, és mit ad isten: a királyi udvar konyhájában bontakozik ki, és nem kevés köze van a főzéshez. Nem csak és nem elsősorban azért, mert “egy férfihoz a gyomrán keresztül vezet az út”. Hanem mert itt van idő játszani és megismerni a másikat. A fiatalok feltalálják, megtalálják azt a szeretetet, amit nem kell bizonygatni, mert érzi az ember. Ami tettekben és időben bontakozik ki.
Kuthy Ágnes rendezésében a mese két helyszíne, a két királyi udvar vizuálisan jól elkülönül egymástól – annak ellenére, hogy a váltás nem igényel nagy átdíszletezést: az árnyjátékra és írásvetítő használatára is alkalmas egyszínű háttér elé kerekeken gurulnak az egyszerű vonalú, minden díszítést nélkülöző, sokfunkciós elemek: asztalok, emelvénynek, széknek is használható kockák (tervező: Mátravölgyi Ákos). Balabán király udvarának jelmezeiben az ezüst, kék, lila, levendula színek uralkodnak. Azonban a fő helyszín a másik király, Valentin udvari konyhája, ahol minden fehér, mint a frissen mosott konyharuhák, kötények, terítők, szakács-süvegek. Jól mutatnak e háttér előtt a piros edények, gombok, kendők, kötények.
Ha ez egy só-műsor, akkor szalonzenekar is dukál (zeneszerző: Czapp Ferenc). A zenészek (gitár: Farkas Péter, dob: Kuzsella Ákos, trombita: Pallagi Gábor/Sági József, basszusgitár: Révész Tamás, zongora: Vass-Eysen Ákos) a színpadi játékba is jókedvűen ugranak be. Egyébként meg profi zenét szolgáltatnak az eseményekhez, amiknek így központi eleme lesz a mozgás és a tánc is. A showtáncelemek között röpködnek a mindenféle méretű régimódi piros zománcos lábasok, fedők, táncolnak az asztalok is (koreográfus: Barta Dóra). A gasztronómiában gazdag dalszövegek igazán ötletesek, szellemesek (kivéve talán a szerelmes duettet, ahol kissé bicsaklanak, kifordulnak a hasonlatok, rímek, de ez már csak ilyen, hiszen ha az ember szerelmes, mindenféle sületlenségeket hord össze).
Fotók: Ciróka Bábszínház
Az 5+-os korosztálynak meghirdetett előadáson a picik kacagva szórakoznak, a nagyobbak élvezik a humort és a szerelmi szál kibontakozását. A családi előadásra érkező felnőttek hálásak a feléjük kikacsintó zenei idézetekért és a megható emberi helyzetekért.
Adalékanyag, de a rend kedvéért álljon itt az információ, hogy a kecskeméti előadás egy már meglévő debreceni előadás licence alapján készült. Kolozsi Angéla átiratán a dramaturgi munkát Dobák Lívia végezte 2017-ben. Mivel a Vojtina Bábszínház előadását nem láttam, így nem tudom összehasonlítani az ízeket. De alighanem a már meglévő recepten (szerkezeten, koreográfián, képi világon) belül a színészek játéka, hangja, karaktere teszi egyedivé a kecskeméti előadást. Például Horgas Ráhel királylányának csendes derűje, állhatatossága és magabiztossága. Krucsó Júlia Rita főkuktájának féltékeny figyelme. Dénes Emőke segítőkész konyhai mindenesének jósága. Fülöp József hoppmesterének gondoskodó bölcsessége. Hrisztov Toma királyfijának szemtelen öniróniája, ahogy eljátssza a szívtiprót. Szekeres Máté séfjének szakmai és emberi tisztessége. Apró Ernő királyának a hibát beismerni hajlandó megértése.
Ebben a mesében nem a legkisebb királyfi a főhős, és nem a királykisasszony kezét kell elnyernie az öreg királytól a boldogsághoz. A legkisebb királylány egyedül találja meg a boldogságot, vele párhuzamosan a királyfi is rátalál a saját útjára, és ők ketten egymást segítve tanítgatják az idősebb generációt arra, hogy mi is az igazán fontos az életben. Az előadás pedig ugyanerről mesél kicsiknek és nagyoknak türelmesen, apró részleteken keresztül, a didakszist messzire kerülve, friss hangvétellel és derűs humorral. Öröm ízlelgetni. Jó étvágyat!
Az előadás adatlapja a Ciróka Bábszínház oldalán itt található.