TOVÁBBRA IS AZT ÍROM, AMIT ÍRNI SZERETNÉK Beszélgetés Tóth Krisztinával
Hétköznapi emberek hétköznapi történetei, de mindegyikben ott feszül a dráma. Magányról, kitaszítottságról, halálról, nehezen élhető életekről. Az elmúlt öt év írásainak gyűjteménye – róluk, rólunk. Tükör. Az Ahonnan látni az eget című kötet apropóján beszélgettünk Tóth Krisztinával. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
ERDŐDI KATALIN PÁLYÁZATA A TRAFÓ IGAZGATÓI POSZTJÁRA
Októberben pályázatot írtak ki a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatói posztjára, az új vezetés megbízása 2025 januárjától indul. Az alábbiakban Erdődi Katalin pályázatát közöljük.
BOROSS MARTIN PÁLYÁZATA A TRAFÓ IGAZGATÓI POSZTJÁRA
Októberben pályázatot írtak ki a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatói posztjára, az új vezetés megbízása 2025 januárjától indul. Az alábbiakban közöljük Boross Martin és Tóth Péter pályázatát.
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Hirdetés
Hirdetés
A MÁSIKBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI Felix van Groeningen és Charlotte Vandermeersch: Nyolc hegy
Észak-olasz havasi legelőkön fogant évtizedes férfibarátság pillanataiból születik az év egyik legszemélyesebben magával ragadó filmje. A csodálatosan fényképezett Nyolc hegy igazi csemege a szemnek… és a szívnek. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
EMLÉKMŰ AZ IKONNAK I Wanna Dance with Somebody – A Whitney Houston film
Az I Wanna Dance with Somebody azzal a nem titkolt szándékkal született, hogy Whitney Houstonra ne tragikus sorsú drogosként, hanem csodás hangú énekesként és queer ikonként emlékezzünk. Ehhez azonban közelebb kellett volna kerüljünk hozzá a közel két és fél óra alatt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
IRODALMI KÖNTÖSBEN Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja
Rubin Eszter regénye a traumákat feldolgozó írások közé tartozik. Az utóbbi években valóságos műfajjá nőtte ki magát a traumairodalom. A kudarcok, a szorongás, a magány és a történelem tragikus fordulatai egy betegség képében törnek felszínre a regényhős életében. Különös kombinációja ez a gyógyító fikciónak és az életmód-tanácsadásnak. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
TUDOD, HOGY VAN EZ Varsányi Anna: Az eprésző kislány / Budaörsi Latinovits Színház
Mindenki egyszerre kiabál, jönnek gyors egymásutánban a pálinkakörök, aztán az otromba vidéki sztereotípiák és a „népies” giccs mögött lassan kibontakozik a magát gyerekszerepben tartó falu igazi története. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
AZ ALEJANDRO G. IÑÁRRITU-MENET Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája / Netflix
A legtöbb szerzői filmes karrierjében elérkezik az a pillanat, amikor saját stílusát nevetséges túlzásokig fokozza – az ötszörös Oscar-díjas mexikói rendező esetében egyáltalán azt nevezhetjük kisebb csodának, hogy ez csak a Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikájával következett be. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
MESÉS VIDÉKEK Kevin Del Aguila – George Noriega & Joel Someillan: Madagaszkár / Pesti Magyar Színház
Jókedvű, pörgős a produkció, és magával ragadó az a szüntelenül átváltozó varázslatos világ is, amelyet díszletben-jelmezben a színre álmodott tervezőjük, Kovács Yvette Alida. Teljes a színpadi illúzió, és alkalmas rá, hogy mindenestől elvarázsolja a legkisebbeket. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
KÉTSÉGES KÜLÖNLÉTEZÉS Peer Krisztián: Bizony
A versek beszélője egy büszke, életigenlő, ám kissé megzabolázott bölényre emlékeztet. Igen, bölényre, jól sejti az olvasó, ha a címben – főleg együtt értelmezve azt a borítóval – egy tudományos elnevezésre (Bison) való utalást is sejt. Peer önelemzése, szókimondó stílusa hamar beszippant, magával ragad ebben az esetben is, ám ahhoz a metafizikussághoz, s annak megsejtéséhez, eléréséhez, végül átéléséhez, amit a kötet versei rejtenek, nekünk is kőkeményen meg kell küzdeni. SZÖLLŐSI MÁTYÁS KRITIKÁJA.
MILYEN HAJÓ? Desiré Central Station 2022 / Szabadka
Bár regionális színházi fesztiválok programja alapján kétséges azt állítani, hogy a szlovén színház él és virul, az idei Desiré programja tovább erősítette bennem ezt az évek óta dédelgetett elképzelést. Máshol is születnek persze figyelemre méltó előadások – ezért fontos platform ez a kicsi, ügyes fesztivál. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.
PINOKKIÓ MOST LETT AZ IGAZI Pinokkió / Netflix
Guillermo del Toro Pinokkió feldolgozása kicsiknek és nagyoknak szóló mágikus-realisztikus tündérmese, egyben kiáltvány az animáció mint művészeti forma szépségéről. Szerencsére mindkét téren kiemelkedőt nyújt. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
Hirdetés
KIELCEI FEHÉR HOLLÓK Kielcei Nemzetközi Színházi Fesztivál
Tavaly ősszel negyedik alkalommal rendezték meg a Kielcei Nemzetközi Színházi Fesztivált, melynek tematikája az otthon fogalmának különböző perspektívákból való megközelítése volt. A lengyelországi Kielce városa a fesztivállal együtt már elkezdett felkészülni a 2029 Európa Kulturális Fővárosa címért történő megmérettetésre. Az idei év külföldi meghívottja a Kartonpapa című magyar előadás volt. SÁNDOR PANKA ÍRÁSA.
KÖRÜLRAJZOLT MOZDULATOK Patrick Ellsworth: Táncos a sötétben / Forte Társulat–SzFE–Szkéné Színház; Borbély Szilárd: Akár Akárki / Forte Társulat–Szkéné Színház
Borbély Szilárd: Akár Akárki / Forte Társulat–Szkéné Színház
Az atomizálódó társadalom hatásait egyre inkább saját bőrünkön érezhetjük. A szociális védőháló hiánya, az általános közöny, valamint az őszinteség és a jóhiszeműség alulértékelése érthetetlen és igazságtalan helyzeteket szül. A Szkéné Színház két fizikai színházi előadása merőben különböző történeteket felhasználva ezekre a jelenségekre reflektál. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A VÍZ KIISMERHETŐ, DE LÁTVÁNYOS ÚTJA Avatar: A víz útja
James Cameron Avatar folytatása tankönyvi példája a filmes második részeknek. Bővülő világa, gyarapodó karakterei és lenyűgöző látványvilága mögött bár továbbra is vannak hiányosságok, ismét élvezetes mozifilmet kapunk. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
DEÓSOK Visky András: Kitelepítés
A Kitelepítés attól fontos könyv, hogy mindannyiunkat érintő kérdéseket olyan kiélezett szituációkban vet fel, hogy olvasója nem térhet ki a válaszadás elől, miközben maga a regény egymással polemizáló válaszokat ad a vagy-vagy kérdésekre. DOMJÁN EDIT KRITIKÁJA.
SEMMIVEL TELI ÍGÉRETEK Komán Attila: K utazásai / Vígszínház, MU Színház
Gardenö Klaudia és Komán Attila a pandémia és az egykori SZFE megsemmisítése alatt lettek pályakezdők. Elismerésre méltó az alkotni, megmutatkozni vágyás, az önmenedzselés, amivel megtalálták egyéni és közös útjukat, hogy megjelenjenek a világban. Nem volt egyértelmű az út, ami a Vígszínházba vezette őket, a független létből érkeztek a kőszínházba. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA.
SÁRKÁNYOKRÓL, LOVAGOKRÓL Sárkányok háza
Kevés sorozatnak sikerül az, amit a Sárkányok háza teljesít. Előzménysorozat, amely eredményesen teremti meg újra a Trónok harca világát, s jobb pillanataiban az anyaszéria legszebb évadait is megidézi. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
KETTŐSVONAL Stachó László: A zongoraművész Bartók. Modellek és ideálok.
Stachó László, a magyar zenetörténészek középgenerációjának egyik meghatározó és talán legsokoldalúbb képviselője eddigi pályája eredményeinek legfontosabb összefoglalását tette közzé nemrég megjelent könyvében. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
TRÓFEA ÉS BOSSZÚHÍM Ibsen: Hedda Gabler / Katona József Színház
Azon gondolkodom – immár hetek óta, amióta egyre csak készülök megírni ezt a kritikát, de már a klaviatúra láttán is találok valami más, halaszthatatlan csinálnivalót –, hogy miért unatkoztam én ezen az előadáson. A Hedda Gableren, a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
TÉNYLEG FÁJNI FOG Ez most fájni fog
A londoni szülészet dolgozóinak az egészségügyi rendszerrel és saját démonjaikkal folytatott küzdelmét bemutató, lehengerlő humorú Ez most fájni fog az egyik, ha nem a legjobb orvosi drámasorozat. FÁTRAI KATA ÍRÁSA.