A férfi-női barátság olyan téma, amivel kapcsolatban számtalan közszájon forgó igazság létezik, épp ezért nehéz róla érdemben, ezeket a közhelyeket elkerülve beszélni. És itt most nem is csupán a „lehet-nem lehet” dilemmára kell gondolni, hanem arra, hogy sokszor az érintettek számára jelenti ez a legkisebb problémát, a környezet reakciói olykor sokkal szélsőségesebbek. Egy ennyire közkedvelt és ráadásul a legtöbb néző számára ismerős, könnyen azonosulható tematika természetesen a filmeket sem kerülte el. A Harry és Sally óta a romkomok egyik állandó narratív sémája a barátságból kialakuló (vagy épp ki nem alakuló) romantikus kapcsolat, de még olyan kortárs sikerdarabok is előszeretettel nyúlnak a toposzhoz, mint például a Szexoktatás. A Nicholas Stoller-Francesca Delbanco alkotópáros szériája, a Szigorúan barátság (Platonic) pedig elsősorban azzal válik a nyári tévésszezon egyik kiemelkedő darabjává, hogy a közhelyeken túllépve, felelősséggel közelíti meg a témát, és a többi karaktert sem nagyolja el a főszereplői páros dinamikája kedvéért.
Will (Seth Rogen) és Sylvia (Rose Byrne) egyetemista korukban legjobb barátok voltak, a jelenben viszont évek óta nem tartják a kapcsolatot. Egy nap azonban utóbbi értesül a férfi válásáról, és férje (Luke Macfarlane) javaslatára felhívja egykori barátját. Az első találkozás még nem a terveknek megfelelően alakul, idővel azonban a páros egymásra hangolódik, és újraélik a vad húszas éveiket, csak ezúttal már negyven felett. Környezetük magától értetődő módon rossz szemmel néz a féktelen bulikra és az éjszakázásra, kettejük kapcsolatát pedig egyáltalán nem tudják behatárolni. Pedig mi sem egyszerűbb: ők tényleg csak barátok.
Jelenet a Szigorúan barátság című sorozatból
Aki látott már manapság sikeresnek számító sorozatot bármelyik nagy streamingszolgáltatón, azt nem fogja meglepetésként érni az a stílus és hangvétel, amit a Szigorúan barátság képvisel. A legkurrensebb műfaj (dramedy) édesbús hangulata keveredik a pikírt, cinikus, a popkultúrát és a közéletet is gyakran megkarcoló humorral, ráadásul a 25-30 perces epizódok dramaturgiai felépítése is szinte kívánja a mostanában oly divatos darálást.
Minden ízében trendi szériáról van tehát szó, ami elsőrendűen két hollywoodi léptékű sztárjának karizmájára épít. Byrne és Rogen is azt hozza, amit korábbi munkáik alapján várhattunk tőlük: előbbi a három gyerek mellett is laza szuperanya, utóbbi pedig a sapkás, színes hajú hipszter, aki hallani sem akar a felnőtté válásról. Bár a filmkritikák az elmúlt jó néhány évben elkoptatták a színészek közötti kémia emlegetését, most mégis lehetetlen elkerülni, hogy méltassuk Byrne és Rogen közös munkáját. Ők ketten már a Rossz szomszédságban is alakítottak házaspárt, itt azonban sokkal jobban ki tud domborodni, hogy milyen természetesen, szinte improvizatív módon reagálnak egymásra.
Az eddigiek azonban mindössze egy nagyon szórakoztató limonádét eredményeznének, ami persze nem lebecsülendő, látva, hogy milyen minőségű tartalmak látnak napvilágot nagy stúdiók égisze alatt is. Szerencsére azonban Stoller és Delbanco ambíciói itt nem állnak meg, megközelítésük árnyaltsága a témában szinte egyedülállónak nevezhető. Ennek központi eleme, hogy a készítők nemes egyszerűséggel negligálják a korábban említett „lehet-nem lehet” kérdéskört. Adottnak veszik, hogy létezik a férfi és nő közötti barátság, s épp abból csinálnak viccet, hogy a főhősök környezete nem tudja ezt elfogadni. Will és Sylvia között még csak egy poén vagy forgatókönyvízű csavar erejéig sem merül fel a romantikus kapcsolat lehetősége, sokkal inkább azt mutatják be, hogy két ennyire különböző ember miként tud segíteni egymásnak.
Épp ebből következik a sorozat másik meglepő vonása: a két főszereplő történetszála nem a férfi-női tematikára, romkom szakzsargonnal élve a „nemek harcára” épít (bár persze a sztereotípiákon való humorizálás sem áll messze a szériától), sokkal fontosabb komponens a fiatalság újraélésének lehetetlensége. A Szigorúan barátság állítása szerint életünk különböző szakaszaihoz különböző kapcsolatok tartoznak, nagyon kevés az olyan viszony, ami évtizedeken keresztül építi az adott egyént. A készítők ezeket a gondolatokat az életközepi válság megélésével hozzák párhuzamba, ám szerencsére nem arra futtatják ki az első szezon tíz epizódját, hogy újra lehet élni egyetemista éveinket három gyerek mellett. Nem lehet, nem is kell, de azt sem kell elfogadni, ha az éppen zajló életszakasz nem tartogat elég kihívást. Erre a stabil vázra pedig már rá lehet építeni az olyan apró, az összkép szempontjából szintén nem lényegtelen elemeket, mint hogy Sylvia férje nem kórosan féltékeny és egyáltalán nem olyan társ, akitől menekülni kell, vagy például hogy a nő milyen nehézségekkel küzd a munkaerőpaicra való visszatérés terén.
Az Apple a kezdetektől fogva nagyon tudatosan építi saját streamingszolgáltatóját, műfaji próbálkozásaik is rendre magas színvonalat képviselnek. A „könnyed nyári szórakozás” kategóriában a Szigorúan barátság is felső polcos darab, ami miatt egy pillanatra sem kell kellemetlenül éreznünk magunkat.