Hirdetés
Szombathely város önkormányzata pályázatot írt ki a Mesebolt Bábszínház igazgatói pozíciójára a 2024-2029 közötti időszakban. A következőkben közöljük Csató Kata bábművész, bábrendező pályázatát.
Kirobbanó energiák, új formák és megragadó perspektívák érkeztek november végén Szabadkára. Popcornt osztogató vámpírok, dobozolás és dobszóló, mesterséges intelligencia és techno, szívhang és művér. Hit me baby final time. A tizenötödik Desiré Central Station Festival néhány előadásáról – kísérletező formában – kölcsönösen inspiráló beszélgetést folytattunk. PROICS LILLA ÉS SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÉLGETÉSE.
Odalépett hozzám a Bécsi Operaház bejáratánál egy jegyüzér és azt mondta: „Ezt a darabot mindenképpen látnia kell, mert a Johannes (!) Kaufmann énekel benne, aki az operajátszásban olyan, mint Tom Cruise.” És mindebben rejlett némi igazság. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
Hirdetés
A Puskás Tamás vezette Centrál Színházban bemutatták az évad egyik legjobb és legfontosabb előadását – mondom, miközben még az évad felénél sem tartunk. Chapeau. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ritka eseményre: Schubert-operabemutatóra került sor november 17-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Mark Haddon sokszorosan díjnyertes ifjúsági regényéből több sikeres színpadi adaptáció is készült. Az Asperger-szindrómás Christopher történetét most a Budaörsi Latinovits Színház játssza gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Amikor a felvezető szakasz után felmegy a függöny a szereplők mögött, hogy kezdetét vegye Konsztantyin Trepljov (Major Erik) írói és Nyina Zarecsnaja (Mari Dorottya) színésznői debütálása, akkor azonnal feltűnik, hogy a kreatív erőket ide koncentrálták, ehhez a szabad, független, alternatív performanszhoz. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat járjuk körbe belülről, Fehér Balázs Benő az Ármány vs. Szerelem rendezésében. Lebontás, újjáépítés és szépítés előtt. Grandiózus tereket, folyosókat és levágott zegzugokat látunk. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Szegedi Tamás rendezte a Független Színház Mi vagyunk ’56 című előadását, amelynek alapját roma forradalmárok történeteit adták. Az előadás kapcsán beszélgettünk színházról, romákról a színházban, rendezésről és interakcióról. BOGYA TÍMEA ÉVA INTERJÚJA.
Nagyalakú, súlyos, impozáns és tartalmas, de nem éppen olvasóbarát évfordulós kötet született a „progresszív, szabad, underground, radikális, kísérleti, független, kortás, közösségi” művészek ikonikus befogadó színházáról. NÁNAY ISTVÁN RECENZIÓJA.
Lassan kétszáz éve, hogy megszületett Petőfi. Emiatt rengeteg mű születik majd az elkövetkezendő egy évben azért, hogy lerója tiszteletét az egyik legnagyobb magyar költő és a ’48-as forradalom hősei előtt. E művek legtöbbjének a célkitűzése nagyjából itt meg is áll majd – a sort a székesfehérvári Petőfi rock nyitja. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Én nem tudom, mi ez, de eldöntöttem: nem döntöm el, hogy színház vagy egy upgradelt tárlatvezetés. A Textúra-sorozat új darabja a Magyar Nemzeti Galériában minden esetre jó estét ígér – és az ígéretét be is tartja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Hirdetés
Szikszai Rémusz púderrózsaszín zakóban s kigombolt nyakú, galambkék, puha ingben adja a cég alfahímjét. Olyan erővel van jelen, hogy a tárgyak is kitérnek előle, míg frissen elhalt főnökének túlvilági üzenetét várja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Dankó István rendezése a téli orosz pusztaságba vetett embert, a létezés minimumán való lebegés reménytelenségét mutatja be. Ez az elvont kép azonban különös módon ismerőssé válhat egy 2023-ban Magyarországon élő nézőnek. Véletlen? Aligha. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Lábán Katalin rendezésében november 24-én mutatja be az RS9 Színház Tatár Rózsa nívódíjas monodrámáját, az Ady és Adélt, ami a költő múzsáját, az életét 62 évesen összegző, szerelmükre visszatekintő, halálra készülő Lédát állítja középpontba. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
A megsokszorozott Solness zuhanása inkább tűnik megérdemelt büntetésnek, mint magasztos hőstettnek. Az önvizsgálat gesztusai valódi eredmények, felelősségvállalás nélkül üres frázisok maradnak. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Hernádi Judit és Gálffi László hibátlan ökonómiával, a hatásvadászat csapdáit messze elkerülve hozzák színre figuráikat. Két erős egyéniséget látunk kibontakozni, méghozzá a maguk „fejlődéstörténetével” együtt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Legyünk hálásak azért, amit kapunk: a nem túl bonyolult szemléleti és szerkezeti keretek közé helyezett kiváló színészi alakításokért, a huszadik századi tanmese sommásságáért, és persze a szükségszerű közéleti áthallásokért. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A kenyérhéjropogással, élesztőillattal meghintett, brechti hangulatú tantermi példázat a háborúról szól, de a vita azt a nézőt is képes bevonni – és talán azt célozza meg elsősorban –, aki azt gondolja, hogy nem érdekli vagy nem érinti a nagypolitika. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.