Miközben elfoglaljuk helyünket a MILF című előadás kezdete előtt a Jurányi nézőterén, Rohonyi Barnabás már a színpadon ül, hátul, egy kisszéken, kisgatyában. Nem is hord egyebet az előadás során, mint alsónadrágot, de abból egy egész kollekciót mutat be, a hímtagmintástól a bocskaihoz illő zsinóroson át a csillogó sliccgombokkal felszerelt alkalmi viseletig. (Jelmeztervező: Nagy Fruzsina.) Kezdetben, ott ülve csak egy egyszerű fehér fehérneműt láttat, pedig már akkor is több gatyát rejteget. De szakadjak már le az alsóneműről. A színész előadás előtti üldögéléséből inkább az tűnt fel, hogy milyen nyugodtan szemlélődve, a gyülekező közönséget mustrálva várakozik. Amikor már érződik a mindjárt kezdés, akkor mosolyogva kinéz balra (rendezői jobbra), nyilván a partnernőjére, biztatva, bátorítón. Ő maga ugyanis csak segéderő ebben az előadásban – annak azonban nélkülözhetetlen, minden lehetséges vonatkozásban, úgy tartalmilag, mint formailag –, de a darab, a produkció nem az ő szemszögét, érzéseit, helyzetét pertraktálja a párkapcsolatban, ahol jelentős a korkülönbség a nő javára. Aki – kirívóan durva megnevezéssel – MILF.
Ezek a szerelmesek bizonyára tapasztalnak éles, megütköző vagy értetlen reakciókat. Talán előre meg sem lehet tippelni, hogy ki miként ítél az ilyen viszonyról. Szakmám köréből ideidézek egy kedves álláspontot. Néhai kolléganőnk, Szántó Judit hetvenhárom évesen írta a Maude és Haroldról, hogy nincs is ok a színdarabra, hiszen a főszerepet játszó két színész, Vári Éva és Bertók Lajos közti korkülönbség (26 év) szemre „még éppen rajta van a normális nemi kapcsolat Gauss-féle görbéjének kifutó ágán. Isten éltesse őket – váljék egészségükre!” (Egyébként jelen tudományos cikkünk szintén a matematika területéről vette címét.)
Gyanítható, hogy a tipikusan „anyja lehetne” megjegyzéssel illetett kapcsolatoknak megvannak a maguk problematikus pontjai. Például a perspektíva, a hosszabb távú tervezés kérdésessége. Vagy az az elhanyagolhatónak is vélhető differencia, hogy más-más korszakra nyúlnak vissza a felek emlékei. (Az előadásban egy pillanatra felsejlik ez utóbbi tényező is, amikor Pető Kata Csanaki Esztere Gobbi Hildát említi meg, Rohonyi Barnabás Istije pedig megkérdezi: az ki?) De mindettől még a szerelem és az együttélés is tökéletesen működhet. Pető Kata MILF című bemutatója elsősorban arra irányul – szeretetteljes öngúnnyal –, hogy miként lehet az ilyen szerelmi sanszot először is elfogadni, majd elfogadtatni mindenki mással.
Az előadás voltaképp szólórevü, enyhén bizarr, barbie-s mályvarózsaszínben. A színpadképen ez a szín uralkodik, a hűtőszekrénytől a világításon át Pető Kata fehérneműbe oltott, passzentos kosztümjéig. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a szőke parókának nem Barbie az oka, hanem Cate Blanchett. Hasonlít rá ebben az alakban a dekoratív színésznő. (Megjegyzem, aki kitalálta azt a divatot, hogy a nők magas sarkú cipőhöz fehér bokazoknit hordjanak – akárha piros szív díszítéssel is –, egészen biztosan engesztelhetetlen ellensége a szép női lábaknak.)
Pető Kata. Fotók: Jurányi Ház
A játéktér fölött átível egy keskeny fémkapu, amely rögtön szivárványérzetet kelt – nem csoda, hogy eléneklik alatta a Somewhere Over the Rainbow-t –, de a szerencsésebbeket a St. Louis-i ívre vagy az új Wembley stadionra is emlékeztetheti. Magaslik egy fémrúd, amely csillaggal a tetején karácsonyfának illik be, anélkül pedig kínálja magát a kapaszkodós táncra. Az előadás talán legbájosabban bizarr jelenete, amikor Pető Kata a Csendes éj zenéjére rúdtáncot mutat be oly módon, hogy ehhez őt a készséges ifjú partnere emelgeti. További látványelem egy kanapé, előtte medvebőr helyett foltos tehénbőr hever. A fehér báránybőr a gyerekeket jelképezi, a szőrös kisszék a kutyát. Egy állványon kerek üveg: első blikkre nagy nagyítónak tűnhet. Minden jó valamire.
A darab, amelyet Pető Katával folytatott beszélgetéseik alapján írtak a Kovács testvérek, Dominik és Viktor, tartalmaz párjeleneteket. Sokfélét, például olyat is, amelyben a játszók épp a menhelyről hazavihető kutyák választékát elevenítik meg, meg olyat is, amikor egy hipotetikus múltbeli jelenetben az akkor négyéves Isti (Rohonyi Barnabás) párt választ magának az akkor 22 éves Csanaki Eszter (Pető Kata) személyében. Mindenekelőtt azonban a nő helyenként már-már stand up-szerű monológjaiból áll össze a mű. Az arányosításhoz és az egyensúlyozáshoz nélkülözhetetlen a partner, aki nemcsak a fiatal szeretőt, Istit játssza, de szolgálatkészen megjeleníti Eszter korábbi pasasait, sőt a főnökét is. Személyes kedvencem a fiatalkori Eszternél 18 évvel idősebb néptáncos figurája, rézveretes tarsollyal és Én vagyok a petri juhász… kezdetű mobilcsörgéshanggal.
Muszáj kitérni arra a különös fikcióra, miszerint Eszter operakritikus egy nívós, színes, print komolyzenei szaklapnál, amely több évtizedes múltra tekint vissza, hiszen főhősnőnk a bölcsészkar elvégzése óta munkatárs itt, és történetesen Isti is ugyanebben a szerkesztőségben dolgozik. (Ne kérdezzük meg, miből élnek.) Ha Eszter megnéz egy Wagnert a Müpában, másnapra már le is kell adnia a cikket az előadásról, ami vagy azt jelenti, hogy az Aida magazin nem havilap, hanem sokkal sűrűbb megjelenésű, vagy azt, hogy a Wagner-bemutatók gonoszul mindig a lapzárta előtti estére esnek. Mindenesetre Istiről egy vicces ponton kiderül, hogy szerelmes segítőkészsége mindenre kiterjed: nemcsak főz, mos, takarít, gyereket fektet, ha kedvese nem ér rá, de a kritikát is befejezi helyette! A másik momentum, amitől az előadásról író kritikus joggal emeli meg a szemöldökét: Eszter a szerelmi kapcsolatában fel-feltámadó féltékenységét saját bevallása szerint belefojtja, beleírja a kritikáiba. De talán ne vegyük ezt kollégai ajánlásnak.
A MILF szövegének erénye a lényegében irodalminak nevezhető megformáltsága, a Gergye Krisztián rendezte előadásnak pedig az erős reflektáltság, valamint a humor egyik legrokonszenvesebb formája, az önirónia. A szerzőpáros, Kovács Dominik és Viktor egyfajta történetiségbe is beleágyazza a jelen helyzetet: a monológokból és bizonyos töredékjelenetből képet kaphatunk Csanaki Eszter gyerekkoráról, közegéről, szülei, sőt nagyszülei polgári miliőjéről. Halványan megteremtődik annak feszültsége is a színen, amikor egy már felnőtt, sőt középkorú gyermek úgy érzi, hogy soha életében nem tudott megfelelni a szülei elvárásainak, igényeinek, és ez már valószínűleg így is marad.
Tekintettel a főhősnő extrém hivatására, a MILF előadásában sok muzsika szól, mindenféle műfaj – egy gitár azért dől neki a kanapénak, hogy Isti használatba vegye (zeneszerző: Matisz Flóra Lili) –, de Wagner is zúdul ránk, A Kékszakállú herceg vára pedig már-már részelemévé válik a szerelmi kapcsolat motivációs boncolgatásának. Közben láttuk az elején, milyen megkapó az a bakfisos zavar, amit főhősnőnk a kapcsolat indulásakor érez, és látjuk a bejáratott viszonyt is, elképzelve Pető Katát, milyen, amikor veszekedés közben szemmel öl.
Az előadás – függetlenül attól, hogy szünet nélkül, egy részben komfortosabb fogyasztású lenne – úgy szórakoztató, élvezetes és tanulságos, hogy hagy a nézőben összképet egy különleges színésznőről, egy vagány díváról, valamint az odaadásával imponáló szerelmi és színészpartneréről. Már minimális empátiával is végtelenül könnyű drukkolni nekik.