Gráczer Tamás krimisorozatában a hóhér ezúttal nem akaszt, és őt sem akasztják. A hóhér, a szerelme és a segédje bűnügyeket derít fel a középkori Buda városában. Az olvasó nemcsak a bűntett felderítésén izgulhat, de képet (sőt szagmintát) kap a 15. századi Buda és Pest hétköznapi életéről. RADNÓTI SÁNDOR RECENZIÓJA.
Hibátlan, kifogástalan – ezek a fosztóképzős dicsérő jelzők jutottak eszembe, miután megnéztem a Magyarázat mindenre című filmet, Reisz Gábor rendezését. Szeretnék utánajárni, hogy miért éppen ezek. RADNÓTI SÁNDOR PUBLICISZTIKÁJA.
A Godot Intézetben nyílt látványos, gazdag, szórakoztató, kalandos és jelentős kiállítás nem apró elmozdulást, finom változást hoz a tíz évvel ezelőtti nagy műcsarnoki tárlathoz képest, hanem fordulatot, amely mégsem veszélyezteti az életmű egységét. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Talán magyarázni sem kell, hogy mennyire szüksége van a magyar kultúrának arra, hogy főbb szereplőinek életét és művét monografikusan feldolgozzák. A szerző erre vállalkozott: alapos elemzések sorában írta meg egy jelentős novellista sorsát, munkásságát és korát. RADNÓTI SÁNDOR RECENZIÓJA.
A nemes perzsák között – mondja Montesquieu – a legnagyobb átok, hogy halj meg barátaid közül utoljára. Jovánovicsot – Isten tartsa meg – fenyegeti ez az átok: nem először kell egy barátja síremlékét megalkotnia. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Fodor Tamás nyolcvanadik születésnapjára a szakmától és a közönségtől Független Kossuth-díjat kapott. A széleskörű, demokratikus, politikai osztogatásoktól, lekenyerezésektől teljességgel mentes, viszont őszinte és forró szeretettel övezett elismerés átadására a Szkénében került sor, egy izzó hangulatú estén. RADNÓTI SÁNDOR LAUDÁCIÓJA.
Ha van irodalmi író, akkor Matisse festészeti festő vagy képzőművészeti képzőművész. Életművébe nem szüremlettek be a múlt század első felének történelmi viharai, s azt sem mondhatjuk, hogy gazdagítja emberismeretünket. Szenvedélyesen és lelkiismeretesen végigdolgozott, ugyanakkor állandó kételyekkel terhelt életének kutatásai kifejezetten esztétikaiak voltak. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Nyolc nagy, különálló táblán vetítik a dél-afrikai képzőművész tájat és ipari tájat, elhagyatott bányát, sívó pusztát, kóró növényeket ábrázoló szénrajzait. Az előtérben fekete ember sárga dzsellabában balról jobbra haladva forgó táncot jár dobszólóra. Majd jobbról balra kezdődik az árnyjátékszerű figurák – táncosok, zenészek, más résztvevők, továbbá rajzok, hibridek – menete, miközben a háttér szénrajzain a sötét ég és a növényzet változik. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Ahol a szolgálat nemes feladatára gondolna az ember (hogy újra van jó minőségű, aktuális Shakespeare-ünk, Danténk), ott Nádasdy a szolgáltatásra fordítja a szót, sőt ami a színműveket illeti, egyenesen a színházak kiszolgálására. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Megint Cezanne. Geskó Judit kilenc évvel ezelőtti emlékezetes Cezanne-kiállítása után, amely Cezanne-nal és a tradíció(k)hoz való viszonyával foglalkozott, most Cezanne-ról mint tradícióról szól a kiállítás. Cezanne és a múlt, Cezanne és a jövő. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Látszatra kedves alkalmi munka: fölbukkan egy több mint száz éve írt szakácskönyv kézirata, eltervezik, hogy kiadják, s mivel a szerző a nevezetes Kner család tagja, felkérik a híres írót, hogy szórványos dokumentumok alapján írjon „valamit” Beczkóyné Kner Piroskáról. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
1931-ben, amikor megalakult az Abstraction-Création nevű párizsi művészcsoport, az absztrakt már két évtizede jelen volt a képzőművészet lehetőségei között; igaz, elsősorban más földrajzi helyeken. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Alig hinném, hogy van nálam nagyobb tisztelője Krasznahorkai László írásművészetének. Ez a munkája nem sikerült. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Fiatal emberek állnak a sűrű könyvespolcaik előtt, s jellegzetesen törzshöz szorított karral, gyors, erős, hegyes, s mindig valamire rámutató gesztikulációk kíséretében beszélnek könyvekről. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Világsikert aratott nápolyi tetralógiája után öt évvel jelent meg Elena Ferrante új regénye. Ebből az öt kötetből kikövetkeztethető regény-poétikája. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.