„A DŰNE 2-T IGAZI MÉRFÖLDKŐNEK TARTOM A KARRIEREMBEN” Beszélgetés Janisch Verával
SZFE-s felvételijéhez Ed Harrist fotózta, a forgatókönyvíráshoz Matt Damon adott neki tanácsot, a magyarul rappelő Kate McKinnon név szerint említette az egyik legnagyobb amerikai late night show-ban. Janisch Verával a Magyarországon forgó nemzetközi filmes munkáiról, az elvarázsolt Nicolas Cage-ről, a vécére vakon, négykézláb mászó Jared Letóról, a legutolsó statisztára is
PACEKBA Dömötör András – Laboda Kornél – Benedek Albert: Mefisztóland / Katona József Színház
Navégre! Nincsen kód és dekód, rejtett utalás, áttételes célozgatás. A Katona József Színház nagyszínpadán a játszók nem kacsintanak össze a közönséggel. Hanem elmondják és megmutatják, mi történik, ha a hatalom mocskos és jobbára tehetségtelen keze lenyúlja a színházat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ROMOKBÓL ÉPÜLŐ TUDÁSTÁR Wim Wenders: Anselm
A film végén Anselm Kiefer második világháborús romok fölött, kezében egy napraforgóval kötéltáncosként egyensúlyoz, majd a folyóparton találkozik gyermek-önmagával, hogy Szent Kristófként segítse át a nehézségeken; a vizet nézve együtt mondják, hogy „a gyermekkor üres tér, akár a világ kezdete”. A képsor egyszerre álomszerű és reális. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA.
SZOLID DEFICIT Kemény Zsigmond: A rajongók / Udvari Kamaraszínház
Nem állítom, hogy jól van ez így, de – noha régóta kerülgetem a naptáramban – most először mentem el megnézni egy előadást az Udvari Kamaraszínházba (amely régebben még valamiért a nevében hordta a Magyar meg a Kanizsai előnevet is, de az már lekopott), és ennek is oka volt. Lett tapasztalat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
TÖBB MINT HASZNOS Kertész Imre: Sorstalanság / Katona József Színház, Sufni
Kertész Imre regényéből tantermi előadást készíteni érthető döntés, ugyanis számos ponton tudja megtámogatni a középiskolában tanultakat. Lehet adalék a történelemórához, de érettségi tétel is készíthető belőle. Lehet-e azonban több, mint „hasznos” egy ilyen vállalás? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
„MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK” Expats/Máshon – Amazon Prime
Az Expats sűrű szövésű, dús és túláradó: két vállra fekteti nézőjét, a gyomrába térdel, majd a mennyekbe emeli, hogy úgy érezze, az HBO Csernobilja óta nem volt ilyen kvalitású tévés mutatvány. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
Hirdetés
„…LEFORDÍTJUK A SAJÁT KÖZEGÜNKRE AZT, AMIT A SZÍNHÁZBAN LÁTUNK”Beszélgetés Hegymegi Mátéval
A Budapest Bábszínház március elején mutatta be Otfried Preußler Krabat a Fekete Malomban című ifjúsági regényének adaptációját. Az alapmű számos kérdéskört jár be a felnőtté válástól a hatalomnak való kiszolgáltatottságig. Ezen témák feldolgozási lehetőségeiről az előadás rendezőjével, Hegymegi Mátéval beszélgettünk. KESZTE BÁLINT INTERJÚJA.
VÉRZÜNK, SZERETÜNK, MEGHALUNKMozart: Don Giovanni / Magyar Állami Operaház
Claus Guth 2008-as salzburgi Don Giovannija, több más európai állomást követően most Budapestre is megérkezett. Óriási dolog, hogy egy ennyire markáns rendezés évtizedeken átívelve sem öregszik meg, azzal együtt, hogy a kerekerdő csupán a darab háromnegyedéig érdekes. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
VÉR, VEREJTÉK, NYAKKENDŐBeszélgetés Mészáros Máté táncművész-koreográfussal
Mi a tánc? Hogyan születik meg egy koreográfia? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a sokoldalú táncművésznek, Mészáros Máténak a Trafóban márciusban zajló különleges sorozata, a Máté és én. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
„MONDANIVALÓS” KONCERTBudapesti Fesztiválzenekar – Ravel, Dohnányi, Mendelssohn / Müpa Budapest
Hogy a zene nem jelent semmit, csak önmagát? Néha így van, máskor meg nem. Múltidézés és gyász, bohókás fricska és utánzás, vallás és történelem – ennyi mindenről szól az a három mű, amely a Budapesti Fesztiválzenekar legutóbbi hangversenyén követte egymást. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
LECSAP A SIVATAGI VIHAR Denis Villeneuve: Dűne 2.
A Dűne a folytatásban még nagyobb port ver fel és intergalaktikus szintre lép egy vonakodó Messiás-jelölttel a főszerepben, akinek rá kell ébrednie, hogy „a nagy erő nagyobb felelőséggel jár”. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A MI FELELŐSSÉGÜNK10. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál
„A te tíz éved hogy telt?” – kérdezi a jubileumi alkalommal megrendezett BIDF. A választ azok a dokumentumfilmek adják, amik évről évre beszámolnak a polarizálódó, az igazság és morál fogalmait fokozatosan darabokra törő valóságunkról. A történetek közös világunk lenyomatai: felhívják a figyelmet, provokálnak, kérdéseket tesznek fel és hihetetlen sztorikat mesélnek múltról, jelenről és jövőről. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
KELL EGY CSIPET… Kolozsi Angéla: A só / Ciróka Bábszínház, Kecskemét
Az előadás azt a hangulatot idézi, amikor az ovisok tésztát gyúrnak a nagyszülők lisztben és tojásfehérjében úszó konyhájában vagy kekszformákat szaggatnak ünnepek előtt az oviban és otthon. Mikor van idő és szeretet főzőcskézni, sütögetni. Mikor van idő a mosolygásra, az alkotásra. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
ZONGORAÓRÁN TÚL, HÁBORÚN INNEN Janikovszky Éva–Bíró Bence: Kizárólag az utókor számára / 6SZÍN
Bár a közvélekedés szerint egyéni és társadalmi között éles határvonal feszül, egy élettörténet szoros olvasása felfedi azokat az eleve adott szerepeket, amik meghatározzák a hétköznapi viselkedési mintákat. Mintha ez a kutatómunka lenne a legfontosabb a 6SZÍNben látható, Janikovszky Éva fiatalkori naplóin alapuló Kizárólag az utókor számára című előadásban. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
CSENDES ÖSSZEOMLÁS Krusovszky Dénes: Levelek nélkül
Fojtogatóan szűk világban játszódik Krusovszky Dénes második regénye, a Levelek nélkül. A kelet-magyarországi kisváros magyartanárát családjának, lakóhelyének dinamikája és saját döntésképtelensége is béklyózza. Vagy éppen a kevéssé látványos mindennapi aprómunka ad egyéniségének tartást? SZARKA JUDIT KRITIKÁJA.
Hirdetés
A REMÉNY RABJAIPuccini: Manon Lescaut / Müpa Budapest
Fájó, de tény: Manon varázsos csábereje a szokottnál kisebbnek bizonyult a Müpa február 25-i előadásán, és ezért leginkább a színpadra állítás minőségét okolhatjuk. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
KŐBŐL LETTÜNK, MIVÉ LESZÜNK?Matthias Glasner: Halál (Sterben/Dying) és Viktor Kosszakovszkij: Architekton / 74. Berlinálé
A monumentalitás két arca: egy háromórás nagyeposz kisemberek hétköznapi érzelmi sérültségéről, és egy apró, de annál invenciózusabb immerzió a sziklák és kőzetek hatalmas világába. Az idei Berlinálé versenyének két kiemelkedő alkotása. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
SZŰKRE SZABOTT JELENLÉT Michel Houellebecq: Megsemmisülni
Michel Houellebecq, a kortárs francia regényirodalom nagy provokátora. Új regénye, a Megsemmisülni, a korábbiakhoz hasonlóan a pusztulás és a vég témája körül forog. A vég közelít a civilizációban, a köz- és a magánéletben, de itt mintha a megbékélés hangjai is megszólalnának. MATUZ BENCE RECENZIÓJA.
AKINEK MÁR ÜVÖLTÖTTÉK, HOGY WHAT THE FUCK IS THIS SHIT?!Beszélgetés Somló Dáviddal
Somló Dávid performansz- és hangművésszel március 6-án debütáló új hangfilmje kapcsán beszélgettünk kapitalista művészettermelési kényszerről, arról, hogy miért nem szereti az autókat, valamint, hogy a Széll Kálmán tér-e a legjobb színpad. ORBÁN KRISZTINA INTERJÚJA.
ÖRÖK MIZANTRÓPOK, ÖRVENDJETEK!Alexander Payne: Téli szünet/Holdovers
A karácsonyi giccsként félrereklámozott Téli szünet nem véletlenül lett az idei Oscar-szezon egyik titkos favoritja. A humanista mozi amerikai kismestere, Alexander Payne felemelő melankóliával forgatta le az örök mogorvák feel-good filmjét. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
MEMENTÓ – AZ EMLÉKEZÉS GESZTUSARajk Judit és Farkas Zsófia tárlatvezetése az Art Departmentben
Az Art Department Mementó – az emlékezés gesztusa című kiállítása Rajk László egykori műtermében azoknak az embereknek állít emléket, akik bevésték a nevüket az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor téglafalába. A művész frottázsait – a téglákba vésett nevek átsatírozott képeit a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményi darabjai egészítik ki, különös összjátékba lépve a jelet/nyomot hagyás gesztusával. Farkas Zsófia kurátor és Rajk Judit, az Art Department vezetője beszélgettek a Revizor felkérésére.
A HÚSNAK NINCS ARCAJ.A. Bayona: A hó társadalma / Netflix
Valahol Chile és Argentína között lezuhan az 571-es számú, negyvenöt utast szállító repülőgép. A tényeket ismerjük, de a primér események mögötti emberi vonatkozásokba belegondolni is nehéz. A lehetetlen című mozit is jegyző J. A. Bayona új filmje elmeséli a felfoghatatlant. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
HESS, VALÓSÁG! Tennessee Williams: A vágy villamosa / Budaörsi Latinovits Színház
Én megértem, hogy Blanche ennyire ki van akadva erre a bunkó polákra, Stanley-re. Azt meg pláne megértem, hogy a bunkó polák ki van akadva erre a mimózát színlelő Blanche-ra, akinek csak akkor van egy-két őszinte mondata, ha mattrészeg. És akkor sem mindig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
PUSKÁS PANNI MÁRCIUSI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
Demencia, alkoholizmus, gyerek- és ifjúsági előadások, meztelen nők, robotok, egy vicces diktátor, Ujj Zsuzsi és a világ legszebb városa, Róma. Puskás Panni kulturális programötleteihez márciusban sem kell majd nyakkendőt kötni.