A keleti blokkot elhagyó utolsó vonaton a sakk dönt életről és halálról, bűnről és bűnhődésről, üdvről és kárhozatról, múltról és jövőről. Az igazi partit azonban nem a fekete-fehér táblán játsszák. CSOMÁN SÁNDOR KRITKÁJA.
A fikció valóssággá vált: Moldovai Katalin és Palóczi Zita forgatókönyve egy erdélyi, megtörtént eseményeken alapuló tanárdrámának indult, ám azóta Magyarországon törvényi rendelkezés bünteti mindazt, amit Adela Stan tett. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Sopsits Árpád a fotográfiát, mint a tanúságtétel eszközét hozza asszociatív viszonyba az emberi bűnökkel, legyen az egy pap féltve őrzött titka, a céges vezér gátlástalansága, egy keramikus aljassága, vagy az exmodell érzéketlensége. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A Patkós Márton hangján megszólaló fekete kandúr elcsavarja Törőcsik Franciska fejét: Szeleczki Rozália már az abszurd alaphelyzettel vonzza a tekintetet, ám az elborult felütés adta lehetőséggel élni is kell. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
„Azt nem lehet bátorságnak nevezni, mikor az embernek nincs veszítenivalója.” Bár Reisz Gábor szerint nem bátor, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjazott filmje mégis szinte egyedülálló módon emeli be a magyar aktuálpolitikát a polarizálódó társadalmunkról szóló narratívájába. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Keresve sem találnánk két annyira különböző filmet, mint Wim Wenders sztoikus nyugalommal csordogáló Tökéletes napokját és Yorgos Lanthimos öles léptekkel haladó Szegény párákját, melyeket az idei CineFest programján túl a nagybetűs moziélmény címkéje köt össze. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Hogyan ítélhető meg egy olyan Barbie film, ami elsőre éppen olyan sztereotipikus, mint maga Barbie? CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Négy év után öt résszel tért vissza Charlie Brooker kultsorozata. Az új évad a jövőt boncolgató pszichothriller helyett a kommersz horror felé tendál, nagyrészt maga mögött hagyva a szellemiséget, amely magasra repítette a sorozatot. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Fiatal felnőttek magánéleti, karrier- és átfogó válsága adta a kétévente rendezett Kecskeméti Animációs Filmfesztivál versenyprogram egyik legfontosabb irányvonalát, mely az abszurd és az imaginárius játékos szimbiózisával hoz új színt a műfaj évről évre szélesedő palettájára. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne más emberek szemén keresztül fürkészni a valóságot. Szabó Mátyás első nagyjátékfilmje egy alternatív, nyolcvanas évekbeli Magyarország közegében formálódó, elvont szerelmi viszony apropóján képzeli el a jelenséget. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Diktátor módjára kegyetlenkedő mesterséf, sátánnak öltözött falusi szélhámos és a túlfőtt frankfurti leves felett vadászbaleset eltussolásáról vitatkozó méltóságos nagyurak: a Puskinban új otthonra találó Friss Hús még mindig a legjobb magyar és nemzetközi rövidfilmek mustrája. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Az 1848-49-es szabadságharctól a posztapokaliptikus 2050-ig ível a Dunán bemutatkozó Megafilm produkció, mely közelebb áll a kereskedelmi csatornákon sugárzott teleregényekhez, mint a streamingen fellelhető minőségi sorozatokhoz. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Az „aranykortól” a mára jellemző kulturális privatizációig ível a Partizán dokumentumfilmje, mely kompakt körképet ad a magyar film történetét meghatározó folyamatokról és arról, hogyan jutottunk el a kurrens, diskurzust nélkülöző, szűk kör által leuralt történelmi korszakig. CSOMÁN SÁNDOR ÍRÁSA.
Álom és valóság, idill és zavar, vágy és apátia keveredik Szövényi-Lux Balázs nagyjátékfilmes debütálásában, melyben a szellemi és lelki mellett a mozikban keveset tapasztalt testi síkot is játékba hozza. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.