Hong Kong utcáit és annak lakóit jól ismerhetik a Wong Kar-Wai filmjeiért rajongók: a neonfények csillanását a tájfuntól málló falakon, és az arcokat, akik lehetnének akár az Expats hősei is. Janice Y. K. Lee bestsellerének adaptációja három amerikai nő egymáshoz való komplex kapcsolódásáról, egy tragikus veszteségről, és egy rothadó félben lévő házasságról szól egy olyan társadalomban, ahol a gazdagok még mindig gyarmatosítókként bánnak a harmadik világ nyomorából importált „segítőikkel”, habár ennek szembetűnő tényét a legnyilvánvalóbban tagadják, hogy saját emberségüket és nagyvonalúságukat igazolhassák. A rendkívül sűrű textúrájú sorozat hősnőinek mindegyikét kihívás elé állítja az élet, súlyos veszteségekkel kell megbirkózniuk, hogy aztán hol támogatva, hol kihasználva egymást, visszautat találjanak egymáshoz.
A streaming-sorozatokra nem jellemző módon az Expats összes részét egyetlen rendező, a kínai származású Lulu Wang rendezte, így az moziélményként hat a nézőre – ahogyan a tévésorozatok egyik legnagyobbika, Krzysztof Kieślowski Tízparancsolata is –, és nem bravúrosan kivitelezett epizódok láncolatával próbálja magához édesgetni a közönséget. A történet hasonlóképpen áll össze, mint Robert Altman híres ensemble-drámái: a több szálon futó, társadalmi kasztokat és kultúrákat ütköztető történet szereplőinek sorsa egy ponton összeforr, a puzzle darabjai összerendeződnek. Egymásra utaltságuk, egymással szembeni kegyetlenkedéseik, és a legváratlanabb pillanatokban megnyilvánuló egymás iránti emberségük teszik epikus művé az expatriótárkról és „segítőikről” szóló történetet.
Az Expats lehengerlő magabiztossággal elemzi az emberi kapcsolatokat, nem fél befészkelni magát hőseinek fájdalmába: férjek és feleségek, anyák és lányaik, szegények és gazdagok, Istenben hívők és az őt tagadók feszülnek egymásnak jelenetről-jelenetre, hogy aztán egymástól feloldozást nyerhessenek. A történet örvényként húzza le nézőjét a mélybe, hogy aztán amikor végre újra levegőhöz jut, és magához tér, örömmel konstatálhassa, hogy nagyjából minden a helyére került, legalábbis annyira, amennyire az a szereplők alapvetően vesztes helyzetétől maximálisan elvárható volt.
Nicole Kidman, aki generációjának egyik legelismertebb hollywoodi grande dame-ja, mára a televíziós drámák koronázatlan királynője is. A Hatalmas kis hazugságok Celeste Wrightja, vagy a Tudhattad volna Grace Fraserje csak bemelegítő körök voltak: az Expats Margaret Woo-jának drámájában Kidman játéka újfent egyértelműsíti, hogy verhetetlen az élettől megtépázott, jellemzően privilegizált helyzetben lévő, sebezhető nők megformálásában. A női ensemble kivételesen megrázó alakításai közt ott van Sarayu Blue Hilaryje, aki zátonyra futott házasságát próbálja menteni, és Ji-young Yoo Mercyje is, aki önromboló döntéseivel próbálja igazolni a tényt, hogy nem érdemes a boldogságra.
A kivételesen szépen komponált sorozat tökéletes választás lehet a családi dráma műfajában, de kis jóindulattal még thrillernek is elmegy. Mi több, ha a néző hajlandó nem kizárólag a három főhősnő agóniában gazdag sztorijára koncentrálni, társadalmi drámának sem utolsó, mert az Expats nemcsak a gazdagok és szépek története, hanem „segítőiké” is, azoké a nőké, akik egy távoli országban mások gyerekeit nevelik és etetik, míg sajátjaikat – valahol egy manilai vagy indiai szegénynegyedben – egy náluk még szerencsétlenebb sorsú nő látja el. És ha a sorozatból nem is derül ki, hogy gúnyos eufemizmus vagy csak szimplán a képmutatás egy öntudatlan megnyilvánulása az expatrióták terminus technicusa, a történet legalább annyi figyelmet szentel a gazdagokat kiszolgálóknak, mint a luxusban is boldogtalanoknak. A sorozat ötödik része, ami rendhagyó módon játékfilm hosszúságú, szinte kizárólag a „segítők” drámáira koncentrál. A színfalak mögé vezeti a nézők tekintetét, hogy egy pillanatra elgondolkozhassanak rajta, hogyan lehetséges, hogy eddig fel sem tűnt nekik, hogy a segítők is emberek?!
Az expatrióták történetének szerteágazó humanizmusa és univerzalitása a megbocsátás aktusaiban teljesedik ki. Talán a transzcendens megnyilvánulása az omnipotens erő, amely képessé teszi a szereplőket, hogy feloldozást nyújtsanak és nyerjenek, de még az is lehet, hogy ilyen embernek lenni és maradni akkor, amikor a túlélés már nem tűnik opciónak.
A sorozat adatlapja a Magyar Filmadatbázisban itt található.