Elismertségében is ismeretlen lengyel animátor, Mariusz Wilczyński lepett meg néhány éve minden idők legfájóbban varázslatos animációjával. Most utánajártunk, mi mindent rajzolt még. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
Szekusok lőnek katonákra lövő rendőrökre lövő szekusokra a román film újabb csúcsteljesítményében, Tudor Giurgiu filmjében. ’89 decemberének erőszakos zűrzavara azonban sokkal többet mond mai önmagunkról, mint szeretnénk. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Éretlen testek és életlen képek tapogatása: a tavalyi év legbotrányosabb filmje olyan darázsfészekbe nyúl, hogy még a Torontói Filmfesztivál is levette műsoráról. Ha igazán felkavaró, önmagaddal is szembefordítóan ellentmondásos filmet akarsz látni, Ulrich Seidl Spártáját válaszd. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A legjobb húsleves, amit valaha enni fogsz, a mozivásznon gőzölög. A vietnámi Tran Anh Hung versenyfilmje kulináris élvezetek soha nem látott gyönyöreibe burkolja Juliette Binoche és Benoit Magimel szerelmét. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Szikár és rideg konstrukciók rejtik el és fedik fel a borzalmak univerzumait az idei Cannes-i fesztivál két szenzációs versenyfilmjében. Kísérteties visszafogottság és hátborzongató szembesítés Jonathan Glazer és Jessica Hausner legújabb munkáiban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Ideiglenes együttlétre kényszerülő kisszerű életek anatómiája rajzolódik ki a török Nuri Bilge Ceylan alkotásában, ahol tehetsége minden korábbinál kiforrottabban és sokoldalúbban mutatkozik meg. Az idei Cannes-i Fesztivál első remekműve. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Felgyorsult és hatékonyság-hajszoló világunkban viszonylag ritkán találkozunk céltalanul sodródó emberekről szóló történetekkel, és nem csak azért, mert idegen a korszellemtől, hanem mert egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a sehova nem haladás luxusát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Párosulhat-e nárcisztikus személyiség igaz szerelemmel, avagy el tudjuk-e fogadni, hogy önmagunkban nem feltétlenül vagyunk elegek társunknak? Parádés színészi alakítások, szenzuális szexualitás és kifinomult rendezői érzékenység a Berlinálé leginkább magával ragadó filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hibrid testek vergődnek jövőnk kvázi élettelen univerzumában száz év múlva, Budapesten. Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta letaglózó látványvilágú egész estés animációját a Berlinálé leginnovatívabb szekciójában mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Észak-olasz havasi legelőkön fogant évtizedes férfibarátság pillanataiból születik az év egyik legszemélyesebben magával ragadó filmje. A csodálatosan fényképezett Nyolc hegy igazi csemege a szemnek… és a szívnek. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Schumann-dalok filmbe oltott adaptációja kínál színházi utazást mentális és érzelmi dimenziók között az Átrium színpadán. Horvát Lili filmrendező ezúttal komplex összművészeti produkcióban villantja meg tehetségét. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Jankovics Marcell és munkáját befejező alkotótársai úgy próbálták a Toldit adaptálni, hogy láthatóan semmit nem gondoltak róla. Arany Toldija a magyar kultúra örök darabja – Jankovics adaptációja sajnos nem lesz az. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A női titokzatosság utáni múlhatatlan, ám kissé régivágású vágyakozás ellenére húsz év után először közelíti meg a feledhetetlen Oldboy színvonalát a dél-koreai kultuszrendező. A cannes-i versenyprogram egyik legkiemelkedőbb darabja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Önsorsrontó figurák vergődnek saját és környezetük menthetetlenül lefelé tartó spiráljában a cannes-i versenyprogram talán legintenzívebb filmjében. Az iráni filmművészet újabb nagy formátumú szerzővel gazdagodott. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Migránsozás, cigányozás, buzizás – gyomorszájon vágta a xenofóbia a fesztiválpalota estélyibe öltözött közönségét a Cannes-i fesztivál felénél. A román film legelismertebb mestere olyan tükröt állít úgy általában a kelet-európaiak elé, amibe nagyon nem esik jól belenézni. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.