LEVÉLTELEN ÁG A sógun / Disney+
A James Clawell regényét adaptáló új sorozat kétségkívül imponáló alkotás, s méghozzá olyannyira az, hogy e sorok írója szinte hajlamos lenne „nyolcszoros kerítés” mögé rejteni kisebb-nagyobb fenntartásait. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
MEGÉLT ÉS MEGÉRTETT HAGYOMÁNY Uitz Béla és az orosz ikon. Avantgárd / Kassák Múzeum
Uitz Béla Kassák Lajos sógora. Uitz Béla, a festőművész. Uitz Béla, a kommunista. Uitz Béla sokféle címkét kaphatott volna élete során, bár legkevésbé se bekategorizálható figurája a magyar képzőművészet történetének. Uitz Béla és jelenleg a Kassák Múzeumban látható festményei a megértésről és túlélésről, a múlthoz való kapcsolódásról mesélnek. SOMOGYI ROHONCZY
EGY KICSIT MÉG ÉRTELMETLENEBB HALÁL Arthur Miller: Az ügynök halála / Centrál Színház
Míg Arthur Miller eredetijében a múlt számtalan szellemképe kínozza Willy Lomant, addig a Centrál Színházban látható, Alföldi Róbert által rendezett Az ügynök halála elsősorban a jelenre koncentrál, bezárva a távlatokat egy nyomasztó nappaliba, ami az ügynök halála után csak szebb lesz, mint életében volt. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
SZENVEDÉS ÉS SZENVEDÉLY Kompasszió – J.S. Bach Máté-passiója és más szenvedéstörténetek / Budapesti Fesztiválzenekar, Müpa Budapest
A kompasszió – azaz részvét, együttérzés – volt a Budapesti Fesztiválzenekar idei nagyheti hangversenyének, vagy ha tetszik, zenei szertartásának címe és hívószava. Egyben mélyértelmű szójáték is, amely a program gerincéül szolgáló bachi Máté-passióra való utalással formailag is megteremtette a kapcsolatot a műsor és a tartalom – az est „üzenete” – között. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
MI, IDEGENEK Andrew Haigh: All of Us Strangers
Az All of Us Strangers finom, legtöbbször csendes, szomorú film a magányról, kapcsolódásról, vágyakozásról és a szeretet transzcendens erejéről. Generációkat és idősíkokat összekötő meleg love story. Andrew Haigh angol író-rendező megmutatja, mivel küzdenek azok, akár 1987-ben, akár 2024-ben, akiknek nem adatott meg a normalitás, a többség kényelme. A meséje nem didaktikus, nem érzelgős, csak mély érzelmekkel szeretni tanít. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
SZOLID DEFICIT Kemény Zsigmond: A rajongók / Udvari Kamaraszínház
Nem állítom, hogy jól van ez így, de – noha régóta kerülgetem a naptáramban – most először mentem el megnézni egy előadást az Udvari Kamaraszínházba (amely régebben még valamiért a nevében hordta a Magyar meg a Kanizsai előnevet is, de az már lekopott), és ennek is oka volt. Lett tapasztalat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Hirdetés
Hirdetés
ELMENNI AZ ISMERETLEN SZÉLÉIGBeszélgetés Hollán Sándorral
Festőként megpróbál nem-látni. Szélnek ereszteni a koncentrált odafigyelést. Legkedvesebb motívumával, az örökzöld tölggyel szemben állva lecsendesíti a szellemet, hogy a szemlélődés elvezesse a valódi látnivalóhoz. Kilencven éves. Az időt is asszisztensének fogadta. Érzékelni tanít önmagunk határvidékén. BÖRCSÖK DÓRA INTERJÚJA.
„RUHÁT KÉSZÍTÜNK, VAGY BINGÓZUNK?” Cristóbal Balenciaga / Disney+
Ha nem is korszakalkotó sorozat a divatkirály, Cristóbal Balenciaga életét feldolgozó produkció, a címszerepben brillírozó Alberto San Juan szívmarcangoló alakítása egyike az év legütősebbjeinek. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
Belépek Előfizetek
MOZART-KOKTÉL A ZENEAKADÉMIÁNConcerto Budapest: Mozart-nap / Zeneakadémia
Ha március, akkor Mozart-nap – amelyet idén március 3-án rendezett meg a Concerto Budapest a Zeneakadémián, Keller András művészeti vezetésével és Batta András házigazdai közreműködésével. A kínálatban négy hangverseny és Simon Izabella délutáni gyermekprogramja szerepelt; utóbbira a Kupolateremben, míg a „felnőtt” zenekari hangversenyekre a Nagyteremben, a koradélutáni kamarazenei koncertre pedig a Solti teremben került sor. MALINA JÁNOS BESZÁMOLÓJA.
FEKETEISKOLA A HATÁRON Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban / Budapest Bábszínház
A lenyűgöző, gótikus-indusztriál látványvilág és Hegymegi Máté rendezésének határozott víziója mellett is töredezett és helyenként következetlen az összkép, a cselekmény megmarad egy ódivatú ifjúsági fantasy történetvezetésénél és toposzainál, ez pedig egyszerre hat bosszantóan meghaladottnak és nyújt biztonságot az előadás horrorisztikus miliőjében. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
TÜNDÖKLŐ PENÉSZ A múlt megjövendölése – a Zohar Studios fotói Stephen Berkman interpretációjában / Mai Manó Ház kiálítása
Szó van egy bizonyos XIX. századi, Amerikába bevándorló zsidó fotográfusról, az általa készített képek megtalált és sajnálatosan elveszett jiddis nyelvű leírásairól, amelyek nyomán a Mai Manó Házban látható felvételek készültek, a sajnálatos módon lerombolt hajdani műteremházról, az elveszett, bár előtte lefotografált utazóládáról, sőt, a katalógus kommentárjai szerzőjének szomorú, idő előtti haláláról. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA.
„…LEFORDÍTJUK A SAJÁT KÖZEGÜNKRE AZT, AMIT A SZÍNHÁZBAN LÁTUNK”Beszélgetés Hegymegi Mátéval
A Budapest Bábszínház március elején mutatta be Otfried Preußler Krabat a Fekete Malomban című ifjúsági regényének adaptációját. Az alapmű számos kérdéskört jár be a felnőtté válástól a hatalomnak való kiszolgáltatottságig. Ezen témák feldolgozási lehetőségeiről az előadás rendezőjével, Hegymegi Mátéval beszélgettünk. KESZTE BÁLINT INTERJÚJA.
VÉRZÜNK, SZERETÜNK, MEGHALUNKMozart: Don Giovanni / Magyar Állami Operaház
Claus Guth 2008-as salzburgi Don Giovannija, több más európai állomást követően most Budapestre is megérkezett. Óriási dolog, hogy egy ennyire markáns rendezés évtizedeken átívelve sem öregszik meg, azzal együtt, hogy a kerekerdő csupán a darab háromnegyedéig érdekes. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
Belépek Előfizetek
VÉR, VEREJTÉK, NYAKKENDŐBeszélgetés Mészáros Máté táncművész-koreográfussal
Mi a tánc? Hogyan születik meg egy koreográfia? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a sokoldalú táncművésznek, Mészáros Máténak a Trafóban márciusban zajló különleges sorozata, a Máté és én. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
„MONDANIVALÓS” KONCERTBudapesti Fesztiválzenekar – Ravel, Dohnányi, Mendelssohn / Müpa Budapest
Hogy a zene nem jelent semmit, csak önmagát? Néha így van, máskor meg nem. Múltidézés és gyász, bohókás fricska és utánzás, vallás és történelem – ennyi mindenről szól az a három mű, amely a Budapesti Fesztiválzenekar legutóbbi hangversenyén követte egymást. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
Belépek Előfizetek
Hirdetés
LECSAP A SIVATAGI VIHAR Denis Villeneuve: Dűne 2.
A Dűne a folytatásban még nagyobb port ver fel és intergalaktikus szintre lép egy vonakodó Messiás-jelölttel a főszerepben, akinek rá kell ébrednie, hogy „a nagy erő nagyobb felelőséggel jár”. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A MI FELELŐSSÉGÜNK10. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál
„A te tíz éved hogy telt?” – kérdezi a jubileumi alkalommal megrendezett BIDF. A választ azok a dokumentumfilmek adják, amik évről évre beszámolnak a polarizálódó, az igazság és morál fogalmait fokozatosan darabokra törő valóságunkról. A történetek közös világunk lenyomatai: felhívják a figyelmet, provokálnak, kérdéseket tesznek fel és hihetetlen sztorikat mesélnek múltról, jelenről és jövőről. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
KELL EGY CSIPET… Kolozsi Angéla: A só / Ciróka Bábszínház, Kecskemét
Az előadás azt a hangulatot idézi, amikor az ovisok tésztát gyúrnak a nagyszülők lisztben és tojásfehérjében úszó konyhájában vagy kekszformákat szaggatnak ünnepek előtt az oviban és otthon. Mikor van idő és szeretet főzőcskézni, sütögetni. Mikor van idő a mosolygásra, az alkotásra. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
ZONGORAÓRÁN TÚL, HÁBORÚN INNEN Janikovszky Éva–Bíró Bence: Kizárólag az utókor számára / 6SZÍN
Bár a közvélekedés szerint egyéni és társadalmi között éles határvonal feszül, egy élettörténet szoros olvasása felfedi azokat az eleve adott szerepeket, amik meghatározzák a hétköznapi viselkedési mintákat. Mintha ez a kutatómunka lenne a legfontosabb a 6SZÍNben látható, Janikovszky Éva fiatalkori naplóin alapuló Kizárólag az utókor számára című előadásban. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
CSENDES ÖSSZEOMLÁS Krusovszky Dénes: Levelek nélkül
Fojtogatóan szűk világban játszódik Krusovszky Dénes második regénye, a Levelek nélkül. A kelet-magyarországi kisváros magyartanárát családjának, lakóhelyének dinamikája és saját döntésképtelensége is béklyózza. Vagy éppen a kevéssé látványos mindennapi aprómunka ad egyéniségének tartást? SZARKA JUDIT KRITIKÁJA.
A REMÉNY RABJAIPuccini: Manon Lescaut / Müpa Budapest
Fájó, de tény: Manon varázsos csábereje a szokottnál kisebbnek bizonyult a Müpa február 25-i előadásán, és ezért leginkább a színpadra állítás minőségét okolhatjuk. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
Belépek Előfizetek
KŐBŐL LETTÜNK, MIVÉ LESZÜNK?Matthias Glasner: Halál (Sterben/Dying) és Viktor Kosszakovszkij: Architekton / 74. Berlinálé
A monumentalitás két arca: egy háromórás nagyeposz kisemberek hétköznapi érzelmi sérültségéről, és egy apró, de annál invenciózusabb immerzió a sziklák és kőzetek hatalmas világába. Az idei Berlinálé versenyének két kiemelkedő alkotása. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
Belépek Előfizetek
SZŰKRE SZABOTT JELENLÉT Michel Houellebecq: Megsemmisülni
Michel Houellebecq, a kortárs francia regényirodalom nagy provokátora. Új regénye, a Megsemmisülni, a korábbiakhoz hasonlóan a pusztulás és a vég témája körül forog. A vég közelít a civilizációban, a köz- és a magánéletben, de itt mintha a megbékélés hangjai is megszólalnának. MATUZ BENCE RECENZIÓJA.
AKINEK MÁR ÜVÖLTÖTTÉK, HOGY WHAT THE FUCK IS THIS SHIT?!Beszélgetés Somló Dáviddal
Somló Dávid performansz- és hangművésszel március 6-án debütáló új hangfilmje kapcsán beszélgettünk kapitalista művészettermelési kényszerről, arról, hogy miért nem szereti az autókat, valamint, hogy a Széll Kálmán tér-e a legjobb színpad. ORBÁN KRISZTINA INTERJÚJA.