Akkor most megpróbálom elmesélni azoknak, akik nem értik a nagyszüleik vagy a szomszéd néni túlcsorduló operettrajongását, hogy egy jól megcsinált Csárdáskirálynő ma is rettentően vidám, társadalomkritikus közéleti komédiaként tud működni, ekként pedig pont olyan totális színház, mint, mondjuk, egy igazán jó Hamlet. Csak kevésbé lesz tőle gyomorbajos az ember. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Színház
Hirdetés
A CSILLÁROK IS LÓGTAK
BÁRMI LEHETSÉGES Üvöltő szelek / Benoit Produkció, Szentendrei Teátrum; Bármi lehetséges… / Loupe Színházi Társulás
És akkor a legrosszabb időkben megjelennek új csapatok, keresnek új utakat, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy nézzük őket, mert érdemes, és nem mellesleg segítsük a megmaradásukat. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
STAND UP ENSEMBLEFábián Péter: Gazdálkodj okosan! / Szegedi Nemzeti Színház
Fábián Péter legújabb darabja a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában könnyed és mulatságos, a közönség remekül szórakozik, a végén seperc alatt vastapssá rendeződik a tetszésnyilvánítás. „Elkenődött a sminkem, annyit röhögtem, nincs monoklim?” – kérdezi egy nő a férjét mögöttem. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Hirdetés
KÍVÜL-BELÜL BULI Tarnóczi Jakab – Varga Zsófia: Extázis / Katona József Színház
Civil a pályán – vagy legalábbis a színpadon. A nézőket már az előadás kezdete előtt a színpadra invitálják az alkotók, hogy bejárhassák a teret, amelyet majd némiképp más szemszögből láthatnak a következő órákban. Tarnóczi Jakab új rendezésének egyes fejezetei között nemcsak járkálni, hanem táncolni is lehet a színen, a levezető jellegű epilógus során pedig még az időközben készülő levesből is kaphatnak azok, akiket az illata nem riasztott el. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
SZELLEMI ÉS FIZIKAI UNIFORMISBAN Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság / Radnóti Színház
„… azt mégsem lenne szabad írnod, hogy a négereket nem kell számításba venni, mármint, hogy meg tudnak-e majd élni, vagy sem. Utóvégre a négerek is emberek” – reagál a Tanár egyik diákja, N. dolgozatára Ödön von Horváth 1937-ben megjelent, a náci Németországban játszódó regényében, az Istentelen ifjúságban. A négerek emberségéről szóló, botrányt kavaró megjegyzés erős pillanata, egyben egyik első látványos konfliktusa a nálunk Kerényi Grácia fordításában megjelent, a magyar közönséget hosszú időn át elkerülő műnek. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
AZ INDIÁN NYÁRBAN A FÉNY KIBÉKÜL AZ ÁRNYÉKKAL Esztrád – nyugdíj revü / MU Színház
A MU Színházban legközelebb tavasszal látható Esztrád – nyugdíj revü egy jó hangulatú, valóban zenés-táncos előadás, ami a nyugdíjas korról alkotott sztereotípiáink újradefiniálására ösztönöz. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
A TÁNC SENKIÉ ÉS MINDENKIÉ Interjú Piti Viviennel, az AHA Kollektíva tagjával
Hat fiatal a salzburgi táncművészeti egyetem elvégzése után úgy döntött, visszatér Budapestre és kollektívát alapít. Bátor tett ez a 2020-as évek Magyarországán, de köszönik, jól vannak, és hosszú távra terveznek. Új előadásukat, a Senkiföldjét január 17-én mutatják be a Trafóban. A kollektíva egyik tagjával, Piti Viviennel beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
TEMPÓVÁLTÁSOKElőadások a bécsi Burgtheaterben
Gyors, lassú, lassú, gyors – ez a szuperrövid kivonata annak a négy, majdnem egymást követő estének, amit karácsony előtt az osztrák Nemzetiben, vagyis a Burgtheaterben töltöttem. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A TÜNDÉRCSELÉD Molnár Ferenc: Az üvegcipő / Miskolci Nemzeti Színház
„Én tündércseléd vagyok!” – lihegi a bútorrajzolóba szerelmes Irma. Ám szöveghű előadások esetén is elsikkad olykor ez a felkiáltás, lévén a főszereplő színésznő más alkatú. Az üvegcipő miskolci előadásában azonban süvít ez a mondat. Rudolf Szonja igazat szól. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
CSATÓ KATA PÁLYÁZATA A MESEBOLT BÁBSZÍNHÁZ IGAZGATÓI POSZTJÁRA
Szombathely város önkormányzata pályázatot írt ki a Mesebolt Bábszínház igazgatói pozíciójára a 2024-2029 közötti időszakban. A következőkben közöljük Csató Kata bábművész, bábrendező pályázatát.
“ENGEDJÜK ÁT MAGUNKAT A KISZÁMÍTHATATLANNAK” Desiré Central Station Festival 2023, Szabadka
Kirobbanó energiák, új formák és megragadó perspektívák érkeztek november végén Szabadkára. Popcornt osztogató vámpírok, dobozolás és dobszóló, mesterséges intelligencia és techno, szívhang és művér. Hit me baby final time. A tizenötödik Desiré Central Station Festival néhány előadásáról – kísérletező formában – kölcsönösen inspiráló beszélgetést folytattunk. PROICS LILLA ÉS SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÉLGETÉSE.
SENKI SEM ALHAT Puccini: Turandot / Wiener Staatsoper
Odalépett hozzám a Bécsi Operaház bejáratánál egy jegyüzér és azt mondta: „Ezt a darabot mindenképpen látnia kell, mert a Johannes (!) Kaufmann énekel benne, aki az operajátszásban olyan, mint Tom Cruise.” És mindebben rejlett némi igazság. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
Hirdetés
REMÉNY AZ ÉJNEK RÉMJÁRÓ SZAKÁN Pap Gábor Papesz: A dramatikus zene felfedezése
A magyar pedagógiai szakirodalom, szorosabban véve a művészetközvetítés fontos módszertani könyvét köszönhetjük Pap Gábornak, a zenetanári- drámatanári gyakorlatú színházi embernek, s persze, a kötet szerkesztőjének, Szűcs Mónikának és szakmai lektorainak, Eck Júliának, Körömi Gábornak és Mizsei Zoltánnak. GABNAI KATALIN ÍRÁSA.
HOVA TŰNT A KRITIKA? És mi van helyette?
Kell-e egyáltalán kritika? Kik „fogyasztják”? Mi a baj az önjelölt, amatőr „kritikusokkal”, például az influenszerekkel? MERKER IVÁN ÍRÁSA.
„ÉN JÓKEDVBŐL NEM CSINÁLNÉK SEMMIT, MÁRMINT SZÍNHÁZAT BIZTOS NEM” Beszélgetés Bagossy Bálinttal
Bagossy Bálint első színházi rendezése Thomas Bernhard Irtás című szövegének izgalmas újraértelmezése a Trafó Klubban. Önvádról, a bernhardi mondat erejéről és Zsótér Sándor színpadi jelentéseiről beszélgettünk vele. KISS LÓRÁNT INTERJÚJA.
SZÉGYELLJE MAGÁT, CSÁK ÚR! Komédiát csinálnak a tragédiából
A két színész – Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó – súlyos állapotban, hosszú és bonyolult műtétek után fekszik a kórházban. Hogy lépnek-e színpadra valaha, kérdés. És eközben a Nemzeti Színház igazgatója és a kultúráért is felelős miniszter hitvány komédiát csinál az esetből. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
„AZ AKTIVISTÁINKBÓL KELLENE KIÁLLÍTANI AZ ÁRNYÉKKORMÁNYT” Beszélgetés Boross Martinnal
A változás szállodájától a remény panziójáig: a STEREO AKT vezetőjével, Boross Martinnal az aktivizmus fontosságáról, a civilekkel végzett munkáról, meg persze a kiégésről is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
IGYUNK, AMÍG LEHET! Móricz Zsigmond – Tóth Réka Ágnes: Kivilágos kivirradtig / Weöres Sándor Színház-Forte Társulat
Egy családi összejövetel kellékei száz évvel ezelőtt: koleszterinben gazdag ételek, alkohol és egy csoport, amit lehet gyűlölni. Az anyagválasztás szerencséje, hogy a világunk ennyi idő alatt vagy nem változott semmit, vagy ugyanoda jutott, ahol akkor tartott. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
CSÁKI JUDIT JANUÁRI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
Túl sok, túl vegyes, túl és túl: segítünk válogatni, mert a döntés nem könnyű, pedig van, amit muszáj, és olyan is, amit érdemes. Nézni, hallgatni, menni. Kultúra.
MEGINT EGY LILIOM? Molnár Ferenc: Liliom / Budaörsi Latinovits Színház
Mostanság minden egyes Liliom-rendezésről szóló kritikának lehetne az a kezdete, hogy komoly vállalást tesz, aki ehhez a szöveghez nyúl, mert a közelmúltban is olyan erőteljes előadói értelmezések születtek, hogy igen nehéz valami újszerű és megvilágító értelmezéssel előállni. Kovalik Balázs budaörsi rendezésének ez egyértelműen sikerült. MUNTAG VINCE KRITIKÁJA.
HÚZZAD CSAK! Jenbach Béla – Leo Stein – Kálmán Imre: Csárdáskirálynő / Miskolci Nemzeti Színház
Szerintem vitán felül áll, hogy a miskolci közönségnek jár a Csárdáskirálynő. És nemcsak azért, mert éppen kétszáz éves a színházuk, és ez elég nagy ünnep, hanem mert Jenbach Béla, a librettó szerzője a város szülötte. Nem mintha erről korábban lett volna tudomásom… CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.