Magvető Kiadó

A SZÜRKE SZATÍRA ÁLLATI HÉTKÖZNAPJAI
Szécsi Noémi: Rohadt állatok

Szécsi Noémi ezúttal állatmeséket ígér felnőtt közönségnek. A Rohadt állatok kortárs tematikája szervesebben kapcsolódik legutóbbi fikciós könyvéhez, az Egyformák vagytokhoz, mint korábbi szövegeihez. Milyenek a hétköznapok a Biokertben magas pozícióban lévő élőlények számára? Erre ad feleletet a kötet. FEKETE I. ALFONZ RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez

HOGY LEHETNE A LÉLEK RENDBEN?
Vida Gábor: Senkiháza

Vida Gábor új regénye, a Senkiháza a régebbiekhez hasonlóan szintén erdélyi. Pontosabban „erdélyi lektűr”, önmeghatározása szerint, pedig a szerzőt ismerők divatos-giccses Erdély-képre és könnyű szórakozásra biztosan nem számíthatnak. Nem is ezeket adja a Senkiháza, hanem elgondolkodtató történeteket, árnyalt képeket a múltról, és a kapott identitásokból, meg azok ellenére identitást építő főhőssel, akinek – hasonlóan az otthonához, a hazájához és úgy általában Kelet-Közép-Európához – sehogy sincs rendben a lelke. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez

KAPCSOLÓDNI A VILÁGHOZ
Pléh Csaba: Árnyak

„A pszichológiában az fogott meg, hogy igen közeli a kapcsolat az emberek életét segítő hivatás és a kutatás között” – írja Pléh Csaba az Árnyak című könyvében, s e kapcsolatot azzal is erősíti, hogy szubjektív tudománytörténetet nyújt az elmúlt 60 év magyar pszichológiájáról. DOMJÁN EDIT ISMERTETŐJE.

Tovább a cikkhez

AZ ELTŰNT IDŐNK NYOMÁBAN
Annie Ernaux: Évek

Regény, élettörténet, önéletírás? Amikor a francia kritikusok arról kérdezték Ernaux-t, hogy tulajdonképpen milyen műfajba sorolható a 2008-ban megjelent Évek, az írónő kénytelen-kelletlen egy addig ismeretlen fogalommal válaszolt, amelyet társadalmi önéletírásnak fordíthatnánk. MATUZ BENCE KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

SZERENCSE, HOGY NÉMA
Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei

Rakovszky Zsuzsa új kötete retrospektív keretű klasszikus fikciós történelmi regény. A látszólag egyszerű próza komolyan megdolgoztatja az olvasót, bár nem témájával, még csak nem is szövegalkotói eszközeivel, hanem azzal, hogy olyan perspektívából mutatja a valóságot, ami a huszonegyedik századi ember számára nagyon ismerős. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

LEJÁRT LEMEZEK
Virginie Despentes: Vernon Subutex 1-3.

Mi a szabadság a 21. században? Létezik-e egyáltalán, és ha igen, milyen úton érhető el? Megőrizheti az ember a szubjektumát, vagy már nem több, mint humán erőforrás? Efféle kérdéseket feszeget Virginie Despentes meglehetősen kocsmaszagú regénye, a Vernon Subutex. MATUZ BENCE RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez

NŐI LÁTHATÓSÁGI MELLÉNY
Mán-Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz

Mán-Várhegyi Réka új regénye négy kisregényből, azok pedig még kisebb egységekből, tárcákból épülnek fel. A négy kisregény négy nő életét villantja elénk, töredékesen. Életközépi válság, válás, egyedül nevelt gyerek, horvátországi nyaralás, járvány, depresszió, csupa olyasmi, amit jól ismerünk. De mi máshoz szolgál vázlatul a Vázlat valami máshoz? HUTVÁGNER ÉVA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

SZERETNI CSELEKEDETTEL ÉS VALÓSÁGGAL
Sztehlo Gábor: Háromszázhatvanöt nap. Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben

„… szeretném egy évnek a történetét megírni, ahogy azt átéltem, a maga tapasztalásaival, az élmények leszűrt eredményeivel 1944 márciusától egészen 1945 márciusáig. Háromszázhatvanöt nap? Sokak számára több év nyomorúságával és átélt tapasztalataival ér fel.” NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MINDENKINEK KELL EGY CSIGAHÁZ
Beszélgetés Kun Árpáddal

Közel másfél évtized telt el a Boldog Észak megtalálása, és hat év a megjelenése óta. Tud-e otthonná válni az új hely vagy az idegenség mindig ott marad? Egy szerencsésen túlélt autóbaleset, egy fontos barátság, egy titokzatos ház. Álmok és valóság határán megélt mindennapok. A Takarító férfi című regénye kapcsán beszélgettünk Kun Árpáddal. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Tovább a cikkhez