Olyan sokat szerencsétlenkedik, vajúdik a saját apasága, szerelmessége és családi élete körül ez a fergeteges lúzer, hogy az ember empatikusan, valódi részvéttel hajlamos elnézni neki, hogy mégiscsak egy befutott sztáríró. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.
Mitől lesz egy önéletrajz olvasmány? Knausgård nyilván jól ír, tárgyilagosan és aprólékos részletekbe bocsátkozva, inkább a beszélt nyelv regiszterében, egészen közvetlen stílusban, és ezt értően adja vissza Petrikovics Edit magyar szövege is. Ez azonban még nem teljes magyarázat. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.
Bán Zsófia novelláskötete kiszámíthatatlan. Kitalálhatatlan, merre kanyarodnak a történetek, milyen szálak bukkannak fel bennük, és hogyan érnek véget. KÁLMÁN C. GYÖRGY RECENZIÓJA.
Aligha van az értelmiségi létnek földközelibb változata, s az anyagban való munkálkodásnak olyan bizarr és kemény formája, mint amikor és ahogyan egy írni is tudó színész a saját testét-lelkét gondozza és dokumentálja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Kényszercselekvés, megfosztottság, veszteség, azaz általában a hiány jellemzi és köti össze Terézia Mora elbeszéléskötetének hőseit. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
„Nem, lehet, talán, igen – és az ezek közötti végtelen. Ezt tudja a nagy, magyar, európai író, Esterházy Péter.” – írja a kötet utószavában a szerkesztő, Tóth-Czifra Júlia. A lehet és a talán írói eszköz, a nem és az igen a közíróé, de a kötet mind a néggyel gyönyörködtet. Ha létezik az olvasó országa, annak biztosan Esterházy írta meg az alaptörvényét. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Ahová csak odavillan a Roncs szélárnyékban lírai tekintete, enigmatikus, különféle érzeteket keverő, szikár versképek fénylenek fel időről, természeti tájról, erdőről, tengerről, szélről, nyelvről és álomról. POGRÁNYI PÉTER RECENZIÓJA.
Daniel Kehlmann elbeszél egy történetet, ugyanakkor, mint rutinos regényíró, tudatában van annak, hogy a történetek elbeszélhetetlenek. Hát még a történelemben gyökerező történetek. A regény főhőse történelmi személy, cselekménye valóságos esemény, hátterei létezőek. Történelmi vagy áltörténelmi regény-e a Tyll? KONTRA FERENC KRITIKÁJA.
A türelmes és türelemre tanító prózaíró és fotográfus a valóságot mutatja a tények mögött, a teremtett világot nem teremti újra, de alkot, úgy dokumentál. Illetve dokumentál, úgy alkot. Bartis Attila író és fotográfusnak A szigeteken címmel nyílt kiállítása a Mai Manó Házban. A bemutatott anyag a Magvető kiadásában is megjelent. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ÍRÁSA.
Valószínűleg nem én vagyok az első, aki újra és újra fölteszem magamnak a kérdést, hogy ha annyi szenvedést okoz mindenkinek, akkor miért háborúznak az emberek időtlen idők óta? Horváth Viktor nagyon egyszerű, de a kettőzött perspektívának köszönhetően igen meggyőző választ ad ezzel a regénnyel. Saját játékszabályokat szeretnénk. HARMATH ARTEMISZ KRITIKÁJA.
Falevelek szélben – ez a címe Konrád György emlékirat-sorozatának és Ásatás 1. az első darabnak, amelyben műfajilag nehezen meghatározható írások laza füzére tölti ki a vaskos kötet lapjait. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
„Elmegyek marxizmust tanulni. S akkor kiderül majd, hogy az elmélettel van-e baj, vagy „csak” azzal, ahogyan alkalmazzák. Ne tessenek röhögni! Hülyegyerek voltam, akinek a tudatából ráadásul törlõdött mindaz, amit átélt.” MESTERHÁZI MÓNIKA ÍRÁSA.
Az elhagyás, a nem-kellés, a monomániás kötődés kíméletlen taglalása ez a regény, a visszaszerzési kísérleteké, a szűkölésé. Ez az a senkiföldje, amit nagy eséllyel mindannyian bejárunk, ha elhagynak bennünket. Ezek azok a reakciók, amelyeket átélünk, amikor bebizonyosodik, hogy nem számítunk. V.GILBERT EDIT RECENZIÓJA.
„…a szöveg nemigen utal sem a cselekmény pontos helyére, sem idejére, egyedül az derül ki, hogy orosz és amerikai katonák harcolnak egymással egy lerombolt és szinte teljesen lakatlan városban, ahol magyarul is beszélnek…” POGRÁNYI PÉTER RECENZIÓJA.
„Törvénytelen volt sok minden, amiről a képviselők nem tudták, hogy törvénytelen, bár azt sem gondolták, hogy törvényes. Ezzel el is evickéltek a történelem viharaiban ezer évig.” POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.