„…SOHASEM TÉVED, MERT ANYANYELVEKÉNT BESZÉLI” A cselló mestere: Perényi Miklóst köszöntjük / MÁV Szimfonikus Zenekar, Zeneakadémia
Perényi Miklós tökéletesen csellózik: játéka a biztonságos hangszeres rutin és a megkérdőjelezhetetlen ízlés pillanatait nyújtja. Nincs kétségünk, ezeket a darabokat pontosan így kell lejátszani, nem érdemes itt hangideálról, intonációs tökélyről, kiérlelt koncepciókról hadoválni, Perényi annál sokkal magasabb osztályba jár. GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA.
PICASSO TEKINTETE Látogatóban Picassónál. Juan Gyenes / Mai Manó Ház
Ha bárkit megállítanánk az utcán azzal a kérdéssel, hogy nevezzen meg egy világhírű huszadik századi festőművészt, nagy valószínűséggel Picasso nevét mondaná. Ha az illetőt arra is megkérnénk, hogy pár szóval írja le, hogyan nézett ki a spanyol zseni, akit egész életében a világ kitüntetett figyelme kísért („Néha kedvem volna plasztikai
AMIKOR A PARA AZ ÚR A FEJBEN Kelsey Mann: Agymanók 2
Minden idők egyik legjobb animációjának folytatása nem lett minden idők másik legjobb animációja, de az Agymanók 2 így is visszaad valamit a Pixarba vetett, az elmúlt években megtépázódott hitünkből. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
BORULT A PAPÍRFORMA Elisabeth Leonskaja és a Concerto Budapest hangversenye / Zeneakadémia
Vajon a zenei előadóművészet világában, ahol van szerepe a pillanatnyi inspirációnak, kalkulálhat-e előre a koncertlátogató? Tudhatja-e már az esemény előtt, hogy mire számíthat? Kellő tapasztalat birtokában sokszor nagyon is. Ugyanakkor bárkit érhet meglepetés. Jó példa az utóbbira Elisabeth Leonskaja és a Keller András vezényelte Concerto Budapest legutóbbi hangversenye. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
OIDIPUSZ ÉS A SEMMIVÉ FOSZLÓ VALÓSÁG Robert Icke: Oidipusz / Radnóti Színház
Szikszai Rémusz megrázó, emlékezetes, valószínűleg még hosszú időn át bennünk élő rendezést hozott létre a Radnóti Színházban. Az Oidipusz főhőse Robert Icke átiratában nem mitológiai alak, hanem korunk politikusa, aki a múlt titkait kutatja népszerűsége megerősítése céljából. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
PRUDENCIA HART KÉTEZER ÉVRE A POKOLBA MEGY David Greig: Prudencia Hart különös kivetkezése / Stúdió K Színház
Milyen a pokol topográfiája? A kérdésre több száz évvel ezelőtt Dante kimerítő választ adott. A pályakezdő folklorista, Prudencia Hart kutatásai a kortárs skót drámaíró, David Greig darabjában máshonnan közelítik meg a poklot. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
Hirdetés
R-BESZÉLGETÉS: GAZDAG GYULA
A sípoló macskakő, Elveszett illúziók, Bástyasétány '74 - és még sorolhatnánk a játékfilmeket. Társasutazás, A határozat, A bankett - és még sorolhatnánk a dokumentumfilmeket. És akkor az oktatásról, amely már behálózza a világ filmművészetét, még nem is beszéltünk. Csak egy kicsikét. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
HA NINCS ATOMBOMBÁD, JÓ LESZ A ZÚZÁS IS Adam Wingard: Godzilla x Kong: Az új birodalom
Miután a japán atomszörnyet Oscarhoz juttató Godzilla Minus One megmutatta, milyen mélységek rejlenek az óriáshüllő páncélja alatt, az amerikai Godzilla King Konggal együtt érvel amellett, hogy néha az is elég, ha böhömnagy szörnyek gyepálják egymást az ősvilági gyepen. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
MI, IDEGENEK Andrew Haigh: All of Us Strangers
Az All of Us Strangers finom, legtöbbször csendes, szomorú film a magányról, kapcsolódásról, vágyakozásról és a szeretet transzcendens erejéről. Generációkat és idősíkokat összekötő meleg love story. Andrew Haigh angol író-rendező megmutatja, mivel küzdenek azok, akár 1987-ben, akár 2024-ben, akiknek nem adatott meg a normalitás, a többség kényelme. A meséje nem didaktikus, nem érzelgős, csak mély érzelmekkel szeretni tanít. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
SZOLID DEFICIT Kemény Zsigmond: A rajongók / Udvari Kamaraszínház
Nem állítom, hogy jól van ez így, de – noha régóta kerülgetem a naptáramban – most először mentem el megnézni egy előadást az Udvari Kamaraszínházba (amely régebben még valamiért a nevében hordta a Magyar meg a Kanizsai előnevet is, de az már lekopott), és ennek is oka volt. Lett tapasztalat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
MERÉNYI ÁGNES ÁPRILISI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
Áprilisi ajánlóm fókuszába jórészt történelmi és társadalomtörténeti művek kerültek. Egy kétes eredetű bécsi gyűjtemény, lakhatás- és menzatörténet, a rendszerváltozás korszakának vonatjegyhamisítási sztorija, G.W. Pabst filmrendező viszonyulása a hitleri hatalmi gépezethez. Talán a zenei események lógnak csak ki a sorból. De nem kell mindent kényszeresen egy dobozba szuszakolni. MERÉNYI ÁGNES AJÁNLÓJA.
TÖBB MINT HASZNOS Kertész Imre: Sorstalanság / Katona József Színház, Sufni
Kertész Imre regényéből tantermi előadást készíteni érthető döntés, ugyanis számos ponton tudja megtámogatni a középiskolában tanultakat. Lehet adalék a történelemórához, de érettségi tétel is készíthető belőle. Lehet-e azonban több, mint „hasznos” egy ilyen vállalás? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
„MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK” Expats/Máshon – Amazon Prime
Az Expats sűrű szövésű, dús és túláradó: két vállra fekteti nézőjét, a gyomrába térdel, majd a mennyekbe emeli, hogy úgy érezze, az HBO Csernobilja óta nem volt ilyen kvalitású tévés mutatvány. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
A MÁGIKUS NÉGYZET ÉS A KIHAGYOTT LEHETŐSÉG À la recherche de Vera Molnar – Vera Molnar művei és kortárs reflexiók / Ludwig Múzeum
2023 decemberében hunyt el Vera Molnar magyar származású francia művész, aki az elsők között foglalkozott computer arttal és generatív művészettel: már 1976-ban beemelte sorozataiba a Fortran programozási rendszert. A Ludwig Múzeum április közepéig látogatható kiállítása az 1924-ben született magyar születésű művész életművét kíséreli meg bemutatni kortárs reflexiókkal karöltve. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
A FESZTIVÁL NAGYOBB, MINT ÉN Interjú Carlo Chatriannal, a Berlinálé művészeti igazgatójával
Öt év és egy lenyűgöző érzékenységű kurátori szemlélet kikristályosodása után menesztették a Berlinálé igazgatói tandemjét. Interjúnkban Carlo Chatrian művészeti igazgató értékeli az elmúlt éveket, és az is kiderül a beszélgetésből, hogy követett-e el hibát a német kultuszminiszter... GYENGE ZSOLT INTERJÚJA.
Hirdetés
KONCEPT, AKTIVIZMUS, RÉSZVÉTEL Yoko Ono: Music of the Mind / Tate Modern, London
A londoni Tate Modernben rendezett retrospektív kiállításával végérvényesen beigazolódott, hogy Yoko Onónak semmi szüksége nem volt John Lennonra a világhír megszerzéséhez. Saját jogán is érvényes, öntörvényű képzőművész, performansz és filmes alkotó. R. HAHN VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
MEGÉRDEMELTEUrbán András: Történt egyszer Újvidéken / Újvidéki Színház
Játékosan összegző, ugyanakkor lépték- és programadó munka a Történt egyszer Újvidéken című előadás az Újvidéki Színház esztrádja az új igazgató, Urbán András rendezésében. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
ERRE VANNAK A TESTVÉREKSean Durkin: Vaskarom
A pankráció megjátszott világa mögött zajló valós sorstragédiának és a Von Erich családnak állít emléket Sean Durkin rendezése, mely egyszerre sportfilm, szellős biopic, felemelkedés- és bukástörténet, de leginkább lélektani dráma hordozott traumákról, testvériségről és egy megdöbbentő családi átokról. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
SCHIFF ÚR ZONGORÁZIK, SCHIFF ÚR VEZÉNYEL…Schiff András és a drezdai Sächsische Staatskapelle koncertje / Wiener Konzerthaus
…méghozzá a drezdai Staatskapelle zenekarát, sokadszor, a 2020-21-es évadban ugyanis az együttes rezidens művésze volt, és már a történelmi kilencvenes években is velük vette lemezre Beethoven összes zongoraversenyét. Még ha mindezt nem is tudtuk volna, a bécsi Konzerthaus-beli koncerten jól kivehető volt a szólista és zenekar, karmester és zenekar közötti harmónia, a rutinos együttműködésen túlmutató művészi affinitás. GYENGE ENIKŐ BESZÁMOLÓJA.
HÁRMAN BESZÉLGETNEKGrigorij Szokolov zongoraestje / Müpa Budapest
Vajon él-e még Robert Schumann képzeletének szülötte, a Dávid-szövetség? Jár-e még koncertre a szenvedélyes Florestan, az álmodó lelkű Eusebius és a mérleg nyelve, a bölcsen megfontolt Raro mester? Jár bizony, de még mennyire: a három vitapartner legutóbb az orosz zongoraművész, Grigorij Szokolov szólóestjét hallgatta meg a Müpában. Koncert utáni eszmecseréjüket CSENGERY KRISTÓF hallgatta ki és jegyezte le.
RÉGI, MÉGIS FRISS True Detective 4. évad
A True Detective új évada az Oscar-díjas Jodie Foster magas színvonalú játékával, az első szezon fontos pontjainak felidézésével és erős atmoszférával számít a néző figyelmére. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A KEMÉNYKALAPOS GYILKOS William Shakespeare: Macbeth / Pinceszínház
Bajban lennék, ha meg kellene mondanom, Tóth András pinceszínházi Macbeth-rendezésének számomra mi a kulcsfogalma, kulcsmomentuma. Nem azért, mert nem találni ilyet az előadásban – éppen ellenkezőleg; akár hosszú listát is írhatnék a produkció olyan ötleteiről, felvetéseiről, formai elemeiről, amelyek egy eredeti interpretáció kulcsai lehetnének. Amivel éppúgy jellemezném a bemutató erényeit, mint problémáit. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
EGY FECSKE NEM CSINÁL NYARAT – VAGY MÉGIS? Ali Smith: Nyár
Ali Smith Nyár című kötetével a nagyszabású tetralógia végéhez ért. 2016-ban írta az elsőt, az Őszt, majd évente rukkolt elő egy újabb évszakról szóló könyvvel. Felmerülhetett a kérdés, bírja-e majd szuflával ezt az iramot, és most már bizton kijelenthetjük: bírta. BORSOVSZKY ÉVA RECENZIÓJA.
EGÉSZ NÉPEMET? Színházi nyelvújítás: egy szakmai beszélgetés margójára – Vidnyánszky, L. Simon, Szász Zsolt, Smid Róbert
Ez a színházi nyelvújítás, ez valahogy beakadt a szervezőknek, mert újítás, az nincsen a láthatáron sem a Benczúr Ház hetvenes évek patináját mutató dísztermében, ahol az egyik írószövetség van otthon, és ahol az egyik asztalon – mindjárt a pogácsa és az üdítő mellett – gusztusosan elrendezve a Szcenárium nevű kiadvány kínálja magát, a Nemzeti Színház „művészeti folyóirata”, krémszínű fényes műnyomó papíron, jó drága, viszont szintén a hetvenes évek divatja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.