Hirdetés
Két éve a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával komoly összeállítást közöltünk a kortárs lengyel kultúra trendjeiről, aktuális vállalásairól, meg persze arról, milyen kapcsolódások léteznek magyar és lengyel művészek között. A dwa bratanki jegyében folytatódik a kaland: ezen az oldalon gyűjtjük össze a Mazurka vagy polonéz? 2.0 cikkeit, fogadják őket szeretettel.
Összesen hárommillió forintnyi állami támogatást kapott az idei évre a Revizor – a kritikai portál. Ez az összeg töredéke annak, amelyből az évente 6-700 műkritikát és interjút publikáló lap létezni tud. A portál most arra kéri olvasóit, fizessenek elő a Revizorra.
Nincs más lehetőségünk: lépnünk kell. Amikor 2008-ban megalapítottuk a Revizort, az még egy egészen más világ volt, az államot mintha érdekelte volna a kultúra meg a kritika. Most viszont új fejezetet nyitunk: elindul a Revizor Plusz. Na, erre befizetek! És te, bírod a kritikát? JÁSZAY TAMÁS FŐSZERKESZTŐI JEGYZETE.
Hirdetés
Ha van kihagyhatatlan kiállítás, akkor az a Jean-Michael Basquiat életművéből rendezett tárlat a bécsi Albertinában. A művész durva, nyers, art brut-hoz közelítő, az amerikai punk kultúra és east-side világát is beillesztő vizualitásával, kritikai megközelítésével hamar elérte, hogy a legnagyobbakkal állítson ki. Miközben az elsők között ismerte fel, hogy a köztér is lehet kommunikációra alkalmas felület, a jelenben is kívülálló, outsider maradt. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Álmodnak-e az Androidok elektronikus bárányokkal? – így szól Philip K. Dick korszakalkotó regényének címe. A Szárnyas Fejvadász című filmben is felrajzolt robotnemzedék kérdése ezúttal nem egy sci-fi világába ágyazva, hanem a Ludwig Múzeum kiállítótereiben jelenik meg. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
A Francesco Clemente műveiből rendezett tárlat meglepő anyagot tár elénk idén ősszel az Albertinában. A nyolcvanas évek transzavantgárd festőihez sorolt művész munkássága sokak számára szokatlan megoldásokat, nem várt mélységet tartogat. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Drozdik Orshi performanszai és analóg fotói egybeérnek. Saját képmását előhívja, szétvágja, majd felnagyítja, összemontírozza, ezüst zselatinos fotóit átalakítja, magára vetíti, de nem egyszer, nem is százszor, ha ő akarja, akárhányszor. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Deleuze szerint a legnagyobb festő. Filozófus és gyári munkás, a vásznat markában tartva faggatja az anyag és a festészet lehetőségeit. Rétegez, ráncol, redőzik, majd recsegve bontogat. S felszínre lép a mély. BÖRCSÖK DÓRA ÍRÁSA.
Radnóti Táj-könyve számomra az utóbbi évtizedek egyik leginvenciózusabb és leginspiratívabb szellemi kalandja, hol szellemes, hol elgondolkodtató, hol megrendítő olvasmány. RÉNYI ANDRÁS ELEMZÉSE.
Ha van irodalmi író, akkor Matisse festészeti festő vagy képzőművészeti képzőművész. Életművébe nem szüremlettek be a múlt század első felének történelmi viharai, s azt sem mondhatjuk, hogy gazdagítja emberismeretünket. Szenvedélyesen és lelkiismeretesen végigdolgozott, ugyanakkor állandó kételyekkel terhelt életének kutatásai kifejezetten esztétikaiak voltak. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Nyolc nagy, különálló táblán vetítik a dél-afrikai képzőművész tájat és ipari tájat, elhagyatott bányát, sívó pusztát, kóró növényeket ábrázoló szénrajzait. Az előtérben fekete ember sárga dzsellabában balról jobbra haladva forgó táncot jár dobszólóra. Majd jobbról balra kezdődik az árnyjátékszerű figurák – táncosok, zenészek, más résztvevők, továbbá rajzok, hibridek – menete, miközben a háttér szénrajzain a sötét ég és a növényzet változik. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A hétköznapi teendők között boldogan és elégedetten tűnnek fel a hírmédiában, az utcai plakátokon, a közösségi médiában és a filmekben a gyermeket vállaló nők, más néven anyák, akik nem távolodtak el olyan messze a hetvenes évek amerikai háziasszonyának a szerepétől, amelynek mítosza ellen a második hullámú feminizmus is küzdött. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Hirdetés
A klasszikus formákkal is dolgozó Hans Weigand nagyon is kortárs társadalmi problémákra utal alkotásaival, melyekben izgalmas feszültség képződik a jövő felett érzett szorongás, a múltban elszalasztott lehetőségekből fakadó csalódás és a mindezekkel szembeni könnyed humorú, mégis határozott ellenállás között. CSEH DÁVID ÍRÁSA.
Kézzel festett porcelán napraforgómagok, deformálódott biciklik, egy Han-dinasztiából származó váza maradványai – a kortárs művész munkái bár jól ismertek, eddigi legnagyobb retrospektív tárlata mégis új megközelítésben láttatja az életművet, rávilágítva az autobiográfia mellett kultúrtörténeti összefüggésekre is. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Fajgerné ezúttal amellett, hogy Trabantba ültetett, zöldparadicsom lekvárt főzött (ehető műtárgy!), common jam eat-art eseményeket szervezett, festett és felolvasott, a Godot kiállítóterét is teljesen átalakította. A kiállítás megtekintése után még azoknak is leesik a tantusz, akik eddig még nem jöttek rá, hogy az igazi forradalom a mosogatónál kezdődik. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
A strandoknál őszintébb helyet keveset tudok elképzelni. Nem arra gondolok, hogy a ruharétegeket lehántva magunkról ki milyen beach bodyt tud kivinni a partra. Sokkal inkább arra a kendőzetlen valóságra, ami a brit Martin Parr fotóin feltárulkozik. A Budapest Fotó Fesztivál keretében, a Műcsarnokban kiállított fotókon ugyanis a világ minden tájáról hozott a brit fotós példákat ezekre a szociológiai mikrovilágokra. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA.
Merről is közelítsük meg az emblémává emelkedett divattervezőt? Magyarul a szó inkább utal szakmai korlátokhoz kötött mechanikus mesteremberre, nem pedig merészen álmodó, nagyvonalú gondolkodóra. Yves Saint Laurent poéták és szobrászok, festők és filmesek, megannyi művész ámulatában dolgozó, általuk inspirált nagyszabású alkotó. BÖRCSÖK DÓRA ÍRÁSA.
Adósságot törleszt a Magyar Nemzeti Galéria most megnyílt Art deco Budapest kiállítása. Ez a stíluskorszak – bár minden megvan benne, amiért lelkesedni lehet – időről időre elfelejtődik, kimegy a divatból. Aztán visszajön, mert a luxust nem lehet megunni. A két világháború közötti korszak jellegzetes ízléséről átfogó képet adó tárlat csupa glamour, tobzódik az érzéki vizualitásban. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Az emlékezetben élő és holt terek mind arra a konfliktusra mutatnak rá, amely minden várost érint: a változás igényére, és az emlékezet elvesztésének egyidejűségére. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Egyszer virágkor, másszor világvége-hangulat. A test gyönyöreinek élvezése vagy az aszketizmus és remegés a Pokol bugyraitól. A közhangulat ingadozásának pedig hű lenyomata a művészet. Festett, írott vagy megénekelt formában, de mindig az emberiség két véglet közötti aktuális helyzetét mutatja. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA.
A fájdalmat és a magányt tematizáló munch-i alakok sokszor olyanok, mintha a tudatalattiból előbukkanó figurák lennének, bár mindennapi helyzetek és kapcsolatok szereplői. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.