Hirdetés
Az intézményesülés minden formájától tartózkodó Erdély Miklós nem csak a magyar neoavantgárd egyik legfontosabb alakja, hanem olyan mester, alkotótárs, akinek munkája egyetemes jelentőségű. Kőhalmi Péter monográfiájának a megjelentetése a 2018-as Optimista kiállítás óta váratott magára. MARTINCSÁK KATA RECENZCIÓJA.
Bár a fiatal művész egy bécsi kiállításában, a Sticky Fragility-ben már reflektált az identitásvesztettség állapotára, a sebezhető identitásokkal foglalkozó alkotásai az 59. Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonjában teljesedtek ki. A kiállítás most a Ludwig Múzeumban kap teret, amely egy helyspecifikus installáció esetében nem mentes a kihívásoktól. MARTINCSÁK KATA ÍRÁSA.
A Godot Intézetben nyílt látványos, gazdag, szórakoztató, kalandos és jelentős kiállítás nem apró elmozdulást, finom változást hoz a tíz évvel ezelőtti nagy műcsarnoki tárlathoz képest, hanem fordulatot, amely mégsem veszélyezteti az életmű egységét. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Hirdetés
Hugo Brehme német fotográfus egy bő évszázada érkezett Mexikóba, aztán ott is ragadt élete végéig. Fotózta a tájat, a természetet, az eseményeket, és az éppen metropolisszá alakuló Mexikóváros életét, épületeit. Ismerős történet: valamivel korábban, a millennium táján Klösz György is ugyanezt tette Budapesten. BIHARI ÁGNES ISMERTETŐJE.
A Deák Erika Galériában négy fiatal alkotó művei láthatók. Az elveszett és újrateremtett Éden, nem evilági növények, a pusztuló természettel együtt hanyatló, változó test, és hasonló jelenségek foglalkoztatják mindannyiukat. BIHARI ÁGNES ISMERTETŐJE.
Az egyiptomi hieroglif írásban a Hórusz-szem egész képe jelenti az 1-es számot, míg a szem ábrájának részletei a végtelen kicsi felé tartó törtszámokat. VÁRADI ANDRÁS KRITIKÁJA.
„A kurátorok nagyasszonya”, „a mi nemzetközi ászunk”, mondják róla a kollégái. Monet, Cézanne, Van Gogh – ezek a blockbuster kiállítások az ő nevéhez fűződnek. De mit csinál egy kurátor? Erről és egy most vásárolt magyar festményről is beszélgettünk Geskó Judittal. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Konok Tamáshoz nem volt igazságos a sors, hogy megtagadta tőle a közös ünneplést a pályáját összegző nagyszabású életmű-kiállítás apropóján. A Ludwig Múzeum üres termeiből a közönség és az alkotó egyaránt hiányzik, a képek viszont annál erőteljesebben élik tovább időtlen életüket. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A járványhelyzetre való tekintettel most a vintage.hu oldalon láthatjuk Maurer Dóra budapesti kiállítását. A falakon színes lapok hajladoznak, lengedeznek, némelyek mintha behajolnának a térbe, bizonytalan a dimenzió, mintha három lenne, de aztán a közeli fotók eldöntik, hogy csak kettő. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A kiállítások, és bennük a művek, olvashatók. Scully egyes történetei a szárnypróbálgatásról szólnak, mások az útkeresésről, amelyben a művészettörténeti példaképek kísérik hősünket, de vannak elbeszélései, amelyek az emberi élet legnagyobb tragédiájába vezetik el az olvasókat. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA KRITIKÁJA.
„Több mint két évtizedet töltöttem azzal, hogy feltárjam az összetett rendszerekben jelen lévő rejtett mintázatokat, melyek meghatározzák biológiai és társadalmi létezésünket. Mindig is zavart azonban, hogy a tudományos szókészlet, amelynek kidolgozásához én is hozzájárultam, egy leegyszerűsítő keretbe kényszeríti a komplexitást.” VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Kár, hogy nem olyan időket élünk, amikor a belvárosban csatangolva beugrunk egy-egy utunkba akadó, érdekesnek ígérkező kiállításra, akár többször is. Pedig az OSA tárlata a Magyar Tanácsköztársaság aratástól aratásig húzódó kálváriájáról tipikusan vendégmarasztaló, visszatérést provokáló, vagy a helyzetnek engedelmeskedve az online térbe kívánkozó. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Szűkszavúságában is megrendítő Vojnich Erzsébet Műterem címmel az Óbudai Társaskör Galéria pincehelyiségébe berendezett tárlata. Berendezett, mondom, mert nehéz ezt a mindössze öt festményt klasszikus értelemben vett kiállításnak – és nem, mondjuk, egyetlen installációnak nézni. RÉNYI ANDRÁS ÍRÁSA.
Besnyő Éva fotográfus pályája a 20. század harmincas éveiben indult és az ezredfordulóig tartott. A korszak jeles női fotográfusai közé tartozott, szociofotósként és a holland Dolle Mina nőmozgalom dokumentátoraként tartják számon. KINCSES KÁROLY ISMERTETŐJE.
A Kiscelli Múzeum templomterében jórészt a klasszikus formatervezés letisztult világa köszön vissza. Mi ebben az új? – kérdezheti a designt a mindig megújuló trendekkel azonosító látogató. A válasz a tárgyak történetében rejlik. A Határtalan design 2020-as kiadása valóban több értelemben is messzire tágítja a műfaj határait. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Mikor, miért válik fontossá, hogy az ember számot vessen és elmesélje családja és a saját történetét? Hogyan válnak az ismert, s addig ismeretlen történetek egésszé? Szüts Miklós festőművésszel a könyve megjelenése alkalmából beszélgettünk családról, festészetről, írásról, a nyelv megtartó erejéről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Zavarba ejtően sok műfajban dolgozik. Nem fest sokat és nem fest gyakran. A barlangi gőte titkos élete című kiállításának nagy méretű, enigmatikus képei azonban egyetlen lendülettel jöttek világra az idén. Roskó Gábor nemzedéktársai közül különállásával, hosszú ideig korszerűtlennek számító figuralitásával és sajátos iróniájával emelkedik ki. BIHARI ÁGNES INTERJÚJA.
A szentkoronavírus és mutációi derítenek jókedvre a 20. ARC kiállításon, ezúttal a Bikás parkban, kies, lakótelepi környezetben. A park zöldje és nyüzsgése derűs tónusúvá szelídíti az évről évre visszatérő közérzetjelentést. A környezetváltozás határozottan jót tett Magyarország eddig is leglátogatottabb köztéri kiállításának. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Klasszikusokról kiállítást csinálni nem egyszerű. Tudunk-e újat mondani, új kontextusba helyezni a jól ismert műveket? A várt, ismert és kedvelt alkotások mellett mennyi és milyen új művet állítsunk ki? Akár csalódást is okozhat, ha a sokat ígérő címet olvasva szembesülünk azzal, hogy egyetlen terem vár minket a Szépművészeti Múzeumban. No, de milyen terem és milyen válogatás! SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA KRITIKÁJA
A főbejárat melletti lángosozó forgalmának minden bizonnyal jót tesz majd a Fény utcai piac új specialitása: a KultúrFényPont névre keresztelt szabadtéri galéria. Két kosár paradicsom és két feles közt ezentúl kultúrát is szippanthat magába a tisztelt vásárló, ha leteszi egy pillanatra a cekkert és lángost majszolva végigböngészi az épp aktuális fotókiállítást. Soha rosszabb árukapcsolást. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Szilágyi Lenke fotókiállításának címe nem árul zsákbamacskát. POSZTSZOVJET – hirdeti, és ezzel azonnal félreérthetetlen kontextusba helyezi a képeket, amelyek persze valóban a Szovjetunió felbomlása után, 1990 és 2002 között készültek. Az erős politikai felütés dacára azonban, amit látunk, minden, csak nem politika. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.