Hirdetés
2022 nyarán Lech Majewski kiállítását a Lengyel Intézetben Orosz István nyitotta meg. Vajon mi a közös a két grafikusban azon túl, hogy hasonló karriert futottak be, és máig megőrizték egyéni stílusukat a technológiai újítások, divatos trendek ellenére is? MARTINCSÁK KATA ÍRÁSA.
Nem hétköznapi esemény, ha Magyarországon új kiállítóhely nyílik, amelyben egy modern magángyűjtemény kap helyet. A Balatonfüreden 2023 tavaszán nyílt Modern Műtár különleges épületegyüttesében a közel ötven éve alakuló Szöllősi–Nagy-gyűjtemény látható. A hidrológus és festőművész házaspár kezdetben a magyar Európai Iskola modernista alkotóinak műveit gyűjtötte, később Franciaországban a francia és az emigrációban élő magyar művészek alkotásait, majd a kilencvenes évektől a gyűjtemény valóban globálissá vált: japán, latin-amerikai, német, svéd és holland absztrakt darabok sorakoznak benne. A Momű vezető kurátorának Rényi Andrást kérték fel, a Revizor vele járta végig a Képek játéktere című kiállítást.
Az M5 Kritika című műsorában éles kritikát kapott a Kiscelli Múzeum Reigl Judit-kiállítása. Lapunk helyt ad a kurátorok érvekkel alátámasztott válaszának. CSERBA JÚLIA, GÁT JÁNOS ÉS RÓKA ENIKŐ ÍRÁSA.
Hirdetés
Megint Cezanne. Geskó Judit kilenc évvel ezelőtti emlékezetes Cezanne-kiállítása után, amely Cezanne-nal és a tradíció(k)hoz való viszonyával foglalkozott, most Cezanne-ról mint tradícióról szól a kiállítás. Cezanne és a múlt, Cezanne és a jövő. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
„22 évvel ezelőtt 2000 volt, 33 évvel ezelőtt 1989.” Akár ezzel a felirattal is találkozhatna a látogató Wolfgang Tillmans kiállításán. A bécsi mumokban az is kiderül, hogy a hang éppúgy lehet az absztrakció tárgya, mint az idő. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Az elmúlt években árrobbanás tapasztalható a női alkotók aukciós áraiban, de még mindig hatalmas a nemek közötti különbség a műkereskedelmi piacon. KÁNTOR VIOLA RECENZIÓJA.
A fával való különleges kapcsolatát átszűri, átlényegíti Hollán, és amit elénk tár, az egy olyan szubjektív élménykép, amit senki más nem vethetett volna vászonra. „Ez egy romantikus viszony. Érezni kell, melyik fa vár engem.” – vallja a művész. Nála a fa szót kér, egyenrangú fél, nem pusztán illusztrált anyag. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Rosti Pál, a 19. századi utazó, fotográfus, néprajz- és természettudós 1856-1858 között végigjárta Alexander von Humboldt ötven évvel korábbi latin-amerikai útját, majd élményeiről fotóalbumot készített. Ennek egy példányát a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A tanulmánykötet most Rosti és az album sorsának nyomába ered. KUTI KLÁRA RECENZIÓJA.
Szinte zavarbaejtő a posztumusz hírnév globálisan átütő ereje. Vivian Maier életében extravagáns amerikai nevelőnő, holtában a fotográfia feminista géniusza. Nem sejthető honnan, de mindent tud a fényképészet csodálatos természetéről. BÖRCSÖK DÓRA ÍRÁSA.
Mi is az, hogy „hatás”? – teszi fel a kérdést katalógusbéli írásának már a címében a kiállítás kurátora, Geskó Judit, de a tárlat megnyitása elött is több helyen hangsúlyozta, hogy nem hatástörténeti kiállítás készült. IBOS ÉVA KRIIKÁJA.
1931-ben, amikor megalakult az Abstraction-Création nevű párizsi művészcsoport, az absztrakt már két évtizede jelen volt a képzőművészet lehetőségei között; igaz, elsősorban más földrajzi helyeken. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Különös érzékenységgel elénk tárt csodák és titkok. Időutazás. Egyiptom Budapesten, ahogy még sohasem láttuk. Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. VADAS RÉKA ÍRÁSA.
Hirdetés
Nem nagy truváj – állítja az innovatív kortárs technikákkal felturbózott színpadi megjelenést szemléző kiállítás címe, és bár az irónia félreérthetetlen, valahol mégis igazat kell adnunk a mottónak. A színháztól ezt várjuk: essen le az állunk tőle. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Ha csak egy kortárs kiállítás van, amit meg tud nézni, a Magyar Nemzeti Galéria Gerhard Richter-tárlata legyen az. A Valós látszat című kiállítás egyenrangú társa a richteri oeuvre-t bemutató korábbi nagy nemzetközi kiállításoknak, sokáig fogunk rá emlékezni. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA.
Tavaly, bár a tervezettnél szűkebb lehetőségekkel, de megrendezték a tizedik Art Market Budapestet. Miben hittek akkor? Tud-e egy ilyen nemzetközi vállalkozás a kevésbé pörgő hazai piacon életképes maradni? Erről, az elmúlt évtizedről, tervekről és trendekről is beszélgettünk Ledényi Attilával, a vásár alapítójával. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Évtizedes hányódás és bezártság után látható újra Péli Tamás monumentális Születés című festménye a Budapesti Történeti Múzeumban. A kép a romák eredetmítoszát és magyarországi történetének egyes pillanatait is megidézi. BIHARI ÁGNES RECENZIÓJA.
Talán kicsi fricska is a Factum cím. Ma már nincsenek tények, semmi nem tekinthető annak, mondja az acb Galéria kiállítása kapcsán Esterházy Marcell. Tényekről, a hatalom nyelvéről, gyászmunkáról, Esterházy Péter hagyatékáról beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Nem csak az, amibe belelóg a kezünk, hanem maga a nemes tárgy, az éjjelidény, amely ezúttal az ágy alatti homályból hirtelen reflektorfénybe került. A Kiscelli Múzeum „Kloaka, kanális, klozet” című kiállítása nem árul zsákbamacskát; arról szól, amit a címe ígér: amit tudni akartunk a kakikról, de sose mertük megkérdezni. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Gerhes Gábor Mai Manó Házban rendezett kiállítása az alkotó három évtizedes életművének fotóalapú munkáiból mutat be összegző válogatást. A Der Plan fontos prospektív retrospektív tárlat. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA.
Wolfgang Tillmans fotói egy könnyed máslétből közvetítenek, abból a mikrokozmoszból, amitől gyakran eltávolodunk a mindennapok súlyát görgetve. Ez itt kaland és játék, csupa felfedezendő öröm: mindenütt valami új és mégis nagyon ismerős árad felénk. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Aki átment a falon címmel magyarul is megjelent a performanszművészet úttörő nagyasszonyának, Marina Abramovićnak a memoárja. Határainkat próbálgató kötelező olvasmány. KÁNTOR VIOLA RECENZIÓJA.