Hirdetés
A görög eredetű pátosz szó eredetileg szenvedést, megrázó testi és lelki élmény jelölt. A kifejezés tartalma az idők során megváltozott, és szép lassan elnyerte mai jelentését. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Bizonytalan talajra és sokrétű pályára lépett Gerhes Gábor, amikor megalkotta az Atlast. Maga a fogalom is sokakban zavart kelthet, hiszen elsőként a térképeknek szisztematikus, témákba rendezett gyűjteményét idézi fel bennünk. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA.
A Magyar Nemzeti Galéria meghosszabbította a Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete című kiállítását, február 20-ig látogatható a tárlat. A nagy érdeklődésre tekintettel a kiállítást hétfőn is meg lehet nézni, szombaton és vasárnap pedig este 8 óráig tartanak nyitva. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA.
Hirdetés
A szentendrei Ferenczy Múzeum kiállításán átjön a legendás Új Symposion-hang, de talán a jel-zaj viszonyon lehetett volna még kicsit állítani. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA.
Rafael Herman Ludwig Múzeumban kiállított anyaga letisztult képi látásmódjának tanúsága, és mind a témaválasztás, mind a megvalósítás tekintetében sajátos újrakezdésként értelmezhető. Képei kikezdik és újratermelik a fotográfiáról kialakult elvárásainkat, nem kevesebb célt tűzve ki maguk elé, mint az alkotásban jelenlévő teremtői folyamatok modellezését. TÓTH DITTA ÍRÁSA.
Az Élet nevű játékban többnyire nyerni szeretnénk. A Kiscelli Múzeum Te jössz?! című, a társasjátékok világába vezető tárlatából azonban megtudhatjuk, hogy ma már nem feltétlenül a nyerő a menő. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
2018. január 9-én adták át a Gucci Garden-t Firenzében, amely a múzeum korábbi elbeszélésmódjához képest új narratívával, pontosabban egy új, a fikció és a kézzelfogható valóság határán mozgó tér létrehozásával állt elő. MAÁR ÍRISZ KRITIKÁJA.
A legérdekesebb kérdés Puklus Péter Life is techno című kiállításában, hogy hogyan kapcsolódnak a sorozataiból ismert fényképei a kiállítás installációs megoldásaihoz. Vagy ha nem kapcsolódnak, hogyan lehetnének mégis összekapcsolhatók. SIMON BETTINA KRITIKÁJA.
Irodalmunknak van már fekete zongorája, sőt, egy nagyon fekete országunk is, a budapesti Várfok Galéria most – egy kivételtől eltekintve – a kortárs magyar festészetben kutatja a fekete entitás rejtelmeit, a fekete megjelenési formáit vásznon és fotópapíron egy izgalmas csoportos kiállítás keretében. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Művész és közösség viszonyán merenghet, aki bejárja a Ludwig Múzeum legújabb, némileg rendhagyó tárlatát. A Közös ügyeink című kiállításon megjelenő alkotások ugyanis valójában történetek, ahol a csattanó sok esetben nem is maga a létrejövő mű. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
„Azt hiszem, majd minden kor éltesebb generációja nosztalgiával pillant vissza ifjúságának színterére és körülményeire, de tévedésbe esik: saját ifjúi szépségét gyakran kivetíti az egyébként nyomasztó egykori körülményekre is.” SZÜTS MIKLÓS SZUBJEKTÍV TÁRLATVEZETÉSE.
Gdańsk és Gdynia – a Hármasváros nagyobbik kétharmada. Az utóbbi években nyílt múzeumaikkal a lengyel történelem három, nem csupán lengyel kontextusban érdekes és fontos momentumának állítanak emléket: a II. világháborúnak, a Szolidaritásnak és az emigrációnak. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Hirdetés
A Nemzeti Múzeum alagsorában, a kőtárból nyíló keskeny folyosón interaktív 20. századi történelemórába csöppen a 21. század kellékeivel és kíváncsiságával felvértezett látogató. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum vendégkiállítása minden ízében kortárs és sztereotípiáktól mentes módon idézi fel egy székely asszony sorsának balladai ívét a tánccsűrtől a mozgalmi munkán át a házgyári panelig. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Vivian Maier munkáinak már-már hátborzongató tulajdonsága, hogy alkotójuk legtöbbet sosem vehette őket kézbe. Nemhogy előhívni és megmutatni nem akarta képeit, de még kontaktképeket sem készített legtöbb tekercséből. Mondhatni vaktában fotózott, csak a fotózás, a világ gyűjtésének ez a különleges módja mozgatta. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA.
…az igazi fotóriporter, fotográfus újra és újra visszamegy témájának helyszínére, s egyre szűkülő koncentrikus körökben próbál meg eljutni az ábrázolni kívánt jelenség lényegéig… KINCSES KÁROLY KRITIKÁJA.
Egy méltatlanul háttérben maradt festői életmű. Egy valaha sokak által csodált és irigyelt gyűjtemény létrejötte és tragikus felbomlása. Báró Hatvany Ferenc, a „művész gyűjtő” kiállítása a Kieselbach Galériában. A könyv szerzőjével és a kiállítás kurátorával, Molnos Péterrel beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A Virág Judit Galériában folytatódik a tavalyi évben a Berlin-Budapest tengelyt bemutató művészettörténeti séta. A második stáció: Párizs. Köz- és magángyűjtők tulajdonában lévő alkotásokat sorakoztat fel a két főváros közötti képzőművészeti kapcsolatokat feltáró kiállítás az 1880-as évek végétől az 1960-as évekig. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Bárhol, bármikor, bármelyikünkkel megtörténhet. Ugyanígy fognak minket is elkaparni –mondta Tarr Béla kiállítás megnyitó beszédében. A B32 Galériában látható Helyszínelők kiállításról – amely egyben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia székfoglaló kiállítása – beszélgettünk Vojnich Erzsébet festőművésszel. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Megrendítő, gyönyörű, katartikus munka Eperjesi Ágnes installációja az INDA Galériában. Ritka, hogy manapság egy-egy munka érzékileg ilyen gazdag, közben ennyire átgondolt, letisztult, koncentrált, ugyanakkor mélyen személyes is legyen. RÉNYI ANDRÁS ÍRÁSA.
A Kiscelli Múzeum a Design Hét alkalmából egy ikonikus Bauhaus lámpa ürügyén a „lámpaság” tág univerzumában tesz körutazást, mely a designtörténeti előzményektől a kortárs átiratokig számos állomáson repít keresztül a fény sebességével. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
A felületes szemlélőnek is feltűnhet az a tendencia, amely a legutóbbi időkben a párizsi képzőművészeti közélet érdeklődésének középpontjába látszik kerülni – mégpedig az Európán kívüli művészetek hatása az európai képzőművészetre. SZÁZ PÁL KRITIKÁJA.