Hirdetés
„A kurátorok nagyasszonya”, „a mi nemzetközi ászunk”, mondják róla a kollégái. Monet, Cézanne, Van Gogh – ezek a blockbuster kiállítások az ő nevéhez fűződnek. De mit csinál egy kurátor? Erről és egy most vásárolt magyar festményről is beszélgettünk Geskó Judittal. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Konok Tamáshoz nem volt igazságos a sors, hogy megtagadta tőle a közös ünneplést a pályáját összegző nagyszabású életmű-kiállítás apropóján. A Ludwig Múzeum üres termeiből a közönség és az alkotó egyaránt hiányzik, a képek viszont annál erőteljesebben élik tovább időtlen életüket. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A járványhelyzetre való tekintettel most a vintage.hu oldalon láthatjuk Maurer Dóra budapesti kiállítását. A falakon színes lapok hajladoznak, lengedeznek, némelyek mintha behajolnának a térbe, bizonytalan a dimenzió, mintha három lenne, de aztán a közeli fotók eldöntik, hogy csak kettő. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Hirdetés
Száz évvel a halála után mintegy három hónapnyi reflektorfény vár Walburga Neuzilra, aztán várhatóan ismét eltűnik a szemünk elől. Ki ő? Mire ez a sok fény most? Miért nem ugrik be azonnal a teljes neve? Jogos kérdések. A helyszín Bécs, az időpont a huszadik század fordulója. Wally egy modell a sok közül – helyesebben Egon Schiele egyik modellje. BENCZE MARIANN ÍRÁSA.
Rippl-Rónai József a magyarok egyik legkedvesebb festője. Valójában már életében is az volt, Párizsból való 1902-es hazatérte után egyre-másra kapta a megrendeléseket, elismert, számon tartott művész, akinek immár nem akadtak megélhetési gondjai. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Most éppen tornya sincs, a homlokzata láthatatlan az elé húzott deszkafolyosó miatt, ami azért van ott, hogy védje a gyalogosokat a lepotyogó daraboktól. A maradék látványból jó szögből mégis felmérhető, hogy a rogyadozó Iparművészeti Múzeum Budapest egyik legkülönlegesebb épülete. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Hatalmas, fekete-fehér portrék. Hogy ki néz kit? Ezt mindenki döntse el maga. A nyolcvanas-kilencvenes évek alternatív kultúrájának egykori szereplői ők. Déri Miklós képeiből válogatott egy kiállításnyit a Deák Erika Galéria. Töredéke annak a százhúsz portrénak, ami az elmúlt két évben készült. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Ciprian Mureşan az „átmenet a kapitalizmusba” korszak generációjához tartozik, vagyis két rendszer gyermeke is egyszerre: a kommunizmusban született, és egy másik világban nőtt fel. SIMON BETTINA ÍRÁSA.
A Műcsarnokkal kapcsolatosan legtöbbször arról esik szó, ki állít(hat) ki benne – vagy éppen ki nem –, továbbá ennek okairól. Egy megvalósult kiállítás esetében arra is érdemes koncentrálni, milyen maga a tárlat. SIMON BETTINA ÍRÁSA.
A Média Építészeti Díjának átadása ünnep a magyar építészetben. Ellentmondásos, elhallgatott feszültségekkel is terhes, mégis ünnep – egy identitászavarral küszködő szakma kísérlete önmaga elfogadtatására és nem utolsó sorban a helyes önértékelésre. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Az Erzsébetváros szívében ingyenesen látogatható, ideiglenes szabadtéri kiállítás idézi fel a volt gettó emlékét. A feketére mázolt deszkafalak mögé zárt dráma az elbeszélés egyszerűségétől válik hitelessé, és szófukar hitelessége teszi megrendítővé. 2015. január 18-án, a gettó felszabadulásának 70. évfordulóján a falak eltűnnek a térről. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Tegyük fel, hogy a forradalom valami olyasmi, amit meg lehet fogni. Nem olyan nagy képtelenség ez, a forradalmakhoz gyakran kapcsolunk arcot, általában egy kócos, lángoló tekintetű fiatalembert lezseren elhanyagolt ruhában. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Hirdetés
Hogy milyen a holland képzőművészet ma, Rembrandt után négyszázötven évvel, arról fogalmat alkothatunk a Trafó Galériában, ahol most három fiatal vendégművész(nő) lazán elegáns kiállítása látható. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
… ennek a winograndi kémiának fontos eleme a költőiség. Némely kép melankóliája – gyakran nőalakokkal – az elveszett nemzedék záróakkordjaként cseng a fülünkben. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Holokauszt-emlékműnek fogja mondani a köznyelv, pedig mindazoknak emléket állít, akik az ELTE bölcsész- és természettudományi karának hallgatói vagy tanárai voltak, és a második világháborúban haltak meg. Csak hát tényleg, a legtöbbje zsidó volt. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Azok a művészetkedvelők, akik számára a polgár, polgári szó értékkel bír, mindig is kivételes becsben tartották a XVII. századi holland festészetet. Most egy csodálatos kiállításon találkozhatunk vele Budapesten; néhány olyan képpel is, amelynek itthoni viszontlátása szinte hihetetlen szenzáció. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A holokauszttal foglalkozó művészet számtalan előírással szembesül, rengeteg „kell” („emlékezni kell”) és „nem szabad” (viccelődni, összehasonlítani, mimetikusan ábrázolni stb.) határozza meg, hogyan nyúlhat hozzá egy műalkotás e témához. SZŰCS TERI ÍRÁSA.
A szegedi Móra Ferenc Múzeum a mostani kiállítás tervezése során szerencsésen talált rá az ókori Egyiptomra, mint a radikálisan pluralizálódott mai múzeumi közönség tagjai, csoportjai számára közös nevezőt jelentő népszerű hívószóra. TÓTH ÁKOS ELEMZÉSE.
A fotográfiának nagyon hosszú utat kellett megtennie, mire befogadták a művészetek közé. És ebben Amerikának nagy szerepe van, a MoMÁ-nak (Museum of Modern Art) pláne. VÁRADI ANDRÁS ÍRÁSA.
Roma kultúra a belvárosban. Súlyos téma, pro és kontra sztereotípiákkal terhelve. A kultúrát alattomosan deformáló intézkedések nem arra sarkallják a szellem embereit, hogy elemző kritikával viszonyuljanak a jelenségekhez, leginkább arra érezne kedvet az ember, hogy hallgasson. Hallgatás helyett egyetlen kiút kínálkozik: a cselekvés – tenni némán is lehet. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A Mai Manó Ház Budapest egyik legszebb múzeuma, bár ezt ritkán vesszük észre, nemcsak azért, mert nincs előtte impozáns klasszicista lépcsősor, vagy történelmi szoborkompozíció, hanem mert inkább a benne rejlő tartalomra koncentrálunk. A Fotóutca Fesztivál a már 120 éve a fotográfiát szolgáló épületet ünnepelte. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.