Hirdetés
A Semmelweis hazai premierje előtt pár nappal Los Angelesből, december elején Torontóból érkeztek jobbnál jobb hírek: Koltai Lajos filmje több külföldi fesztiválsikerrel büszkélkedhet. Csakhogy a díjakat közelebbről vizsgálva a sajtóvisszhangtól némileg eltérő valóság rajzolódik ki. CSOMÁN SÁNDOR ÍRÁSA.
Kirobbanó energiák, új formák és megragadó perspektívák érkeztek november végén Szabadkára. Popcornt osztogató vámpírok, dobozolás és dobszóló, mesterséges intelligencia és techno, szívhang és művér. Hit me baby final time. A tizenötödik Desiré Central Station Festival néhány előadásáról – kísérletező formában – kölcsönösen inspiráló beszélgetést folytattunk. PROICS LILLA ÉS SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÉLGETÉSE.
Rovereto csendes városa minden évben megtelik élettel és sok-sok emberrel az Oriente Occidente táncfesztivál idején. Tavaly szeptemberben vagy másfél tucat országból érkeztek táncosok és performerek, hogy workshopokat, performanszokat és előadásokat mutassanak be. A Springback Academy találkozóján szeptember 2-5. között mi, táncról író fiatal kritikusok is összegyűltünk, hogy táncszínházról és írásról beszélgessünk. BÁLINT ZSÓFIA NAPLÓJA.
Hirdetés
Szereplőváltozás gyászeset miatt, esővel és esőkabát-osztással induló este – és utána egy operagála, amely közhelyességében is pompásan betöltötte hivatását. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
A rothadásnak indult fű enyhén orrfacsaró szaga, az elénk szórt szalma édeskés illata, a virtuális mélység fölötti hídon az arcomba permetező könnyű vízharmat, a tegnapi és holnapi színházi jelmezeken növekvő penészgombák mintázatai. A világ legnagyobb szcenográfiai kiállításáról ilyen és hasonló élményekkel tértem haza. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Úgy tűnik, a második generációs performanszoknak muszáj a mindenkori néző perifériás látómezején mozogniuk: aki június elején Pesten az Örs vezér terén jóval túlra nem jutott el, az június végén a szegedi ZUG-ban és kapcsolt részeiben abszolválhatta (szinte) mindegyik idei bemutatót. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Fiatal felnőttek magánéleti, karrier- és átfogó válsága adta a kétévente rendezett Kecskeméti Animációs Filmfesztivál versenyprogram egyik legfontosabb irányvonalát, mely az abszurd és az imaginárius játékos szimbiózisával hoz új színt a műfaj évről évre szélesedő palettájára. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Hamletet rendezni vagy nem rendezni? Sok színházcsináló kötelezően elér a beugratós kérdéshez a pályáján. Janni Younge új előadásában kitartóan birkózik a szellemmel, és többször ő marad felül a küzdelemben. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Diktátor módjára kegyetlenkedő mesterséf, sátánnak öltözött falusi szélhámos és a túlfőtt frankfurti leves felett vadászbaleset eltussolásáról vitatkozó méltóságos nagyurak: a Puskinban új otthonra találó Friss Hús még mindig a legjobb magyar és nemzetközi rövidfilmek mustrája. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Richárd ebben a verzióban is elhatározza, hogy gazember lesz, ám királysága és trónja labilis alapja egy megbízhatatlan homokkupac. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Melegséget sugárzó hangszíne egykori mentorára, Dietrich Fischer-Dieskaura emlékezteti hallgatóját, s ugyancsak őrá vall Benjamin Appl fokozhatatlanul világos-plasztikus és gondos szövegmondása és deklamációja. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Hirdetés
Azért valami inspiráló mégiscsak kell, hogy legyen ezekben a nagy, kerek jubileumokban. A Ligeti 100 című fesztiválkoncert legalábbis ezt bizonyította. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
A sepsiszentgyörgyi Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál három évente megrendezett szemle. A rendezvény megbecsültségét elismerések és díjak felsorolása nélkül is tudom érzékeltetni: a Reflexet várjuk, emlegetjük, nem felejtjük. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
A Concerto Budapest és Várjon Dénes két évre tervezett „Bartók-összes” sorozatának utolsó állomására érkeztek a művészek április 5-én az 1. zongoraverseny megszólaltatásával. GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA.
Eszközeiben, stílusában, humorában végtelenül közel áll a magyar és a cseh színház. Ismerős az irónia, a sorok közé rejtett üzenetek, a ki- és összekacsintás a nézőkkel. A kis művészszínházak, a garázsokban, foglalt pincékben összeverődő alkotóközösségek világát éppúgy nem kell bemutatni a magyar közönség egy részének, mint ahogy a szerény szcenikával, de hatalmas kreativitással dolgozó produkciókat. BRAUN BARNA ÍRÁSA.
Március 2-án hallhatta a közönség a MÜPA, Versailles-i Barokk Zenei Központ és a Haydneum legújabb nagyszabású produkcióját: az operaszerző Rameau egyik főműve, a Castor és Pollux első, 1737-es változatát. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Felgyorsult és hatékonyság-hajszoló világunkban viszonylag ritkán találkozunk céltalanul sodródó emberekről szóló történetekkel, és nem csak azért, mert idegen a korszellemtől, hanem mert egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a sehova nem haladás luxusát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Párosulhat-e nárcisztikus személyiség igaz szerelemmel, avagy el tudjuk-e fogadni, hogy önmagunkban nem feltétlenül vagyunk elegek társunknak? Parádés színészi alakítások, szenzuális szexualitás és kifinomult rendezői érzékenység a Berlinálé leginkább magával ragadó filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Ne akarjunk túl sokat, ne akarjunk mindent! Elégedjünk meg azzal, hogy a Revizor bőségesen mazsoláz a Lessing-napok előadásaiból, és még így is majdnem reménytelen a hamburgi fesztiválról hű panorámát festeni. De hát addig jó, nem igaz? UPOR LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
Hibrid testek vergődnek jövőnk kvázi élettelen univerzumában száz év múlva, Budapesten. Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta letaglózó látványvilágú egész estés animációját a Berlinálé leginnovatívabb szekciójában mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.