Hirdetés
Míg az utóbbi évben a digitális humanizmusról, disztópiákról, addig idén az AI által dominált társadalmi színterekről és a szerzőiség, a kulturális kisajátítás problematikájáról indított diskurzust az Ars Electronica Fesztivál. MARTINCSÁK KATA ÍRÁSA.
![LENGYEL PROBLÉMA = MAGYAR PROBLÉMA? Perform[ing] Poland fesztivál / Artus Stúdió](https://revizoronline.com/wp-content/uploads/performing-poland-witajcie-welcome-revizoronline-400x250.jpg)
Menekülésről, családon belüli erőszakról, bizonytalanságról alig egy órában. A Perform[ing] Polandon látott performanszok olykor rendkívül sűrű megfogalmazásmóddal voltak képesek összetett társadalmi problémákról beszélni. Van azonban, hogy ezt a beszédet nehéz meghallani. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Van egy város Dél-Franciaországban, amelyik minden évben lakosságot cserél egy hónapra. A helyiek hosszú kocsisorokban hagyják el a település ősi falait július első hétvégéjén. Ám házaik, lakásaik nem maradnak üresen. Tulajdonosaik helyét átveszik a színház polgárai, hogy együtt éltessék közel négy héten keresztül a földgolyó legnagyobb színházi eseményét: az Avignoni Fesztivált. HORVÁTH PATRÍCIA BESZÁMOLÓJA.
Hirdetés
Azért valami inspiráló mégiscsak kell, hogy legyen ezekben a nagy, kerek jubileumokban. A Ligeti 100 című fesztiválkoncert legalábbis ezt bizonyította. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
A sepsiszentgyörgyi Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál három évente megrendezett szemle. A rendezvény megbecsültségét elismerések és díjak felsorolása nélkül is tudom érzékeltetni: a Reflexet várjuk, emlegetjük, nem felejtjük. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
A Concerto Budapest és Várjon Dénes két évre tervezett „Bartók-összes” sorozatának utolsó állomására érkeztek a művészek április 5-én az 1. zongoraverseny megszólaltatásával. GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA.
Eszközeiben, stílusában, humorában végtelenül közel áll a magyar és a cseh színház. Ismerős az irónia, a sorok közé rejtett üzenetek, a ki- és összekacsintás a nézőkkel. A kis művészszínházak, a garázsokban, foglalt pincékben összeverődő alkotóközösségek világát éppúgy nem kell bemutatni a magyar közönség egy részének, mint ahogy a szerény szcenikával, de hatalmas kreativitással dolgozó produkciókat. BRAUN BARNA ÍRÁSA.
Március 2-án hallhatta a közönség a MÜPA, Versailles-i Barokk Zenei Központ és a Haydneum legújabb nagyszabású produkcióját: az operaszerző Rameau egyik főműve, a Castor és Pollux első, 1737-es változatát. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Felgyorsult és hatékonyság-hajszoló világunkban viszonylag ritkán találkozunk céltalanul sodródó emberekről szóló történetekkel, és nem csak azért, mert idegen a korszellemtől, hanem mert egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a sehova nem haladás luxusát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Párosulhat-e nárcisztikus személyiség igaz szerelemmel, avagy el tudjuk-e fogadni, hogy önmagunkban nem feltétlenül vagyunk elegek társunknak? Parádés színészi alakítások, szenzuális szexualitás és kifinomult rendezői érzékenység a Berlinálé leginkább magával ragadó filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Ne akarjunk túl sokat, ne akarjunk mindent! Elégedjünk meg azzal, hogy a Revizor bőségesen mazsoláz a Lessing-napok előadásaiból, és még így is majdnem reménytelen a hamburgi fesztiválról hű panorámát festeni. De hát addig jó, nem igaz? UPOR LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
Hibrid testek vergődnek jövőnk kvázi élettelen univerzumában száz év múlva, Budapesten. Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta letaglózó látványvilágú egész estés animációját a Berlinálé leginnovatívabb szekciójában mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hirdetés
A Lessingtagénak soha sincsen kiemelt témája, de a fesztivál idén a korábbi éveknél is hangsúlyosabban érvényes ars poeticáját Stefan Marx úgy fogalmazta meg, hogy a minket körülvevő világ történéseire való közvetlen reagálás köti össze a rendkívül színes program darabjait. KARSAI GYÖRGY BESZÁMOLÓJA.
A világon minden – talán így lehetne a Lessingről elnevezett hamburgi fesztivál idei mottóját lefordítani. Minden benne van. Legelőször is minden, ami érinti a ma emberét. Az első két napban például a háború és a békétlenség. UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA.
A BIDF idei jelszava „Tiszteld az életet, Ne ölj!”. A mottót olvasva persze egyből a szomszédunkban zajló háborúra asszociálunk, ám a felszólítás – ahogy a korábbi versenyprogramokban is – ennél jóval tágabb kontextusban értelmezendő. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Bár regionális színházi fesztiválok programja alapján kétséges azt állítani, hogy a szlovén színház él és virul, az idei Desiré programja tovább erősítette bennem ezt az évek óta dédelgetett elképzelést. Máshol is születnek persze figyelemre méltó előadások – ezért fontos platform ez a kicsi, ügyes fesztivál. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.
Tavaly ősszel negyedik alkalommal rendezték meg a Kielcei Nemzetközi Színházi Fesztivált, melynek tematikája az otthon fogalmának különböző perspektívákból való megközelítése volt. A lengyelországi Kielce városa a fesztivállal együtt már elkezdett felkészülni a 2029 Európa Kulturális Fővárosa címért történő megmérettetésre. Az idei év külföldi meghívottja a Kartonpapa című magyar előadás volt. SÁNDOR PANKA ÍRÁSA.
Az egyre szigorodó külvilág nem maradt hatás nélkül a kamara.hu fesztiválra sem, ami a rendezvények számát, helyszínét, a külföldi vendégművészek létszámát, a nyomtatott információ mennyiségét és az ehhez hasonlókat illeti; a fesztivál szellemét és színvonalát azonban megérinteni sem tudta. MALINA JÁNOS CIKKE.
Az idei Verzión vetített magyar filmekben hangsúlyosan jelent meg az egyéni megélés és a társadalmi megítélés különbsége, illetve a ránk erőltetett és általunk felvett szerepek hamissága. VIGH MARTIN BESZÁMOLÓJA.
Szatmárnémetiben rendezték tavaly novemberben a romániai kisebbségek – magyarok, németek, zsidók és romák – találkozási helyszínéül szolgáló 10. Interetnikai Színházi Fesztivált. Nagyváradról Az öreg hölgy látogatása, Székelyudvarhelyről a Leenane szépe került a programba. PUROSZ LEONIDASZ ÍRÁSA.
Mielőtt valaki félreérti: itt mindenki dolgozik, ráadásul kőkeményen, kitartóan, megalkuvás nélkül. A régió legfontosabb fesztiválja ma is az 1967-ben alapított belgrádi Bitef. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.