Hirdetés
Ruben Östlund vehette át a 75. Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmáját. A szomorúság háromszögét látva a zsűri döntése kérdéseket vet fel. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.
A női titokzatosság utáni múlhatatlan, ám kissé régivágású vágyakozás ellenére húsz év után először közelíti meg a feledhetetlen Oldboy színvonalát a dél-koreai kultuszrendező. A cannes-i versenyprogram egyik legkiemelkedőbb darabja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Önsorsrontó figurák vergődnek saját és környezetük menthetetlenül lefelé tartó spiráljában a cannes-i versenyprogram talán legintenzívebb filmjében. Az iráni filmművészet újabb nagy formátumú szerzővel gazdagodott. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hirdetés
Hol nyúzott éjszakai taxisok keringenek Szófia utcáin, hol egy román család néhány tagja kerekedik fel egy sok évtizedes Daciával – két egybecsengő film a bécsi Let’s CEE Fesztiválról. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Bernstein A Quiet Place című operája annyira nyomasztó és antikatartikus, hogy az egyenes út a katarzishoz. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Martha Argerich fokozott érdeklődéssel várt hangversenye a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik fénypontjának ígérkezett. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Nyilván ismerik a zenészviccet: „Mi lehet hamisabb egy fuvolánál? Két fuvola.” És ha tizennégyen fújják ugyanazt a hangszert? CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
A Bécsi Filharmonikusok leszóltak a Parnasszusról, Yefim Bronfman, a modernség prófétája Bartók hazájába jött Bartókkal, a karmester Sztravinszkijra táncolt. Persze, mert mi mást tehetett volna? CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA.
A közönség valószínűleg nem volt felkészülve James “Blood” Ulmer zenéjének tömény gerjedelmére, a Heavy Weather mégsem érdemtelenül lopta el showt a fő fellépő elől. RÁTOSI MILÁN ÍRÁSA.
Első pillantásra csöppet esetlegesnek, határozatlan arculatúnak hatott az a műsor, amit a Maxim Vengerov és tanítványai a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével a fesztivál április 3-i hangversenyén eljátszottak. Ám mindennek megvolt a maga oka, és a közönség végül is mind a tíz ujját megnyalhatta a koncert hallatán. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Úgy alakult, hogy az idei Friss Hús rövidfilmfesztivál erős és változatos felhozatalából a legnagyobb kedvenceink mind súlyos témákkal foglalkoznak. De nem kell megijedni, ettől még öröm nézni őket, egyébként pedig vetítenek szuper, vidám filmeket is a fesztiválon. BUJDOSÓ BORI AJÁNLÓJA.
Emmanuelle Haïm francia csembaló- és zongoraművész, karmester és művészeti vezető évtizedek óta foglal el előkelő helyet a barokk és 18. századi zene előadói között. A művésznő és együttese, a 2000-ben alapított Le Concert d’Astrée most egy olasz barokk kantátákat bemutató, Írországtól Bahreinig ívelő turné részeként látogat el a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. MALINA JÁNOS INTERJÚJA.
Hirdetés
Utoljára futott neki a tél meg a mínuszok a tavasz első napján odakint, de a tatabányai Jászai Mari Színházban már első este valami olyan elementárisan fojtogató mediterrán történetbe cseppentem, amely minden fagyoskodást feledtetett. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Carmen-átiratával startolt el az idei, sorrendben negyedik MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivál. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
Tizedik évéhez érkezett a Budapesti Építészeti Filmnapok. A Szervita térről azóta eltűnt irodaházból indult underground programként útjára, hogy mára nemzetközi hírű rendezvénnyé váljon. Egyre bővülő tömeget vonz a szlogen: „Ha épületben laksz, és szereted a filmeket, itt a helyed.” ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál március 30-i nyitóhangversenyén Liszt ritkán hallható Szent Erzsébet-legendája fog felcsendülni Hamar Zsolt vezényletével. A hangverseny egyik szólistája Albert Pesendorfer, napjaink egyik legkeresettebb Wagner-énekese lesz. MALINA JÁNOS INTERJÚJA.
Pornográfia határát súroló képekben valósul meg teljes önfeltárulkozás az idei Berlinale versenyének legeredetibb alkotásában. Az intimitás testi és érzelmi kutatása lenyűgöző képeken keresztül saját bensőnk mélyébe is elvezet. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Bugyborékoló formák, csikorgó alakok – mozivászonra varázsolt szinesztézia. Újra az univerzum csomagoltatik be és ki Bucsi Réka Berlinben bemutatott rövidfilmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A „slow cinema” kultikus alakja zavarbaejtő rockoperája révén hazája erőszakos múltján keresztül mesél halálról, érzelemről, mítoszról – vagyis a propaganda hatalmáról. Az eddig levetített berlini verseny legkiemelkedőbb darabja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az enyhén autista kislányával nehéz, de teljes életet élő anya „kalandjai” a mindennapok rengetegében az idei Berlinálé első felfedezésének bizonyultak: új filmművészt találtunk. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Öt előadással, öt megszólásmóddal, öt nagyon különböző látásmóddal találkoztam a Színház- és Filmművészeti Egyetem FACT Fesztiválján. Megfigyelhető volt a fiatal művészek lelkesedése, és az, hogy a verbalitás már nem a színházi nyelv elsődleges kifejezési formája. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Itt tartunk most – mondják. Láttunk marionettet, maszkos játékot, babaszínházi előadást, tantermi színházi előadást és foglalkozást, megidéztek ősi hagyományokat, rítusokat, népmeséket, Arany János versszövege keveredett mai prózával, Grimmék klasszikusában rappelt a béka. Volt hiteles, igazi téttel bíró, magával ragadó előadás, és volt kevésbé telített helyzet is, volt kockázat és volt távolságtartás; volt elegánsan húzott ív és sutaság is. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.