Hirdetés
Rengeteg operából készítettek filmet, de olyan klasszikus operát, amelyet egy (sereg) filmötletből vezettek le, keveset láttunk. Rolando Villazón pedig pontosan ezt tette Rossini oly népszerű vígoperájával. GYENGE ENIKŐ ÍRÁSA.
A Győri Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának előbemutatója a győri Káptalandombon volt, százharminc méterre attól a helytől, ahol Aport meggyilkolták. Maga az együttműködés is szimbolikus jelentéssel bír, hiszen Apor Vilmos életének és papi tevékenységének két legfontosabb helyszínéről van szó. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
Ez jellemzi már évek óta az augusztusok első hetét, amikor különböző zenei és kulturális fesztiválok triászát rendezik egyszerre, más-más helyen. Mégis, az idén 15 éves Ördögkatlan Fesztiválon újfent találkozhattunk ozorásokkal és thealteresekkel is. Ami közös: a színház. KERTVÉLLESY ANDRÁS ÍRÁSA.
Hirdetés
Lehangolóan indult az idei Temesvári Eurégiós Színházi Találkozó, ugyanis nem egész két héttel a fesztivál kezdete előtt kiderült, a város a fesztivál költségvetésének idén csak a felét tudja/kívánja finanszírozni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Testet-lelket leamortizáló párharc egy rozzant világítótoronyban, Robert Pattinson és Willem Dafoe önfelszámolásig kegyetlen alakításában. Az idei Cannes meglepetés-szenzációja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Tarantino leggyengébb filmje szokásos motívumainak és megoldásainak kiüresedett, rutinszerű ismétlése, valódi tét, kreativitás és szellem nélkül, a háttérben a Tate-gyilkosságok kísértetével. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Nagy ritkán a mozgókép önmagát meghaladó, univerzális és magával ragadó világtapasztalattá, totális moziélménnyé válik. Terrence Malick új filmjével ez történik. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Önmagukat szerelemmel és fájdalommal megtörő női életek Leningrád romjai között, testi-lelki gyötrődés az egyént meghaladó erők szorításában – nagy formátumú szerzőre leltünk Cannes-ban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Gyászból, bosszúszomjból és az emberi lelkiállapotokba beszivárgó természetből kever magával ragadó moziélményt ennek a komplex izlandi filmnek a rendezője. Az idei első felfedezés Cannes-ban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az RS9 OFF Fesztivál azért jó, mert seregszemléjén minden évben látható sok, a mainstreamből kimaradó független színházi produkció. Így volt ez idén is. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Remélem, hogy a Rekamié, ez az évadközi fesztivál erőre kap, és idővel a régió többi színháza is csatlakozhat: a THEALTER által a város már így is a legfontosabb nemzetközi magyar színházi fesztiválhelyszín – a független vagy alternatív színházi fesztivál mellé elkél egy Rekamié is ott, a hármashatár közelében. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.
Nem szép dolog az általánosítás, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a kőszínházak inkább biztonsági játékot játszanak, és a kockáztatásra már se kedvük, se erejük. A szegedi színház vadiúj Rekamié Fesztiválja elegánsan lép át sok sztereotípián. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Hirdetés
Sajnos ez azt is jelenti, hogy ezúttal nem zenélt azzal a szabadsággal az Hespèrion XXI, mint ami ezekben a muzsikákban benne rejlik. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Bojti János hangtáros és zenei rendező feleségével, a nemrég elhunyt zenetörténésszel és rádiós szerkesztővel, Papp Mártával együtt hosszú évek óta a 19. századi orosz zene, különösen a Muszorgszkij-életmű igen jelentős kutatójának számít. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Ötödik alkalommal hozták el Tatabányára a vidéki, a határon túli és a független társulatok monodrámáinak és stúdióelőadásainak elmúlt másfél évi termését. Anno a hiányzó lefedettségből adódott a tematika, időközben felnőtt a fesztivál: az öt nap alatt bemutatott tíz előadást idén hetven jelölésből választották ki. GERGICS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA.
Harmadik alkalommal rendezték meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a nemzetközi FACT fesztivált, amelyen idén a prágai, a belgrádi, a giesseni, a versciói és a kaposvári színművészeti egyetem vett részt. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA.
A Talking About Trees a zsűritől és a közönségtől is a legjobb dokumentumfilm díját kapta Berlinben. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Aki tartalmas moziélményre vágyott, annak ázsiai filmre kellett jegyet váltania a Berlinálén. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Sidi Larbi Cherkaoui, a Cirkus Cirkör, Julien Gosselin, Jan Klata és Milo Rau mellett Tiago Rodrigues kapta 2018-ban az Európai Színházi Díj pályaszakaszdíjnak is minősíthető Színházi valóságért nevű fokozatát. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
„…leginkább azt az alapvető antropológiai tapasztalatot rakhatja össze magának a néző, hogy mennyi gaztett, erőszak, árulás, birtoklási vágy szövi át az emberek közti kapcsolatokat…” VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.