A Karib-tenger kalózainak alkotói levonták a keserű tanulságot a harmadik rész, A világ végén kapcsán: a kevesebb több lett volna. Túlságosan is tartották ehhez magukat, mert Jack Sparrow kapitány legújabb kalandjában a kevesebb bizony jóval kevesebb lett. LAKATOS ISTVÁN KRITIKÁJA.
Felfogni a felfoghatatlant, elképzelni az elképzelhetetlent, ábrázolni az ábrázolhatatlant – nem kevesebb volt Terrence Malick terve új filmjével. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Woody Allen legújabb filmjében egy jósnő komoly befolyást gyakorol a szereplők életére. Ám nem egészen úgy, ahogy elvárnánk. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Indiánnak lenni több mint egyszerű játék: életmód. Táboraikban saját törvényeik szerint, maguk választotta vezetőkkel, szinte-demokratikus keretek között élnek, egymást tiszteletben tartva és szabadon. Legalábbis ezt hiszik magukról. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Egyszer a legjobb tolvajok szájából is elhangzik a zárómondat: „Ez lesz az utolsó meló.” Bár épp itt volt az ideje, hogy Dominic Toretto is erre a következtetésre jusson, azért várjuk ki a végét. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Ang Lee Hulkja óta nem sok jót ígér, ha egy szofisztikált ízlésű rendező keveredik a képregényfilm terepére, ám a Shakespeare-adaptátorként nevezetes Kenneth Branagh hasonnemű vállalkozása nagyobbrészt sikerként könyvelhető el. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Nem lenne rossz film a Chloe – A kísértés iskolája, ha nem kísértené meg az utolsó húsz percben az erotikus thriller műfajának összes, elcsépelt kliséje. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Duncan Jones tényleg Ziggy Stardust, vagyis David Bowie gyermeke: édesapja első sikerdala, a Space Oddity (benne a végtelen űrben lebegő űrhajóssal, Major Tommal) ott kísért legújabb filmjében is. És még az is biztos, hogy Jones látta a 2001 Űrodüsszeiát. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Norvég erdőben az erdő nem norvég, hanem japán, viszont az érzelmek rengetegében könnyen utat tévesztenek az ifjú szereplők. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Habár a leszbikus pár és a spermadonor szerelmi háromszöge kevéssé hagyománytisztelő felállásnak tűnik, A gyerekek jól vannak voltaképpen egy ókonzervatív családi mozi. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Tizenegy év telt el a trilógiává barkácsolt Sikoly utolsó része óta. Ennyi idő után érdekel vajon bárkit is egy újabb felvonás? LAKATOS ISTVÁN KRITIKÁJA.
Fliegauf Benedek szerint a Womb európai és szerelmes film. Azzal, hogy európai film, a messzemenőkig egyetérthetünk; azzal, hogy szerelmes film: nem. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Életünk különböző kisebb-nagyobb, kényelmes-kényelmetlen dobozokban telik el, és ami tárgyi értelemben fontos az életünkben, az belefér egynéhány dobozba. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.
A ügynökség egy végletesen determinált világ fenntartásán ügyködik. Egy fiatal politikus számára azonban a szabad akarat többet ér bármilyen isteni tervnél, és szembeszegül sorsával. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Habár a harcos erényekben tündöklő főszereplő a misztériumvallások Mithras istenéhez intézi imáját, azért a kritikus kövesse csak Aequitast, a méltányosság római istennőjét. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.