Hirdetés
Jó, nem az egész család. A család egy bizonyos része, közelebbi része: négy fő, kétszer két korosztály, és csaknem minden vasárnap. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
És akkor azt láttuk, hogy valaki, de ezt hogyan is mondjam úgy, hogy ne végezze máris olvasóimban szörnyhalállal a lélek, de jó, legyen, inkább úgy fejezem ki magam, ahogy kell, valaki a szeretett házunk bejárata elé szart. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A Meruk-Ungváry szerzőpáros eddig ismeretlen történeteket, apró mozzanatokat tár fel, melyek egyszerre vetnek élesebb fényt Sztálin legjobb magyar tanítványának lelkivilágára, élethazugságaira és arra a groteszk, abszurd világra, melynek felépítésében főszerepet vállalt. TÓTH IVÁN ISMERTETŐJE.
Hirdetés
Grecsó Krisztián új regénye az alföldi kisvilág mikszáthi-anekdotikus rajzát kívánja ötvözni a metafizikus ördögregénnyel, kevés sikerrel. A kudarc azonban messze nem tanulságok nélkül való. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Felkai Gábor hatalmas anyagot megmozgató, két kötetben mintegy ezerkétszáz oldalas monográfiája az 1900-tól 1933-ig tartó korszak német szociológiájának gondolkodását tekinti át gazdag hivatkozás- és idézetanyag felhasználásával. VÁRADI PÉTER KRITIKÁJA.
A nemzeti klasszikusokat körülvevő történeti burok, a kötelező tisztelet, a nyelv retorizáltsága – ha az olvasói szokások változását nem is vesszük figyelembe – mind-mind a befogadás ellenében ható tényező… GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az öregebbek még emlékezhetnek Pernye András zenetörténeti előadásainak állandó nyitó mondatára: Bartók előtt két magyar zeneszerző volt, Liszt Ferenc és Bakfark Bálint. Ideje volt hát, hogy Fajth Tibor romantikus ábrázolása után újabb regény szülessék Bakfark életéről. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
A Petőfi Irodalmi Múzeum sorozatában Lévai Balázs és beszélgetőtársai Szerb Antalnak adtak LégyOttot. A jókedélyű csevegés során szó esett például Pege Aladárról, Umberto Ecóról, a Da Vinci-kódról. A címben feltett kérdésre válasz az est végéig nem érkezett. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
„Már az ókori görögök is…” – halljuk gyakran változatos fórumokon. E frázist hamarosan a „Már Quintilianus leírta, hogy…” válthatja fel, ha az Adamik Tamás vezette fordítógárda vadonatúj magyar Szónoklattana immár modern fordításban eljut a témában érdekeltekhez. NAGYILLÉS JÁNOS ÍRÁSA.
In memoriam Kaffka Margit és Lesznai Anna – ez volt az alcíme a PIM Felolvasószínházában előadott lelkiismeretes és szolid szövegkompilációnak. Két telivér színésznő remeklése és egy potenciális hangjáték körvonalai. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Amikor egy verseskötetben a költemények lapról lapra a hét napjairól kapják a címüket, és így iramlanak az örök hétben örökkeddek és örökszombatok, akkor az ismétlődő és előrehaladó idő az egész kötet egyik főszereplője lesz. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.
Két szomszédos, ám az érintkezéstől ódzkodó tudományterületről válogatta tanulmánykötetének témáit Erős Ferenc. Írásai nemcsak a szociálpszichológia és a pszichoanalízis szótárainak egyezéseit fürkészik, hanem a vérben tapicskoló huszadik század történetét is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Hirdetés
Tatár Sándor, noha távol áll tőle az epikus költészet, és megszólalása nagyon is egyes szám első személyű, sokat tesz azért, hogy megőrizze inkognitóját. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Velencében az ember eltölt életében legalább néhány napot, akkor is, ha japán, nekünk, magyaroknak pedig, akik itt lakunk a szomszédban, egyenesen kötelező. Látatlanban is mindenki ismerni véli, mégsem veszít semmit titokzatosságából – miért? DUNAJCSIK MÁTYÁS KRITIKÁJA.
Báthori Csaba sokoldalú és termékeny munkássága – fél tucat kötetre való vers, esszé és irodalmi paródia került ki a tolla alól csupán az elmúlt öt évben – most egy prózai gyűjteménnyel bővült. TAKÁCS FERENC KRITIKÁJA.
Mario Puzo maffiatörténetei, Jókai kalandszövése, Moldova epizódtechnikája, Zola naturalizmusa és a legszadistább képzeletű ponyva megoldásai keverednek zavarosan Munkácsi Miklós új regényében. Szex, bűnözés, zsidóüldözés, kommunizmus, fasizmus – mindez minősíthetetlen nyelven, vérlázítóan alantas ízléssel összepacsmagolva. Mélypont a kortárs magyar irodalomban. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Az Elbeszélések tizenhatodik kötetével újabb becses sikert nyugtázhat a kritikai kiadás félévszázados vállalkozása. S bár az eredeti sorozatterv megvalósulása immár nem valószínű, azért e lassúdad széria egyre csak újabb meglepetésekkel szolgál. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Nagy az isten meseállatkertje. És a medvék, rókák, nyulak mellett többnyire a lovak játsszák benne a főszerepet: táltosok, beszélő csődörök, továbbá a magas irodalomban Rosinante, vagy Swift okos lovai, nem is beszélve a trójai falóról. Czigány Zoltán két új paripával gazdagította a nagyszerű bestiáriumot. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Ágens, a formabontó színházi és zenei előadásairól ismert operapunk eddig is tilalomfákat döntögetett. Tavaly megjelentette első önálló verseskötetét, hogy újabb formába öntse lázadó gondolatait. GABORJÁK ÁDÁM KRITIKÁJA.
Szomory közepesen elfeledett nagy alakja irodalmunknak. Horeb tanár úr című prózája 1934-ben jelent meg először, és eddig utoljára. A Múlt és Jövő Kiadó ezzel indította életműsorozatát. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Kapecz Zsuzsa legújabb kötete desszert a filológusoknak, a szemiológusoknak, a szimbólum-kutatóknak, de mindenekelőtt csemege az egyszerű olvasónak. Az édességhez azonban hab is jár: főhőssé regényesedő lírai én, romantikus szerelmekkel tarkított prózai fordulatok. SZABÓ LEA KRITIKÁJA.