A magyar könyvpiac meglehetősen rapszodikus módon kínálja föl nekünk a jelentős külföldi kortársak műveit. Annál örömtelibb, hogy a Magvető rászánta magát egy fontos amerikai kortárs életműkiadására. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
A fő kérdés az, hogy mit néz az ember, amikor egy teremnyi elismerten hamis festményt vesz szemügyre. A nézőnek óhatatlanul is olyasféle tudást kell mozgósítania, amely nem magukból a képekből, hanem a megteremtett kontextusból származik. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
A folyóirat új száma túlnyomórészt tematikus összeállítás: a „Kontroll alatt – könnyűzene a szocializmusban” blokk azt veszi szemügyre, hogy miféle feszültségeket szült a könnyűzenén keresztül kibontakozó ifjúsági kultúra a szocialista államhatalom soraiban. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Závada Pál ezúttal szlovák népmeséket gyűjtött kötetbe. Ismerősnek persze valahonnan ismerős mesék ezek, hiszen visszaköszön számos elemük a magyar népmesekincsből is, mégis tagadhatatlanul van bennük valamiféle izgalmas-szokatlan íz. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Az egri vármúzeum időszakos kiállítása széles merítésből válogat, alapos és gazdag művelődéstörténeti áttekintést nyújtva a tizenkilencedik század végi és huszadik századi magyar játékkultúráról. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
„Az Inkognitó egy hosszan megfogalmazott válasz azokra a kérdésekre, amelyekkel legalább tizenöt éve szembesülök. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy egyesek szenzációként vagy botránykönyvként tálalják majd. Ne higgyenek nekik.” KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
A Jelenkor nyári dupla száma izgalmas írásokat tartalmaz, de nem pusztán ezért érdemes a figyelmünkre: mint minden igazán jó folyóiratszám, többet mutat a benne szereplő szövegek összességénél. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
A nagysikerű regény afféle világvégi road movie: apa és fia vándorol a katasztrófa sújtotta világban, élelmet guberálva a romok között, rejtőzködve a többi túlélő elől, akik egymásra vadásznak. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Ritkán ír le ilyet az ember, de néha mégis: a pécsi Visniec-bemutató semmiféle hiányérzetet nem hagyott maga után. Kitűnő darab, érzékeny rendezés, remek színészi munka – mindez pedig néhány tucatnyi néző előtt a Pécsi Harmadik Színház Stúdiószínházában. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
A recenzensnek azzal a furcsa helyzettel kell szembenéznie, hogy ha vérbeli történelmi kalandregényként ajánlja Horváth Viktor munkáját, óhatatlanul is magyarázatra kényszerül. A műfaji besorolás eleve gyanúsan cseng, mintha alacsonyabb polcra helyezné a kötetet. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
E sorok írójának nem áll szándékában, hogy tagadja elfogultságát, tekintve, hogy évekkel ezelőtt maga is szerkesztője volt a pécsi Jelenkornak. Nem csoda hát, ha fokozott figyelemmel kíséri a lap megjelenését. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
A kitartóan zuhogó eső elmosta ugyan a szabadtéri kísérőprogramokat (a Jakab-hegyi fáklyás kirándulásba jobb bele sem gondolni), ám a múzeumi tárlatvezetésekre természetesen sor került a pécsi Múzeumok Éjszakáján. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Egy aznapi újságcikk alapján kanyarított egész estés darabot az egri Gárdonyi Színház társulata Máté Gábor rendezésében. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Két kaposvári vizsgaelőadást mutattak be két egymást követő napon a POSZT off-programsorozatának keretében, az egyiket mindjárt két szereposztásban is. Sem az Ördögök, sem a Portugál színrevitele nem volt tanulság nélkül való. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
A gyorsra, családias hangulatúra és informálisra sikeredett megnyitón a kiállító fiatalokon és a szervezőkön kívül, ha jól sejti, csupán a Recenzens jelent meg. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.