Micsoda különleges film! Egyenetlen, hol direkt, hol vicces, elnyújtott, fájdalmasan éles és finom, a közepén egy lenyűgöző, ritkán látott karakterrel. Justine Triet filmje, az Egy zuhanás anatómiája egy halálesettel indul, nyomozással folytatódik, amiből bírósági tárgyalás lesz, hosszúra nyújtott, részletes courtroom drama, majd az ítélet. Megölte a sikeres írónő az egyetemi tanár férjét és gyermeke apját vagy sem? MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
Mozipremierek 2023
EGY SZABADESÉS ANATÓMIÁJA
OTT VOLTÁL? NEM? AKKOR HONNAN TUDNÁD? Ridley Scott: Napóleon
Ridley Scott Napóleonja jó vicc, aminek hiányzik a csattanója, ígéretes revizionista portré, amit csúnyán összemaszatoltak, és gigászi látványfilm, aminek elsorvadnak az izgalmai – miért nem érződik mégsem kudarcnak? SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
SZABADSÁGTÓL FULDOKOLVA Tudor Giurgiu: Libertate ’89 – Nagyszeben
Szekusok lőnek katonákra lövő rendőrökre lövő szekusokra a román film újabb csúcsteljesítményében, Tudor Giurgiu filmjében. ’89 decemberének erőszakos zűrzavara azonban sokkal többet mond mai önmagunkról, mint szeretnénk. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
PURGATÓRIUM A NYUGAT EXPRESSZEN Tóth Barnabás: Mesterjátszma
A keleti blokkot elhagyó utolsó vonaton a sakk dönt életről és halálról, bűnről és bűnhődésről, üdvről és kárhozatról, múltról és jövőről. Az igazi partit azonban nem a fekete-fehér táblán játsszák. CSOMÁN SÁNDOR KRITKÁJA.
FORTÉLYOS FÉLELEM IGAZGAT Moldovai Katalin: Elfogy a levegő
A fikció valóssággá vált: Moldovai Katalin és Palóczi Zita forgatókönyve egy erdélyi, megtörtént eseményeken alapuló tanárdrámának indult, ám azóta Magyarországon törvényi rendelkezés bünteti mindazt, amit Adela Stan tett. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
VONÁSOKBAN ŐRZÖTT BŰNÖK Sopsits Árpád: Mellékszereplők
Sopsits Árpád a fotográfiát, mint a tanúságtétel eszközét hozza asszociatív viszonyba az emberi bűnökkel, legyen az egy pap féltve őrzött titka, a céges vezér gátlástalansága, egy keramikus aljassága, vagy az exmodell érzéketlensége. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
MACSKAJAJ Szeleczki Rozália: Cicaverzum
A Patkós Márton hangján megszólaló fekete kandúr elcsavarja Törőcsik Franciska fejét: Szeleczki Rozália már az abszurd alaphelyzettel vonzza a tekintetet, ám az elborult felütés adta lehetőséggel élni is kell. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A ROBOTOKNAK NAGYOBB SZÍVÜK VAN Gareth Edwards: Az alkotó
A Zsivány Egyes rendezője, Gareth Edwards új sci-fije meglepően hurráoptimista MI-film, de Az alkotó a fiús apák könnyfakasztó bulijaként élvezetes igazán. Kis szerencsével nyomában az olcsó hollywoodi látványfilmgyártás forradalma jöhet. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
AMÍG VAN KIVEL Reisz Gábor: Magyarázat mindenre / 19. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál
„Azt nem lehet bátorságnak nevezni, mikor az embernek nincs veszítenivalója.” Bár Reisz Gábor szerint nem bátor, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjazott filmje mégis szinte egyedülálló módon emeli be a magyar aktuálpolitikát a polarizálódó társadalmunkról szóló narratívájába. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A BAJUSZ VELENCÉBEN NYOMOZ Kenneth Branagh: Szeánsz Velencében
Elhagyatott palazzo, éjsötét kanálisok, meggyötört, holt lelkek és egy rafinált médium. Kenneth Branagh a Poirot-szériájának eddigi legjobb darabját hozta tető alá Szeánsz Velencében címmel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
TOM CRUISE BEROBBANTJA A POST-TRUTH AKCIÓFILMEK KORÁT Mission: Impossible – Leszámolás: Első rész
Nem minden idők, és még csak nem is a Mission: Impossible-sorozat leglátványosabb akciófilmje a Leszámolás, de ezzel semmi gond nincsen, mert Tom Cruise többet hoz puszta látványnál: humort, izgalmat, aktualitást. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
RÓZSASZÍN EGYENLŐSÉG Barbie
Hogyan ítélhető meg egy olyan Barbie film, ami elsőre éppen olyan sztereotipikus, mint maga Barbie? CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
NEM HASAD TOVÁBB Oppenheimer
Cillian Murphy egy Oscar-várományos alakításban az atombomba atyjának bőrébe bújt az Oppenheimer című Christopher Nolan-moziban, amely nem robban akkorát, mint vártuk, de nyugodni azért így sem hagy. HUNGLER TÍMEA KRITKÁJA.
A SZENVEDÉLY ÁRNYÉKA Caravaggio árnyéka
Új film készült a botrányos, erőszakos életű olasz festőzseniről, Caravaggióról. Az olasz-francia koprodukció közepén egy erőtlen, lomha színész téblábol, a párbeszédek üresen konganak, az orgiák komikusak. Ha valaki izgalmat, borzongást, élvezetet keresne, ne erre a filmre üljön be. Valahol, a kavargó, buja, iszamos éjsötétben felsír egy 18-as karika. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
NEM CSAK INDY ÖREGEDETT Indiana Jones és a sors tárcsája
Az ötödik Indiana Jones-mozi, az Indiana Jones és a sors tárcsája hozza az összes kötelező elemet, amelyeket az előző részek alapján elvárhatunk, de igazán csak akkor működik, amikor szembenéz azzal, hogy valójában eljárt felette az idő. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.