Hogyan ítélhető meg egy olyan Barbie film, ami elsőre éppen olyan sztereotipikus, mint maga Barbie? CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Mozipremierek 2023
RÓZSASZÍN EGYENLŐSÉG
NEM HASAD TOVÁBB Oppenheimer
Cillian Murphy egy Oscar-várományos alakításban az atombomba atyjának bőrébe bújt az Oppenheimer című Christopher Nolan-moziban, amely nem robban akkorát, mint vártuk, de nyugodni azért így sem hagy. HUNGLER TÍMEA KRITKÁJA.
A SZENVEDÉLY ÁRNYÉKA Caravaggio árnyéka
Új film készült a botrányos, erőszakos életű olasz festőzseniről, Caravaggióról. Az olasz-francia koprodukció közepén egy erőtlen, lomha színész téblábol, a párbeszédek üresen konganak, az orgiák komikusak. Ha valaki izgalmat, borzongást, élvezetet keresne, ne erre a filmre üljön be. Valahol, a kavargó, buja, iszamos éjsötétben felsír egy 18-as karika. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
NEM CSAK INDY ÖREGEDETT Indiana Jones és a sors tárcsája
Az ötödik Indiana Jones-mozi, az Indiana Jones és a sors tárcsája hozza az összes kötelező elemet, amelyeket az előző részek alapján elvárhatunk, de igazán csak akkor működik, amikor szembenéz azzal, hogy valójában eljárt felette az idő. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A MANEATER TALÁLKOZÁSA A SZŰZZEL Barátnőt felveszünk
A Barátnőt felveszünk érzelmes szexkomédia, amely nem fél kitárgyalni és kritikával illetni a társadalmi kérdéseket és a generációk közti világnézeti különbségeket sem. Jennifer Lawrence szülési szabadsága után a nagyvászonra is visszatért, és ismét bebizonyította, hogy komikának sem utolsó. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
MÁSKÉPP LÁTLAK Látom, amit látsz
Mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne más emberek szemén keresztül fürkészni a valóságot. Szabó Mátyás első nagyjátékfilmje egy alternatív, nyolcvanas évekbeli Magyarország közegében formálódó, elvont szerelmi viszony apropóján képzeli el a jelenséget. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
MILYEN CSODÁLATOS VILÁGOK VANNAK WES ANDERSON KÖLDÖKÉBEN! Asteroid City
Wes Anderson sok minden volt már: stílusteremtő auteur, sikereket halmozó hipszterzseni, legutóbb TikTok-mém és kiégett, megosztó rendező is. Egyvalami nem volt még: unalmas. Legújabb filmjével ezt is abszolválta. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
AZ EMPÁTIA BALFÉK SZUPERHŐSEI A galaxis őrzői: 3. rész
Tökéletlen trilógiává kerekítette James Gunn a Marvel legviccesebb szuperhőssorozatát – és ez pont így van rendjén. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
EGY KELET-EURÓPAI ÚJSÁGÍRÓSORS Egy újságíró meggyilkolása
Az újságírói étosz, amit folyamatosan megkérdőjelez a honi propagandamédia, végig makulátlannak mutatkozik Matt Sarnecki megrázó dokumentumfilmjében. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
ALVY SINGER RÉMÁLOM-MARATONJA Amitől félünk
Ari Aster új filmje nem annyira horror, mint szürreálban tobzódó kafkai komédia, mégis ez a legkegyetlenebb mind közül. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
NICOLAS CAGE DRAKULÁJA VÉRESEN EGYSZERŰ ÉS SZÓRAKOZTATÓ Renfield
Nicolas Cage az 1988-as A vámpír csókja után ismét vérszívósat játszik és ezúttal Drakula gróf bőrébe bújik. A Renfield című véres műfajkavalkádban azonban csak a másodhegedűs szerepe jut neki: helyette szolgája kerül a középpontba. KISS DALMA KRITIKÁJA.
NYÁRBA ZÁRT TELJESSÉG Az első kettő
Álom és valóság, idill és zavar, vágy és apátia keveredik Szövényi-Lux Balázs nagyjátékfilmes debütálásában, melyben a szellemi és lelki mellett a mozikban keveset tapasztalt testi síkot is játékba hozza. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
TE MEG MIT NÉZEL? Háromezer számozott darab
Császi Ádám új filmje szűkebb értelemben a roma reprezentáció, tágabb kontextusban pedig a művészi megragadhatóság kérdéseit vizsgálja esszéfilmes eszköztárral. A Háromezer számozott darab maró szatíra, amely egy helyes ábrázolási stratégia felvázolása helyett a meglévő módozatokat bírálja. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A RÉMKIRÁLY ELSZABADUL John Wick: 4. felvonás
Úgy fest, kifogyott a lendület a szuperkúl bérgyilkos történetéből. A közel háromórás John Wick: 4. felvonás akciódúsabb lett, mint az előző részek, de monotonabb és öncélúbb is, jóval kevesebb teret engedve az érzelmi azonosulásnak. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
PÉLDÁZAT A LÉT BÖLCSŐJÉBŐL Kojot négy lelke
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.