Mozipremierek 2023

NEM HASAD TOVÁBB
Oppenheimer

Cillian Murphy egy Oscar-várományos alakításban az atombomba atyjának bőrébe bújt az Oppenheimer című Christopher Nolan-moziban, amely nem robban akkorát, mint vártuk, de nyugodni azért így sem hagy. HUNGLER TÍMEA KRITKÁJA.

Tovább a cikkhez

A SZENVEDÉLY ÁRNYÉKA
Caravaggio árnyéka

Új film készült a botrányos, erőszakos életű olasz festőzseniről, Caravaggióról. Az olasz-francia koprodukció közepén egy erőtlen, lomha színész téblábol, a párbeszédek üresen konganak, az orgiák komikusak. Ha valaki izgalmat, borzongást, élvezetet keresne, ne erre a filmre üljön be. Valahol, a kavargó, buja, iszamos éjsötétben felsír egy 18-as karika. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

A MANEATER TALÁLKOZÁSA A SZŰZZEL
Barátnőt felveszünk

A Barátnőt felveszünk érzelmes szexkomédia, amely nem fél kitárgyalni és kritikával illetni a társadalmi kérdéseket és a generációk közti világnézeti különbségeket sem. Jennifer Lawrence szülési szabadsága után a nagyvászonra is visszatért, és ismét bebizonyította, hogy komikának sem utolsó. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MÁSKÉPP LÁTLAK
Látom, amit látsz

Mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne más emberek szemén keresztül fürkészni a valóságot. Szabó Mátyás első nagyjátékfilmje egy alternatív, nyolcvanas évekbeli Magyarország közegében formálódó, elvont szerelmi viszony apropóján képzeli el a jelenséget. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

TE MEG MIT NÉZEL?
Háromezer számozott darab

Császi Ádám új filmje szűkebb értelemben a roma reprezentáció, tágabb kontextusban pedig a művészi megragadhatóság kérdéseit vizsgálja esszéfilmes eszköztárral. A Háromezer számozott darab maró szatíra, amely egy helyes ábrázolási stratégia felvázolása helyett a meglévő módozatokat bírálja. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

PÉLDÁZAT A LÉT BÖLCSŐJÉBŐL
Kojot négy lelke

Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez