Nagyon szép, nagyon egyszerű, nagyon ír film a hallgatás és a törődés erejéről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Mozipremierek 2023
MENNYIRE GAZDAG A CSEND
PIXELES EMLÉKEIM Volt egyszer egy nyár
Az idei Oscar nem is annyira titkos favoritja gyengéd film a depresszióról, és a hiábavaló vágyról, hogy megfejtsük a szüleinket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
HUSZÁRFAKADÁS Hadik
A kurrens magyar történelmi film továbbra is képtelen úgy elmesélni egy valóban vászonra kívánkozó történetet, hogy közben túllépjen a korlátolt, szigorú értelemben vett jó-rossz bináris oppozíción. A jelenség alól a Hadik sem kivétel, sokkal inkább a szabály. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
AZ ÖNKÉNY SZIMFÓNIÁJA Tár
A Tár pontosan olyan komplex élmény, mint a benne központi szerepet betöltő szimfónia partitúrája: a hangjegyek helyét a dialógusok, a szekciók helyét a karakterek veszik át, melyeket a hierarchia pódiumán vezénylő karmester kénye-kedve szerint pakolgat – egészen addig, amíg már nincs előtte semmi, amiből játszhatna. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A SORS MAJD IGAZSÁGOT SZOLGÁLTAT Az almafa virága
Látszólag politikai rendszerek és kultúrák csapnak össze Szűcs Dóra filmjében, valójában azonban magánélet és közélet ősi ellentéte elevenedik meg Az almafa virágában. Csak ne ilyen minőségben történne mindez. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
EGY MÉLY TOROK KÁLVÁRIÁJA A bálna
Lehet, hogy Brendan Fraser hamarosan Oscart-díjat kap a sokkolóan elhízott, depressziós meleg angoltanár megformálásáért, de ettől még A bálna című film gyengécske melodráma marad. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
AMIKOR ELJÖN AZ ÍTÉLET NAPJA Kopogás a kunyhóban
A történet végi csavarok virtuóza, M. Night Shyamalan Kopogás a kunyhóban című filmjében az apokalipszis küszöbén morális dilemmák elé állítja szereplőit és ezzel együtt a nézőket is. KISS DALMA KRITIKÁJA.
NEM VAGY A BARÁTOM A sziget szellemei
Remek színészi alakításokkal teljes, Golden Globe-díjas, Oscar-jelölt mozi a barátságról, amely egy képzeletbeli ír szigeten ér véget. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
OTT A CSODA HOLLYWOOD POKLÁBAN IS Babylon
A Babylon váratlanul vulgáris, meglepően vicces és szörnyen szórakoztató moziélmény a némafilmek arany- és végkoráról. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A NAGY MŰVÉSZ ÉS CSALÁDJA A Fabelman család
Steven Spielberg fiktív elemekkel feltöltött önéletrajzi filmje a rendezőre jellemző, magával ragadó stílusában egyszerre szól a művész magányáról, illetve az őt nevelő család néhol vidám, máskor tragikus történetéről. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
SZÍNJÁTSZÓKÖR Jövő nyár
Kárpáti György Mór legújabb munkája, a Jövő nyár egy színjátszótábor falai között kicsírázó tragédiát visz végig, miközben maga is leginkább azokra a formagyakorlatokra emlékeztet, amelyeknek inkább előadóik, mintsem nézőik számára van értelme. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
GUY RITCHIE UGYE CSAK BLÖFFÖL? Fortune hadművelet – A nagy átverés
Az egykori brit fenegyerek, Guy Ritchie Fortune hadművelet – A nagy átverés című filmje nyomokban sem tartalmazza a rendező markáns stílusjegyeit. Legújabb rendezése lapos, fantáziátlan kémtörténet, melyet Hugh Grant sem képes megmenteni. KISS DALMA KRITIKÁJA.
A MÁSIKBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI Felix van Groeningen és Charlotte Vandermeersch: Nyolc hegy
Észak-olasz havasi legelőkön fogant évtizedes férfibarátság pillanataiból születik az év egyik legszemélyesebben magával ragadó filmje. A csodálatosan fényképezett Nyolc hegy igazi csemege a szemnek… és a szívnek. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.