Mélységesen mély a múltnak kútja. A gyermekkor: csupa lázas titok. Fölidézni történéseit embert próbáló felnőtt kaland. Az új, sűrű drámaiságú Kornis-próza emlékezni is tanít. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Roppant egységes, kiforrott stílusú novelláskötettel lepte meg olvasóit Egressy Zoltán. Az elbeszélésfüzér hősei az álom s a valóság határán imbolyogva keresnek megváltást kusza magánéletük zűrzavarára. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Többféle regénytípust egyesít – a pikareszk fennhatósága alatt – az új Kerékgyártó-könyv. A kor- és alakrajz egyaránt eleven az egyes szám első személyű előadásmódban rejlő gazdag stiláris lehetőségek folytán. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Iszméné átélte a dögvészt, végigkövethette Oidipusz nyomozását, amiből kiderült, anyja egyben a nagyanyja is, látta testvérei egymás ellen fordulását és nővére, Antigoné önfeláldozását. Iszméné maga a történeti tudat, aki látott mindent, de feldolgozni nem tudta. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
A krimi tematizálására vállalkozó Kalligram tanulmányai körül versek, novellák és recenziók adnak masszív keretet – csupa magas irodalmi szöveg. A tanulmányok kínálata is vonzó: Sherlock Holmes, Maigret, Miss Marple. Nagy nevek, érdekes figurák, szórakoztató olvasmányok. SZALÁNSZKI EDIT ÍRÁSA.
Mivel a fa a papírgyártás egyik alapanyaga, a fakönyv mint tárgy-teremtmény, nem is tűnik olyan nagyon abszurdnak. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A kötet nyitóverse, a Búcsú Londontól véleményem szerint remekmű, máris a magyar szerelmi líra legszebb darabjai között látom. Gerevich András (1976) harmadik verseskötete, a Barátok, egészében is jelentős teljesítmény. RADICS VIKTÓRIA KRITIKÁJA.
Az előzetes részpublikációk kíváncsivá tettek. A könyvheti rohamolvasás felbőszített. A harmadik találkozás hűvös tempóban tárta fel a könyv rendjét, a negyedik csak a beszélő Énre engedett figyelni. Óriásamőba a regény, méregetjük egymást, melyikünk kebelezi be a másikat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Élt egyszer egy Író, maga is Olvasó – a Bevezetés a szépirodalomba fülszövege egy rejtőzködő kánonra, az írók irodalomtörténetére hívja föl a figyelmet. Szilágyi Zsófia a kortárs művek Móricz-olvasatait kutatta. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
A mai magyar kritika helyzetét vizsgáló kötet a témáról tartott konferencia anyagát és az ehhez kapcsolódó írásokat gyűjtötte egybe. Úgy tűnik, mintha a kilencvenes évek elején lezajlott vitához képest kevesebb munícióval szálltak volna küzdelembe legjelesebb kritikusaink. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Ha negyven év elteltével a túlélő emlékezetében a Bécset, Budát a töröktől felszabadító háborúkról a halál diadala, a bomló, rothadó holttestek látványa a legerősebb kép, kérdéses, van-e személyes értelme a történelemnek? S ha nincs történelem, lehet-e történelmi regényt írni? GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
A kötet borítójának (Szilágyi Lenke fotójából Hrapka Tibor készítette) középső harmadában egy autó visszapillantó tükrét látjuk, benne egy napszemüveges férfit, amint vezet. A tükörbe néz. Tehát ránk néz. Tehát az utat nézi. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.
A sors különös, de voltaképp természetes csele, hogy a 20. század legnagyobb magyar írójának életében az a könyve lett a legkapósabb, mely sokkal inkább pénzkeresői, mint irodalmi célzattal készült. Megjelent az új Krúdy-összkiadás 14. kötete. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
Az elme asszociációs sziporkázása, könnyed stílus, szabad gondolkodás, nem ritkán bombasztikus vagy éppenséggel aforizmaszerű kijelentések, az „én, Én, ÉN” szemlélődő ön- és világmegragadása – hát persze, hogy esszékről lesz szó. MILIÁN ORSOLYA KRITIKÁJA.
Az elmúlt évek magyar irodalmának egyik legintenzívebb, legkivételesebb alkotói folyamata alighanem Borbély Szilárd gyászmunkája. A Halotti pompa lírai rekviemje és az Egy gyilkosság mellékszálai megrázó esszégyűjteménye után az Árnyképrajzoló a költő első prózai kötete. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.