A borítónál kezdem, a kezdet kezdetén: szürkésfehérben játszó, kietlen, füves puszta, a távolban egy karón ülő madár. Repülés előtt vagy repülés után? Feltehetjük azt a kérdést is, hogy Borbély Szilárd könyve összeomlás előtt vagy összeomlás után íródott-e? AYHAN GÖKHAN ÍRÁSA.
A könyvborítón irodalmunk két XIX. századi és négy XX. századi nagyságának képmása látható. A tanulmánykötet arányai nagyjából fordítottak. Régebbi literatúránk felé húz a mérleg, a másik serpenyőben pedig a múlt század első felének néhány életműve, kérdése. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Mintha Ady halálával, Jászi Oszkár emigrációjával megszűnt volna az az értelmes párbeszéd, amely immár majdnem száz éve hiányzik a magyar politikai kultúrából és az emberek lelkiismeretéből. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Nem is tudtam, hogy ilyen sokat tudok a fekete színről! – rikkanthat az olvasó a könyvet forgatva. De jobb, ha közben csitítja is magát: nem is tudtam, mennyi mindent nem tudok a feketéről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Szemfényvesztők felforgató könyv. Felzaklató. Megrendítő. Fájdalmat keltő. Irodalom, korrajz, filozófia. Szíjj Ferenc fordította. Nincs menekvés előle. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
Aki humorérzék nélkül fog hozzá a kisregényhez, nagyot koppanhat a huszonegy fejezet – azaz „formagyakorlat” – legalább harmadán. Még súlyosabb olvasási karambolhoz vezethet a prüdéria. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„Kezdetemben a vég” – „Végemben a kezdet” – kezdi s végzi Eliot az East coker című versét. Kerékgyártó „prózaként” jegyzett kötete leginkább novellagyűjtemény, melynek hőse egy meztelenül talált hajléktalan, Vidra Zsolt. A vég felől indulunk el, és a kezdetekhez érkezünk. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Míg bennünk, magyarokban az elmúlt húsz év köztársasági elnökeinek sorra vételezése után marad némi tátongó hiányérzet, felkavaró rossz érzés, addig a cseheknél egészen másképp fest a helyzet. AYHAN GÖKHAN ÍRÁSA.
Révai Gábor memoárjának egy lidérces – mondhatnám, shakespeare-i – történetet köszönhetünk, melynek talán egyedüli párja a magyar kommunisták történetében az öreg Kádár János vívódása utolsó, zavart tudatú beszédében „azzal az emberrel”, akit ő küldött a halálba, Nagy Imrével. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Ezek az írókkal készült interjú-könyvek csalóka alkotások: a beszélgetés látszatát keltik, ám többnyire tüchtigen megírt önéletrajzi kötetek. Mondhatni: elkerülhetetlenül ilyenek, hiszen az író megírja őket. Kornis Mihály is így tett, de nem a tökély, hanem a beszélgetés jegyében. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
„…az egyik novellám nem akart véget érni. Tovább akarta írni magát, vitt, elindult mindenféle irányba, hömpölygött bennem a hangja, a zenéje, én meg nem álltam ellen” – nyilatkozta a szerző, az olvasó pedig helyesel: jól tette. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A fülszöveg szerint a biológus szerző „az utóbbi öt évben irodalommal foglalkozik”. De nem jelent-e meg már 2000-ben A kentaur természetrajza, Makovecz Benjaminnal közösen? Novelláskötetek, már 2003-ban, 2005-ben? S vajon Csányi csupán „foglalkozik” az irodalommal? TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Zsír, sár, por és mocsok Pasolini Rómája, fülledt melegtől, párolgó izzadságtól terhes. Léhűtőktől nyüzsgő szegénynegyedeinek nyers dokumentációja volt első regénye, az Utcakölykök, az Egy erőszakos élet a kiúttalanság sorsszerűségig fokozott folytatása. RUPRECH DÁNIEL ÍRÁSA.
Ki ne gondolna a velős pirítós közben Szindbádra (Latinovitsra, noch dazu Krúdy-ra)? De ki az, aki nemcsak ámulva emlegeti, hanem (újra) olvassa is a műveit? Hol van most és hol nincs Krúdy Gyula? A Krúdy emlékezetéhez címzett konferencia velős válaszokat adott e kérdésre. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
A Magyarországon legismertebb és legotthonosabb külföldi művészek egyike a cseh színházi és filmrendező, író, színművész. A Kalligramnál megjelent kitűnő beszélgetőkönyv olyan, mintha nem lenne se eleje, se vége. Az örök in medias res fonja át a dialógust. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.