1959, 1960, 1962, 1963, 1964, 1966, 1973, 1974, 1975, 1983, 1987, 1988, 1996, 1997, 2002, 2006, 2007. Valahány év a naptárban – nem, nem fogom mindet felsorolni Krisztus születése óta (az azelőttiekről nem is szólva). Pályi András legújabb kötetében olvasható szövegek végén mindig ott áll az időbélyeg: 1959, 1960… LABÁDI GERGELY KRITIKÁJA.
Kalligram
„MEGÁLLT AZ IDŐ, NEM?”
APRÓSÁGOK KICSINY BOLTJA Hammer Ferenc: Fekete & fehér gyűjtemény
Színszótárunk sarkos ellentéte, a fekete-fehér birodalmába vezet a szociológus-médiakutató Hammer Ferenc legújabb kötete. MILIÁN ORSOLYA KRITIKÁJA.
HANT(E)OLÓGIA, A KÍSÉRTÉS FILOZÓFIÁJA Vajda Mihály: Sisakrostély-hatás
Az alcím (Kísérteteim), az ajánlás (Halottaimnak), s az egyes tanulmányokat átszövő, sokszor erősen szépirodalmi metaforika is a „szellemidézés”, a kísértetekkel való párbeszéd, a „hantológia” (37.o) területére sorolja Vajda Mihály Sisakrostély-hatás című kötetének írásait. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
AZ ÚJRAOLVASÁS LEHETŐSÉGE Szegedy-Maszák Mihály: Kemény Zsigmond
Szegedy-Maszák Mihály Válogatott Műveinek második kötete, a Kemény Zsigmondról írott monográfia először 1989-ben jelent meg. Az akkor, mintegy húsz évi kutatómunka után publikált szöveg az eddigi életművet bemutató sorozat tervezete alapján egyedülállónak tűnik. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
AZ ÖREG FIÚ Krúdy Gyula Összegyűjtött Művei – Publicisztikai írások 2., 11. kötet
A süvölvény újdondász rövid nagyváradi tartózkodásának és budapesti bejövetelének éveit tárja elénk a Kalligram sorozatának kurrens kötete. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A VÁLSÁG ÉVEI Krúdy Gyula Összegyűjtött Művei – Regények, nagyobb elbeszélések 6., 10. kötet
Az újabb kori magyar kiadástörténet egyik legnagyobb vállalkozását indította el a Kalligram kiadó 2005-ben. Krúdy Gyula összegyűjtött műveinek megjelentetésével legalább 3000, kötetben eddig nem publikált szöveget ígérnek, főleg az író zsurnaliszta tevékenységéből. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
MÚZSA FEKETÉVEL Géher István: Polgár Istók
Úgy látszik, a szerzők nem tartják tiszteletben az irodalmi kánonok sugallta elvárásokat: az 1840-es években az eposz életképességében kételkedő Aranyt Petőfi biztatta nemzeti eposz megírására, 2001-ben Térey János Paulus című verses regényével forgatta föl a közmegegyezést. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
MEGVÁLASZOLATLAN KÉRDÉSEK Szávai János: A kassai dóm. Közelítések Márai Sándorhoz
Sok érdekes vagy legalább is releváns kérdés, melyek szinte egyikére sem kapunk választ – nagyjából így összegezhető a Márai Sándorról szóló új esszékötet. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
A KAGYLÓEVÉS NEHÉZSÉGEI Devescovi Balázs: Eötvös József
A nemzeti klasszikusokat körülvevő történeti burok, a kötelező tisztelet, a nyelv retorizáltsága – ha az olvasói szokások változását nem is vesszük figyelembe – mind-mind a befogadás ellenében ható tényező… GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
TÖKÉLETES SZÓNOKOT NEVELÜNK Quintilianus: Szónoklattan
„Már az ókori görögök is…” – halljuk gyakran változatos fórumokon. E frázist hamarosan a „Már Quintilianus leírta, hogy…” válthatja fel, ha az Adamik Tamás vezette fordítógárda vadonatúj magyar Szónoklattana immár modern fordításban eljut a témában érdekeltekhez. NAGYILLÉS JÁNOS ÍRÁSA.
LÁSÁTEMÍKÁNTÁRE Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony
„De nincs olyan szenvedés, ami kiváltható, katolikus vagyok, tudom, miről beszélek. Megbocsátás van, kiváltás nincs” – írja Lovas Ildikó, és ez a gondolat fűzi egybe a szabadkai lány élettörténetét Jónás Olga Csáth Géza feleségeként megélt regényével. DARABOS ENIKŐ KRITIKÁJA.