Végel László képes a senki más által át nem élt, senki máséval fel nem cserélhető objektív szenvedéstörténetét, lelki meghasonlásainak vívódásait nyilvánossá tenni, mint „egy töprengő fűszál”. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Ungváry Rudolf művének címe és valóságos, ám mégis szimbolikus helyszíne a badacsonyi nyaraló. Az épület tulajdonosainak sorsa fotografikus hűséggel villantja fel a múlt század magyar társadalmának hiteles képét. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
Kontra Ferenc regénye Újvidék 1999-es hetvennyolc napos légitámadásának idején és az azt követő húsz évben játszódik. A bombázással azonban csak láthatóvá lett az a háború, amely a lelkekben már régen elkezdődött. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
A Nobel-díjas alkotó nagymestere a kisprózának, rejtélyes, titokzatos tünemény, igazi realista, de a dokumentumokat is bőséggel felhasználó novelláiban mindig hagy valamiféle rést a misztikumnak. Pontosan annyi valóságot enged be írói világába, amennyi talányt. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
A fák élőlények, kapcsolatot tartanak és óvják egymást. Otthonuk, az erdő, a lombok és ágak látható, a gyökerek rejtett hálózata, melynek részei a bogarak, a gombák, baktériumok, a születés és az elmúlás is. De vajon – szólal meg bennünk a kétely – miért nyomták ezt a könyvet papírra? SÁNTHA JÓZSEF ISMERTETŐJE.
Kényszercselekvés, megfosztottság, veszteség, azaz általában a hiány jellemzi és köti össze Terézia Mora elbeszéléskötetének hőseit. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
Az olvasó különös érdeklődéssel olvas a mások halálos betegségéről, mert vele mindez még nem esett meg. Olyan, mintha jegyet váltana a mások szenvedéseit színpadra állító előadásra, hogy mintegy előtanulmányokat folytasson az emberi test okozta kínokról. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
„A büszkeség legolcsóbb fajtája a nemzeti büszkeség. Aki ugyanis ebben szenved, az önmagáról menten elárulja azt, hogy semmi olyan személyes jó tulajdonsága nincs, amivel büszkélkedhessék, különben nem nyúlna olyan valamihez, amiben annyi millió emberrel kell osztozkodnia.” SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
Új verseskötetében a jelenlegi honi állapotokat veszi górcső alá, és mond róla roppant erős kritikát. Nehéz dolga van a kritikusnak. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Nem véletlenül tette kötete borítójának a rendszerváltás napján készült fényképet; a köztársaság kikiáltásakor (1989. október 23-án) ott ülnek a Parlament lépcsőjén, négy fiatal, kissé tanácstalanul, semmibe néző, érzelem nélküli arckifejezéssel, akárha egy másodosztályú járási focimeccs nézőterén időznének. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
A három írás lényegében három írói portré, Babitsé, Jókaié, Bessenyeié. Mindannyian éppen kívül rekedtek a saját világukon, az önazonosság hiányától szenvedve tengetik napjaikat. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Akik a Művészetek Palotájában vagy annak honlapján végigkövették a nemrég elhunyt Esterházy Péter tiszteletére rendezett emlékezést, talán hasonló katartikus élményben részesültek, mint e sorok írója. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Az 1972-ben megjelent Gogol halála és az egy évtized múlva kiadott Virág utca 3 komoly átrendezést jelenthetne a Tandori tevékenységével fémjelzett irodalmi kánonon. Kétségtelen, hogy ez a próza a korszak magyar nyelvű irodalmában mérföldkőnek tűnik. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Egy nagyon vékony és korlátozott élményvilággal teli kötetet kap kézbe az olvasó, amely azonban a gazdag költői életmű ellenében még szimpatikus is lehet: úgy érezheti, hogy a lírai anyag szűkös tematikája éppen a legfontosabb dolgokat ragadja meg. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Egy halk szavú, csöndes tűnődésekkel teli írói világ Kőrösi Zoltán sajátja. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.