Katona drámája bántóan gyakran válik a közhelyesen magyarkodó retorika martalékává, noha a Bánk bán épp azzal szembesíti figyelmes olvasóit, hogy az „Isten, haza, család” organikus egysége legföljebb nacionalista politikai szlogenként képezhető meg problémátlanul, valójában ezek az eszmék állandó konfliktusban állnak egymással. KRICSFALUSI BEATRIX ELEMZÉSE.
Színház
Hirdetés
IGAZSÁG VAGY RÚT NEMZETI GYŰLÖLET?
ÖRÖK BAKSISHolt lelkek / Katona József Színház, Sufni
Gogol zsenialitását mutatja, hogy minden kor újra meg újra meglátja tükrében önnön arcát. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
DE MI VAN AZ EMBERREL? Beszélgetés Rózsa Krisztiánnal
A Kaposvári Egyetemen végzett, a k2 Színház egyik alapítója volt, majd két éve elszerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Rózsa Krisztiánnal a szakmai fejlődés lehetőségeiről, anyagi biztonságról, színház és magánélet viszonyáról, valamint Mohácsi Jánosról beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Hirdetés
EVIVA PALESTRINA! Hans Pfitzner: Palestrina
Puccini Edgarja után újabb láthatatlan opera a Tavaszi Fesztivál programjában: Hans Pfitznernek a Németországon kívül ritkán játszott, látszólag Palestrináról szóló zenedrámáját a szórólap szerint Kovalik Balázs szcenírozott koncertként prezentálta a Műpában. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ISTENI SZÍNJÁTÉK Puccini: Gianni Schicchi
A halott Buoso Donatinak felkötik az állát, a miénk viszont leesik. A kolozsváriak produkciója nyíltszíni csoda, minden ízében kidolgozott dévaj mulatság, s ami a legmeglepőbb: Purcărete rendezése meg sem kísérli maga alá teperni Puccini egyfelvonásosát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A MÁTRIÁRKA ALKONYA Tihanyi László: Anyaisten
François Mauriac 1923-ban tette közzé beteges érzelmektől fűtött antihőseiről szóló, önéletrajzi gyökerű, kegyetlen meséjét. 1978-ban a zeneakadémista Tihanyi László elkészítette, majd asztalfiókjára hagyományozta a rajongó gyűlölet első, operává növelt változatát. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ZÁRTOSZTÁLY, AVAGY RENDSZER A KÁOSZBAN O Vertigo: Chambre Blanche
Az őrületnek is megvan ám a rendszere, legalábbis Ginette Laurin 1992-es koreográfiájában biztosan. A Fehér szoba szürreális kísértetkastélyában suttogások és sikolyok visszhangoznak, karaktercipők kopognak, balettcipők suhannak. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
HANNA ÖRÜL Lehár Ferenc: A víg özvegy – Budapesti Operettszínház
Szerintem nincs az a remekmű, amelynek bármiféle hozzányúlás csak árthat: hozzányúlása válogatja. Na jó, a Milói Vénusznak ne ragasszák vissza a karjait… Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét láttam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
NEMES MÚZEUM Wagner: Parsifal – Magyar Állami Operaház
Wagner ájtatos ünnepi színjátékát Mikó András rendezésében 1983-ban mutatták be az Erkel Színházban, vagyis az előadás éppen huszonöt éves. Ez valószínűtlen, amint az is, hogy voltaképpen még mindig működőképes. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
ÖSSZJÁTÉK Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája – SzFE
Az előadás ikonja az a kép, amelyben számosan hajtják fejüket Mészáros Piroska ölébe, odafönt a keskeny platón, és a világítás a keletkezett fürtszerű építményt emeli ki. Egy végzős egyetemi színészosztály nagyjából-egészéből összeborul. Weöres Sándor Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája című darabját játsszák. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
GODOT-RA TÁRVA Luis Buñuel: Az öldöklő angyal / Petőfi Irodalmi Múzeum
Ezt a színjátékot valóban csak késő este szabad kezdeni. Még jobb lenne éjfél után. S ha a rendezés a dermesztő emberi szorongás kábító injekcióját is beledöfné az előadásba, eredeti és érdekes helyett megdöbbentő és emlékezetes lenne a bemutató. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
TESSÉK VÁLASZTANI! Puccini: Edgar – Magyar Állami Operaház
Egy hangját próbálgató zseniális pályakezdő komponista operája szerelmesei között vacilláló címszereplővel, az ízetlenséggel kokettáló rendezésben, ingadozó középtenorral. Puccini második operájának magyarországi bemutatója. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Hirdetés
CSAK VETÍTENEK West Side Story / MÜPA
Kissé erőltetett hivatkozással, az európai bemutató 50. évfordulójának ürügyén került most elénk Bernstein ötvenegy esztendős zenés színpadi örökéltűje. De hát mióta kell indok a West Side Story elővezetéséhez? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
AMÍG VAN ÉLET, JOBB ÖLNI Macbeth – Katona József Színház
A Katona Macbeth-előadásában a legrövidebb Shakespeare-tragédia nem kapkod levegő után a ráerőltetett koncepció szorításában. Zsámbéki Gábor „csupán” elemezte a drámát, majd visszafogottan, mégis határozott olvasattal a birtokában színpadra állította. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
MEGLÉPTÉK Első lépcső – Holland és flamand drámák, felolvasószínház
A LOW Fesztivál felolvasó-színházi sorozatának keretében három kortárs németalföldi drámát láthattunk – és nem csupán hallhattunk! – a félig szcenírozott előadásokon. A sorozatnak az Első lépcső címet adták. PAPP TÍMEA CIKKE.
EGYETÉRTÜNK MAGUNKKAL Space Színház: Holland cunami
Ha van tökéletes ellentéte a halott színháznak, a Holland cunami az. Van azonban az előadásnak egy olyan rétege is, amelyet úgy lehetne megragadni, hogy elment az értelmiségi közönség színházba, ahol látá, hogy a tolerancia jó. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
GRAPEFRUIT, KŐ Tasnádi István: Magyar a Holdon / III. Deszka Fesztivál
Minden magyar állampolgárnak jár egy telek a Holdon, hiszen a földi létet elviselhetetlenné tettük. A felparcellázás megtörtént; afrikai, ázsiai és óceániai holdbéli telekszomszédaink lettek, és maradtak a románok és a szlovákok. Egy jóságos cég állja az utazási költségeket. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
KAOTIKUS UNALOM Csehov: Sirály / Bárka Színház
Amikor a Trepljovot játszó Balázs Zoltán a végső nagyjelenetben már-már egy orosz Mokány Berci szenvedélyével a fejére zúdít egy kancsó vizet, és ott áll a nagy érzeményektől csöpögő fejjel, a Recenzens azt gondolta, ennél mélyebbre már nem süllyedhet a Szász János rendezte előadás. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
A KÉPZELŐERŐ TRÉNINGJE Ivana Müller: While We Were Holding It Together
Azt képzelem, hogy bármit megtehetek – mondja a csaknem háromnegyed órája mozdulatlanul fekvő színésznő a While We Were Holding It Together című előadásban. A néző ekkor már nem csak tudja, hanem el is képzeli, hogy bármit elképzelhet. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
TÁNCFUNKCIÓK Tünet Együttes: Véletlen
Kevés kortárs táncegyüttes büszkélkedhet azzal, hogy valamely darabja akár egy évadot is „túlélne”. Azt még kevesebben mondhatják el magukról, hogy előadásukat nyolcadik éve életben tudják tartani, ráadásul a közönség töretlen érdeklődése mellett. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
NAGYKUN DEKADENCIA Móricz: Úri muri / Kaposvár
Két nap fékevesztett duhajkodás, túlhevült magyar haláltánc. Rusznyák Gábor izzó színpadra állította Móricz Zsigmond drámáját. SZÉL JÁNOS ÍRÁSA.