JÁSZAY TAMÁS JÚNIUSI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
A kultúra biztosan nem pihen a nyáron sem, így aztán a kultúrafogyasztó állampolgárnak sem lesz nyugta: júniusban feszt olvasunk, nézünk, hallgatunk, figyelünk. Szigorúan korosztály- és országhatárfüggetlen ajánló a nyár első igazi hónapjára lapunk főszerkesztőjétől.
IRÁN: BELÁTHATATLAN IDEIG ZÁRVA Mohammad Rassoulof: A vadfüge magjai / 77. Cannes-i Filmfesztivál
A családi otthon levegőjét is fojtogatóvá teszi a rendszer bűze az üldözött iráni rendező nagy léptékűnek szánt, a végén szinte Kubrickba váltó opuszában, a cannes-i versenyprogram egyik leginkább várt darabjában. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
SAIGONI ROBOGÓK ŰRBÉLI KERINGŐJE Miguel Gomes: Grand Tour / 77. Cannes-i Filmfesztivál
Egy nagy ázsiai körutazásról szól a versenyprogram első remekműve, egy olyan komplexitású narratív és audiovizuális varázslat, ami egyszerre bódítja el nézőinek érzéseit, gondolatait és érzékeit. Nincs idén olyan film, ahol jobb helyen lenne az Arany Pálma. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A LÉNYEGET NEM ÉRINTŐ PÉNISZNAGYOBBÍTÁS Peer Krisztián–Hegymegi Máté: K – mint kontroll / Stúdió K
A művészetről, az alkotásról, és főképp a független színházról az esetek többségében a szabadság terepeként gondolkodunk. De mi van, ha nincs teljesen igazunk? – teszi fel a kérdést a K – mint Kontroll című előadás a Stúdió K Színházban, Hegymegi Máté rendezésében. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
JÁTSSZUNK OTT, AHOL NEM SZOKTUNK Gimesi Dóra: Rózsa és Ibolya / Vaskakas Bábszínház
Tündérországot és az emberek földjét távoli helyeknek gondolnánk, pedig átjárható a határ, még ha veszélyes is. Csak oda kell nézni, ahova ritkán szoktunk. A győri Vaskakas Bábszínház bemutatta Gimesi Dóra Rózsa és Ibolya című népmese-adaptációját Tengely Gábor rendezésében. NAGY MIHÁLY KRITIKÁJA.
A „SZAKMA” ÉS/VAGY A „SZENT IHLET” Paavo Järvi és a Budapesti Fesztiválzenekar: Tüür, Schumann, Sibelius / Müpa Budapest
Ars és tekhné – művészet és mesterség –, tanultuk rég az iskolában a fogalmakat. Mikor választhatók szét, és mikor nem? A kérdést ritkán veti fel hangverseny olyan élesen, ahogyan Paavo Järvi és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje tette. Csengery Kristóf kritikája.
Hirdetés
MEGNYÍLOTT A GLISSOTAR Sonus Foundation: Glissotar
Sonus Foundation és Glissotar – mindössze ez a három szó olvasható annak a CD-nek a címoldalán, amelyen egy vöröses fából készült, dísztelenül kialakított, de valamilyen különös mechanikával felszerelt – bizonyára fafúvós – hangszer tölcséres vége is látható. MALINA JÁNOS LEMEZKRITIKÁJA.
OIDIPUSZ ÉS A SEMMIVÉ FOSZLÓ VALÓSÁG Robert Icke: Oidipusz / Radnóti Színház
Szikszai Rémusz megrázó, emlékezetes, valószínűleg még hosszú időn át bennünk élő rendezést hozott létre a Radnóti Színházban. Az Oidipusz főhőse Robert Icke átiratában nem mitológiai alak, hanem korunk politikusa, aki a múlt titkait kutatja népszerűsége megerősítése céljából. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
TANMESE, BOHÓCSIPKÁBANMozart: Il re pastore (A pásztorkirály) / Müpa Budapest
Kedélyes kis előadásra sikerült ez A pásztorkirály: Christina Pluhar széles mosollyal sétál be a színpadra, az énekesek poénkodnak, a közönség derűsen röhögheti ki az abszurd sorsfordulatokat. Colloredo hercegérsek Ferenc Miksa főherceg tiszteletére valószínűleg illően szertartásos merevséggel adatta elő udvari koncertmestere, Wolfgang Amadeus Mozart szerzeményét anno Domini 1775, a 21. században, a Lajtán túl már egyébként sem vesszük olyan komolyan a dolgokat. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.
MESE AMYRŐL Sam Taylor-Johnson: Back to Black
Érthetetlen, hogyan lehet egy ennyire nyers, kirobbanó erejű, tragikus művészt ennyire finomkodva, mesterkélten megfesteni. De a kérdés inkább az, minek. Fájdalmas találkozni ezzel a középszerű, hamis mesével. Nézzünk inkább helyette koncertfelvételeket! MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
PRUDENCIA HART KÉTEZER ÉVRE A POKOLBA MEGY David Greig: Prudencia Hart különös kivetkezése / Stúdió K Színház
Milyen a pokol topográfiája? A kérdésre több száz évvel ezelőtt Dante kimerítő választ adott. A pályakezdő folklorista, Prudencia Hart kutatásai a kortárs skót drámaíró, David Greig darabjában máshonnan közelítik meg a poklot. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
HÍDKONCERTPannon Filharmonikusok: Hídemberek / Kodály Központ, Pécs
Április 13-án „Hídemberek” címmel adott hangversenyt a Pannon Filharmonikusok együttese a pécsi Kodály Központban. A cím nyilvánvalóan a nemzetek és kultúrák, ez esetben a románok és a magyarok közötti kapcsolatépítésre utal, jóllehet a műsorfüzetben szereplő nevek közül csak Bartók Béla volt igazi hídember, aki mindkét kultúrával bensőséges kapcsolatban állt. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
R-BESZÉLGETÉS: BERNÁTH SZILÁRD
Bernáth Szilárdot 2022-ben a Larry kapcsán ismerhette meg a szélesebb nyilvánosság: a Serrano-sztoriból inspirálódó borsodi juhászrapper története a filmesztétikai dimenzióján túl szorosan a magyar valósághoz köthető kérdéseket tematizált. A rendező azonban már a Szabadok és a Fizetős nap című rövidfilmekben is hasonló, szorosan a közös, kollektív identitásunkat érintő jelenségeket vizsgált, melyeket más-más izgalmas filmnyelvi és műfaji keretbe ágyazott. Munkássága mellett a haragról, tanári szerepről és mintákról, nemzeti kultúra fontosságáról és funkciójáról, a szegregátumról, társadalmi felelősségvállalásról, mozgóképi reprezentációs mintázatokról és a film narratívaképző szerepéről kérdezi Csomán Sándor.
HÓVAL TAKART, PILLANATBA FAGYOTT ANATÓLIA Nuri Bilge Ceylan: Elszáradt füvekről / 76. Cannes-i Filmfesztivál
Ideiglenes együttlétre kényszerülő kisszerű életek anatómiája rajzolódik ki a török Nuri Bilge Ceylan alkotásában, ahol tehetsége minden korábbinál kiforrottabban és sokoldalúbban mutatkozik meg. A 2023-as Cannes-i Fesztivál első remekműve. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
CÍMLAPON: A HÁBORÚAlex Garland: Polgárháború
Mi történik, ha Texas és Kalifornia szövetségre lép Floridával, és csak a kanadai dollárt veszik jó néven a benzinkutaknál? A Polgárháború négy újságíró nézőpontjából mutatja be, milyen a frontvonalból egy polgárháború. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Hirdetés
A HALÁL ÉS A LÁNYKA Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Nem jár erre sem a Kalmár, sem a Fejedelem, sem a Tudós. Amit Csongor tőlük megtudhatna, azt már tudja. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
HŐS SZÜLETIK Marék Veronika-Szabó Attila: A kockásfülű nyúl / Harlekin Bábszínház, Eger
Az előadás szövegkönyvét az eredeti rajzfilmsorozatból és Marék Veronika a társulat számára elmesélt történetéből írta a Harlekin Bábszínház házi szerzője, Szabó Attila. Amit a színpadon látunk, az tulajdonképpen a kockásfülű nyúl szuperhős-eredettörténete. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA.
CSILLÁMLÓ HÓ-MESÉK Tina Harnesk: Akik a hóba vetnek
Örömteli újdonság a könyvkiadásban, hogy mintha a kiadók kitörtek volna az angolszász irodalom bűvköréből, és egyre több „kis nyelv” műveit fordítják magyarra. Tina Harnesk Akik a hóba vetnek című regénye svéd nyelven született, de a számik között játszódik, és irodalmi erényei mellett kultúraközvetítő missziót is vállal. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA.
AMBICIÓZUS CÉLTALANSÁG A rezsim / HBO
Az imponáló stábbal rendelkező, és számtalan lehetőséget rejtő új HBO sorozat, A rezsim sok autokrata vezetőhöz hasonló sorsra jut: saját ambíciói okozzák a vesztét. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
RASZKOLNYIKOV BECSÖNGET ÖNMAGÁHOZ Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés / Örkény Színház
Oratorikus social fantasy fut a fekete színpadon. Határozott elképzelés szerint született játék ez, önmagára figyelő, rátarti rendezésben. Van pár emlékezetes színpadkép benne, de kérdéses, hogy miért épp ezt a művet választották az alkotók, ha ennyire eltartják maguktól a regény világát. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A BOSSZÚ BÖRTÖNÉBENFriedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása / Móricz Zsigmond Színház
Szabó Márta Claire Zachanassianja a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán kezdettől fogva rendíthetetlen. Első pillantásában, amit a rég nem látott Illre vet, ott van minden: a sértettség és az elszántság. Öl a szemével azonnal. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
„ELSZAKADT VALAMI” Móricz Zsigmond: Naplók 1935
„Szakadatlanul jegyzetezem az életet” – írta 1935. április 29-én délelőtt fél tízkor Móricz, és az alkotói-magánemberi gyakorlatát az ebből az évből ránk maradt naplójegyzetei bőségesen igazolják. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A CSILLÁROK IS LÓGTAK Kálmán Imre: Csárdáskirálynő / Szigligeti Színház, Nagyvárad
Akkor most megpróbálom elmesélni azoknak, akik nem értik a nagyszüleik vagy a szomszéd néni túlcsorduló operettrajongását, hogy egy jól megcsinált Csárdáskirálynő ma is rettentően vidám, társadalomkritikus közéleti komédiaként tud működni, ekként pedig pont olyan totális színház, mint, mondjuk, egy igazán jó Hamlet. Csak kevésbé lesz tőle gyomorbajos az ember. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
A MESÉS NYUGATRA SZÓLÓ FILLÉRES VONATJEGY IGAZ LEGENDÁJACsáki László: Kék pelikan
Elkészült a kilencvenes évek legmenőbb közérzetfilmje egy szemkápráztatóan kreatív animációs doku formájában, aminek korlátai ellenére talán még arra is van némi esélye, hogy a Moszkva térrel versenyezve kultuszfilmmé váljon. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.