Friedrich Dürrenmatt drámája azon klasszikusok/félklasszikusok egyike, amelyek mindig az erős aktualitás érzetét keltik. (Ebből a szempontból Az öreg hölgy látogatása leginkább Bertolt Brecht Koldusoperájával állítható párba, bár az zenés lévén gyakrabban kerül színre.) Ezek a darabok a „létező kapitalizmusban” születtek, de kitetszik belőlük az ember örök, általános ábrázolatja, talán ezért sem hatottak idegennek a magyar színpadokon a „létező szocializmus” idején.
Pláne, hogy azóta magunk is beeveztünk, beevickéltünk a rendszerbe. Ismerős számunkra Güllen. A hanyatlásnak indult kisváros, amelynek gazdasága lefulladt, gyárai, üzemei bezártak, a segély az elszegényedő lakosok jövedelmi forrása. Főnyereményként csak az jöhet számításba, hogy a városba látogat Claire Zachanassian. A milliárdosnő, aki itt született, és tizenhét évesen ment el, egy balul végződött szerelmi kapcsolat után, amelyet legfeljebb a férfi, Alfred Ill és a gülleniek emlékezete szépít meg abban a reményben, hogy a híres szülött anyagi támogatást nyújt a városnak. (Felteszem, ez egy fifikás poén volt Dürrenmattól, hogy férfihősének olyan vezetéknevet adott, amely nyomtatásban római hármasnak néz ki.)
Ámde Claire Zachanassian nem megváltani jön, hanem büntetni, amiért annak idején jogtalanul és törvénytelenül jártak el vele szemben. Morális elégtételt követel a pénzéért cserébe: Alfred Ill haljon meg, erről gondoskodjanak a tisztelt gülleniek. Ők dúltan elutasítják az ajánlatot, de titkon azt remélik, hogy valaki majd csak megteszi, és aztán mind zsebre vágják a pénz rájuk eső részét. Azonnal vásárolni kezdenek hitelbe, ami eleve gazdaságélénkítő hatással jár. Maga a város is beruházásokra készül: a nyíregyházi előadásban a Polgármester máris elkészíttette egy építendő új színház tervét, makettjét. (Hasonlít az épület a Móricz Zsigmond Színházéra.) Nem kétséges, az emberek előbb-utóbb meggyőzik magukat és egymást a halálos ítélet jogosságáról és szükségességéről.
Jelenetek az előadásból
A nyíregyházi Öreg hölgy…-bemutatót az erdélyi Keresztes Attila jegyzi, aki erős formakultúrájú rendező. Visszatérő vendég itt, amiből arra következtethetünk, hogy mind a közönség, mind a színház elégedett a korábbi munkáival. Itt jegyzem meg, hogy a Móricz Zsigmond Színházat – amely immár négy évtizede rendelkezik önálló társulattal – mindig is az jellemezte, hogy ad magára. A szakmai tisztességet, szorgalmat, ambíciót úgy őrzi a természetesen változó összetételű színészcsapat, mintha belépéskor mindenki komoly fogadalmat tett volna. És tartja. Nem emlékszem az elmúlt évtizedekből olyan előadásra, a kevésbé sikerültek közül sem, amit bármelyik szereplő „dobott” volna.
A Dürrenmatt-mű bemutatásának előfeltétele egy formátumos, hatvanas színésznő Claire szerepére. (Színészéletkor-egyeztetési okból lehet kicsit csökkenteni azt az időtartamot, míg Zachanassian asszony a távolban megszedte magát és nekiállt felvásárolni, tönkre tenni a szülővárosát.) A Kirják Róbert igazgatta színház két, szóba jöhető színésznővel rendelkezik: Szabó Mártával és Pregitzer Fruzsinával. A milliárdosnő szerepe Szabó Mártáé. Jellemző a színházvezetés rokonszenves, gondoskodó szemléletére, hogy ebben az évadban a Macskajátékot is műsorra tűzték, Pregitzer Fruzsina Orbánnéjával. Mindkét előadásban részt vesz mindkét említett színésznő, mintegy kiegyenlítés gyanánt, az egyikben kis, a másikban nagy szerepet adva.
Az ötvenes évei elején járó Szabó Márta olyan színésznő, aki a Móricz Zsigmond Színházban kezdte a pályát, s itt kapott szakmai díjakat jeles alakításaiért. Utóbb elszerződött a fővárosba, eleinte kőszínházban dolgozott, majd a függetleneknél, de mindig visszatért Nyíregyházára. Olyannyira oda tartozik, hogy amikor egy-két igazgatóval ezelőtt egy rövid távú direktor meg akart válni tőle, a társulat egységes fellépésére az elbocsátást visszavonták. Szabó Márta exkluzív színházi kincs, országosan ismeretlen, noha színészi képességei és teljesítménye alapján az élvonalban a helye. Feltűnő a komikai vénája – ha megkérdeznénk Mohácsi Jánost, talán őt nevezné meg egyes számú színésznőjének –, de drámai erőben sem szenved hiányt, miközben a mozgáskészsége és a fizikuma, alkati törékenysége ellenére is tökéletes testjátékossá teszik. Fizikai színházi koreográfusok valószínűleg lámpással sem találnának ebben a korosztályban a Szabó Mártáéhoz fogható adottságú és formátumú színésznőt.
Kaszás Mihály és Szabó Márta. Fotók: Juhász Éva. A képek forrása: Móricz Zsigmond Színház
Claire Zachanassianként a megjelenése különleges, extravagáns. Fekete-fehér öltözéke félig blézer, félig blúz, félig szoknya, félig nadrág. Lábán ezüstszínű csizma, fején barna fürtös paróka, mindenén ékszerek fityegnek. Úgy áll, bottal a kezében, mint egy növendék szálfa, egy szálfacsemete. Amikor a József Attila Színházban Ladányi Andrea játszotta a milliárdosnőt, ő volt ilyen feszes, szikár, kényelmetlenül egyenes tartású asszony. Szabó Márta Claire-jének arcán furcsa festékrajzolat: az orrát is elérő fekete görbület talán a fiatalkori „vadmacskára” emlékezik, és van néhány vonalka a bal szeme alatt. Ezeket az utolsó jelenetben azonosítjuk be, amikor az öreg hölgy a Lacrimosa-tétel hangjaira elviszi magával a kivégzett Illt, hogy Capri szigetén helyezze végső nyugalomra. Ekkor sötét napszemüveget visel, s az alóla kifutó fekete csíkok az arcon végigcsorgó könnyeknek látszanak.
Szabó Márta Claire Zachanassianja kezdettől fogva rendíthetetlen. Első pillantásában, amit a rég nem látott Illre vet, ott van minden: a sértettség és az elszántság. Öl a szemével azonnal. Később, az emlékek felidézésekor koncentrált, sűrű fájdalom süt róla. Megszólalása, kútmélyi hangja azt juttatja eszembe: Sulyok Mária tónusa lehetett ilyen.
Kulcskérdés természetesen, hogy milyen a környezet. A közeg: a szürke Güllen szürke falai és szürke lakói. Az első képben a vasútállomáson üldögél, fekete lufikat tart a várakozó férfiak lerongyolódott serege. Csupa lyukas ing, ócska nadrág, szedett-vedett uniformis. Az arcokon mintha már kiütköztek volna a hullafoltok. Egyelőre hiába várják a milliárdosnőt, csak a végrehajtó száll le a vonatról.
Kaszás Mihály kötött kardigános Illjében nemcsak az a jó, hogy viseltes arcára kiül az Ill-úziótlanság, hanem az is, hogy a színész vendégként játssza a szerepet. Így eleve könnyebb szívvel közösítheti ki őt a szépen együttműködő helyi férfiszínészcsapat, amely hibátlan érzékkel teszi bele humorát és pontosságát a gülleniek érzékletes ábrázolásába. Gyuris Tibor polgármestere viszi a prímet, izzadságosan kedélyes vehemenciával, új, dinómintás nyakkendőben. Tóth Zolka találékonyan alkalmazkodó Papja, Gulyás Attila keservesen meghunyászkodó Tanára – aki elsőként ismeri fel az elkövetkezendőket, úgyhogy haladéktalanul inni kezd – vagy Nagyidai Gergő szögletes Rendőre teljes összhangban viszik előre a város ügyét.
Először látok rendezői megoldást arra, miért avval kezdik a gülleniek az életmódváltást, hogy valamennyien sárga cipőt vásárolnak maguknak. Hát azért, mert Claire Zachanassian emberei mind sárga cipőt viselnek. Egy milliárdos asszony csak tudja, hogy mi a menő! Még cipőben is mennek utána a gülleniek. Önként felveszik az egyenruhát. Miközben a nézőkben elfogy lassan a nevetés, és a helyét valami zavar, rossz érzés foglalja el. Igen, ilyen az, amikor valaki, akinek hatalma van, az egész közösséget a személyes bosszúja szolgálatába állítja. Ilyen tömegpusztító.
Az előadás adatlapja a Móricz Zsigmond Színház honlapján itt található.