Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A LÉNYEGET NEM ÉRINTŐ PÉNISZNAGYOBBÍTÁS

Peer Krisztián–Hegymegi Máté: K – mint kontroll / Stúdió K
2024. máj. 7.
k mint kontroll nyakó júlia revizor online
A művészetről, az alkotásról, és főképp a független színházról az esetek többségében a szabadság terepeként gondolkodunk. De mi van, ha nincs teljesen igazunk? - teszi fel a kérdést a K – mint Kontroll című előadás a Stúdió K Színházban, Hegymegi Máté rendezésében. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Arról, hogy a színház hierarchikus rendszere lehetőséget ad visszaélésekre és a beosztottak bántalmazására, sokat hallottunk az elmúlt években a nyilvánosságra kerülő szexuális zaklatási ügyek, vagy akár az Eszenyi-ügy kapcsán. Peer Krisztián és Hegymegi Máté darabja azonban szélesíti a perspektívát, és azt mondja: nézzük meg, hogy is van ez az elnyomáskérdés a kortárs magyar színházban, egy átlagos próbafolyamat közben, illetve, hogy hogy vagyunk a kontrollal úgy általában a hétköznapjainkban, mikor gyakoroljuk saját magunkon, másokon, mikor veszítjük el.

Ami igen gyorsan kiderül: Hegymegi Máté controll freak rendező és személyiség. Ez valószínűleg a legtöbb rendezőről elmondható, de mi most Hegymegit látjuk, ahogy a színpadon fel-le járkálva, jegyzetelve, szúrós tekintettel vagy furcsa grimaszokat vágva igyekszik az általa rendezett előadást a helyesnek vélt mederben tartani. Ezt többnyire sikerrel is teljesíti, leszámítva egy dínót, illetve egy dínójelmezbe öltözött színészt. Nyakó Júlia az egyik jelenetben zöld plüssdinoszauruszként lép a színpadra – a jelmez (a darab szerint) a saját színészi ötlete karakterének megjelenítésére, ő játssza ugyanis a szorongást, a rendező szorongását. Ebben a jelmezben egyszerre nevetséges és sajnálatra méltó, amely elég pontos képi megfogalmazása annak, milyen felesleges idő- és energiapocsékolás a hétköznapjainkban átélt szorongás. A kontrollmániánk hátterében márpedig mindig ott lapul egy ilyen kis dinoszaurusz – állítja az előadás, és valószínűleg ezt állítja minden valamire való pszichológus is.

Ez a jelenet ugyanakkor megmutatja azt is, hogyan kontrollálja a rendező a színészt: kis megalázással, passzív agresszióval, türelmetlenséggel. Mégis hogy jön ahhoz egy színész, hogy saját ötletet hozzon egy jelenetbe, amit a rendező már korábban tökéletesre rendezett, nem igaz? Valójában persze mindenkinek jobb lenne, ha a színész és a rendező alkotótársak lehetnének, előbbi kiélhetné művészi kreativitását, utóbbi nem érezné azt, hogy minden az előadással kapcsolatos felelősség az övé. És hogy mi akadályozza meg ezt? A bevett hierarchia, a megszokás, illetve külső és belső kényszerek. Az előadás megmutatja azt is, kik állnak ennek a színházi táplálékláncnak a legalján: a kellékes és a műszak. Róluk a művészek szinte tudomást sem vesznek, kivéve persze akkor, ha elrontanak valamit.

k mint kontroll Hegymegi máté Nagypál Gábor revizor online

Hegymegi Máté, Nagypál Gábor

Az egészségtelenül felépülő munkahelyi környezet a színházban tehát a társulat, azon belül pedig elsősorban a rendező félelmeinek köszönhető. Ezért az előadás hátralép egyet, és azt mondja, vizsgáljuk meg azt, miért érez félelmet a rendező. Ezt két jelenet világítja meg leginkább, a Rendezők viadala és a Faszméregetés című. Az első a külső nyomást és a belső bizonytalanságot mutatja meg: rendezők cigiznek a próbaszünetben, és azon feszengenek, tudnak-e még bármi újat mondani, hogy vajon van-e értelme a munkájuknak, és hogy hogyan lehetséges autonóm, gondolkodónak maradni, miközben ki kell elégíteniük mások (néző, szakma, munkatársak) igényeit is. A faszméregetős jelenetben piszoároknál állva vizslatják egymás hímtagját a rendezők, miközben arról értekeznek, hányat rendeznek az évadban és hol.

Egyébként ennél a jelenetnél értem meg, miért játszódik az előadás egy férfivécében. Homonnai Katalin mesél benne egy tévéműsorban látott pénisznagyobbító műtétről, amelynek eredményeképpen a pénisz állva ugyanakkora maradt, mint volt, csak lógva lett nagyobb, tehát „az egész a fiúöltözőről, meg a fiúvécéről szólt, nem a szexről”. Eredeti metaforája ez annak, miként próbál a művész kényszeresen igazodni az elvárásokhoz, és miként rendeli ennek alá magát a műalkotást.

A piszoársor mellett a színpad másik fontos eleme egy kád. Ez is remek vizuális ötlet (látványtervező: Fekete Anna), hiszen megmutatja az abszurd feszültségét annak, ami intim és csak ránk tartozik (fürdés), illetve annak, ami elvileg intim és csak ránk tartozna, de a férfiak mégis közösségben csinálják (piszoárba ürítés), mindezt pedig megfejeli az előadásba emelt budis jelenet Örkény Tóték című darabjából, ami lényegében e kettőt mossa össze: már a vécén sem lehet nyugalomban az ember a saját gondolataival. Mindez pedig az alkotás nehézségeinek metaforájává nemesedik a színpadon. Közben pedig jókat nevetünk, ami szintén nem mellékes.

Habár az előadás elsősorban a rendező dilemmáit tárgyalja, megismerjük a többi alkotó kontrollhoz való viszonyát is. A frusztrált szerző például többször kiszól a szövegkönyvből, hogy felhívja rá a figyelmet, milyen kevésre is tartja a színház általában az ő áldozatos munkáját. Például „A vers valamiért nem színpadra való, / sőt kifejezetten kurvára zavaró: / mondani se lehet, követni meg végképp… / előre bemondom – az is idegtépő”. Miközben persze nincs igaza, mert habár a közönség valószínűleg nem ismeri fel a nehezen kiküzdött versformát, az előadást kétségkívül megemeli ennek nyilvánvaló eleganciája.

k mint kontroll Pallagi Melitta revizor online

Pallagi Melitta. Fotók: Piti Marcell. Forrás: Stúdió K

És megjelennek a színészek személyes történetei is, amelyek nem annyira a kontrollhoz, mint inkább annak elvesztéséhez kapcsolódnak. Szép Pallagi Melitta története a sodró Tisza átúszásának rettenetéről, és arról, hogy a pánikroham, a meghalás és újjászületés megtapasztalása után jó önpusztító módjára úgy dönt, visszafelé is megteszi ugyanezt a távot. Samudovszky Adrián sokkoló történetet mesél egyéjszakás kalandjáról, amelyben a lakására vitt ismeretlen nő parancsszavakkal kontrollálta a szexuális aktust. Lovas Dániel a nagyapja halálos ágya mellett érzett tehetetlenségéről beszél, Nagypál Gábor fogkefével pucolja a vécécsészét, miközben katonai esküt mond, ami egyszer csak átalakul művészeti eskütétellé, ebből pedig világossá válik, hogy a színészi lét legalább annyira kényszer egy megszállott művész számára, mint a kötelező sorkatonaság – és a körülmények sem sokkal jobbak, teszem hozzá, a független szférában legalábbis biztosan nem.

Személyes kedvencem a kis jelenetek közül Homonnai Kataliné, akit rémálmában Antonin Artaud-ra emlékeztető apafigura (Kaszás Gergő) macerál rántottasütés közben. A főzés mint a másik kontrollálásának terepe talán mindannyiunk számára ismerős, és a helyzet furcsamód épp azért tűnik igazán álomszerűnek, mert a rántotta valóban elkészül, illata belengi a Stúdió K színháztermét.

A választott téma fontos aspektusa az is, miként manipulálja és kontrollálja a színház a nézőtéren ülő közönséget. Az előadás első jelenete a színháztermen kívül játszódik, ahol Nyakó Júlia egy székre állva tanítónénisen oktat ki minket, gyerekeket arról, hogyan kell majd az előadás alatt viselkednünk. Ennél cizelláltabban mutat meg valami hasonlót a következő jelenet, amelyben közös meditáción veszünk részt Pallagi Melitta vezetésével. Sosem értettem korábban, vajon mi az oka annak, hogy nem tudok az irányított meditáció alatt kikapcsolódni, de most világos lett: az oka a felszólító mód, a megnyugtató hangon való parancsolgatás.

És ugyanezt a nézőmanipulációt és alkotói kontrollmániát mutatja be az a jelenet is, amelyben Hegymegi Máté elmondja nekünk, miért készült ez az előadás, és hogyan kell értenünk a színpadi történéseket. Ám az, hogy egy előadás a rendező által kontroll alatt tartható, csupán illúzió. Erről Fodor Tamástól értesülünk, aki az előadás vége felé lép a színpadra, hogy Thészeusz hajójáról meséljen nekünk, amelyben az athéniak folyton kicserélték az elkorhadt deszkákat újakra. Vajon egy másik hajó-e, amin minden alkatrészt kicseréltek az állagmegóvásra törekvő athéni polgárok? Vajon hasonlít-e még a tizedik előadás a bemutatóra?

Az előadás adatlapja a Stúdió K oldalon itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek