A spanyol Oscar-nevezés kiválóan karikírozza a modern cégvezetőnek a makulátlan imidzs fenntartásáért folytatott mindennapos küzdelmét, miközben a látszat ajtaján egyre többször kopogtat be a kendőzetlen valóság. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
2022 egyik legjobban várt horrorja a történetet keretbe rendező szimbolika nélkül követi a Sinister nyomvonalát, így egy hangulatában hasonló, narratívájában kevésbé komplex tinédzserthriller bontakozik ki, ami csak részben képes beváltani az előzetesen elé támasztott elvárásokat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A Lightyear pontosan olyan spin-off, mint a legtöbb, hasonló franchise-ból egy-egy karaktert kiemelő próbálkozás: elkészült, nem fájt, de meglettünk volna nélküle. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Minden eddiginél gazdagabb off-program és több, mint 1500 percnyi mozgókép várta az érdeklődőket a 6. Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon, ahol a napjainkat leginkább meghatározó problémakörök mellett (menekültválság, közösségi média) lenyűgöző, társművészeteket bemutató alkotásokkal találkozhatott a közönség. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Három év kihagyás után visszatértek a dokumentumfilmek a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál programjába – olyan letaglózó alkotásokkal, melyekben a magyar társadalom perifériájára szorult csoportjainak életébe nyerhetünk betekintést. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
A Minden, mindenhol mindenkor nem találja fel a spanyolviaszt. A már bejáratott, más művekből összeollózott elemeket használja fel újra és vegyíti eredményesen. Bő kétórás szórakozásnak megfelel, ám földindulást generáló, kiemelkedő klasszikusnak kevés. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Michael Bay legújabb rendezése után ismét felmerül a kérdés: van-e 2022-ben létjogosultsága olyan blockbustereknek, melyek kizárólag a mozi larger-than-life jellegére építenek? A rövid válasz az, hogy mindig lesz. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Fazekas Máté Bence azzal a gondolattal játszik el, hogy hány hatóságra van szükség egy középkorú nő kilakoltatásához. Ám minél több ember érkezik a helyszínre, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a bürokrácia nem igazán tud mit kezdeni azokkal a helyzetekkel, amelyekben némi emberségre lenne szükség. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Matt Reeves a Joker irányvonalán folytatja a képregényfilm-adaptációk revízióját, melyben a társadalomkritika kisebb, míg a klasszikus detektívnarratíva és a feszesre vágott akció nagyobb szerepet kap. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Pálfi György új független filmje összesen hét évig készült, habár a rendező eredetileg egy rövidfilmmel is elégedett lett volna. Még szerencse, hogy Lemhényi Réka inkább egészestésre duzzasztotta az anyagot. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A Cinema City címkéje tökéletesen leírja, milyen élmény is az Unchartedet nézni: igazi kaland helyett inkább „kalandozós”, akciófilmnek (is) sovány, adaptációnak felesleges. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Idén a BIDF központi motívuma a bátorság, mely egyéni, közösségi és társadalmi szinten is tematizálódik: megismerjük egy homoszexuális illegális bevándorló, egy afrikai sivatag közepén fekvő, létbizonytalanságban élő közösség, továbbá a lengyel bírók hatalom elleni harcának történetét is. És ez csak a kezdet. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
A cannes-i nagydíjas A hős a bürokrácia nyomasztó súlya alatt szükségszerűen összeroppanó emberi erkölcsöt teszi a vizsgálódás tárgyává, inkább kevesebb, mint több sikerrel. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Az unoka nem tesz mást, mint a bejáratott műfaji konvenciókat okosan felhasználva tár fel egy hamisítatlanul magyar bosszúsztorit, melyben egyszerre fér meg a maró társadalomkritika és a vígjátéki könnyedség. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Az év utolsó magyar mozija egy vélt nemi erőszak következményeit kutatja a mind karrierjében, mind magánéletében talajvesztett férj nézőpontjából, aki egyre kevésbé képes megbirkózni a rá nehezedő nyomással. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.