A kurrens magyar történelmi film továbbra is képtelen úgy elmesélni egy valóban vászonra kívánkozó történetet, hogy közben túllépjen a korlátolt, szigorú értelemben vett jó-rossz bináris oppozíción. A jelenség alól a Hadik sem kivétel, sokkal inkább a szabály. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A Tár pontosan olyan komplex élmény, mint a benne központi szerepet betöltő szimfónia partitúrája: a hangjegyek helyét a dialógusok, a szekciók helyét a karakterek veszik át, melyeket a hierarchia pódiumán vezénylő karmester kénye-kedve szerint pakolgat – egészen addig, amíg már nincs előtte semmi, amiből játszhatna. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A BIDF idei jelszava „Tiszteld az életet, Ne ölj!”. A mottót olvasva persze egyből a szomszédunkban zajló háborúra asszociálunk, ám a felszólítás – ahogy a korábbi versenyprogramokban is – ennél jóval tágabb kontextusban értelmezendő. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
A Király úgy keresztezi a fikciót a valósággal, hogy Zámbó Jimmy ellentmondásokkal teli pályafutása még azok számára is izgalmas felemelkedés- és bukástörténetté válik, akiket amúgy hidegen hagy a magyar popszakma legendás alakja. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
2022 utolsó magyar mozija vérbeli romkom, ami mese- és csodatematikájával, ötletes vizualitásával és alaphelyzetéből adódó abszurditásával igyekszik kiemelkedni a középszerű közönségfilmek mezőnyéből – moderált sikerrel. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Bernáth Szilárd nagyjátékfilmes debütálásának kulcsszava az autentikusság: releváns, szőnyeg alá söpört, kínzóan kevéssé tematizált témáról beszél olyan érvénnyel, hitelességgel és szerzői stílussal, ami a magyar kortárs moziból fájóan hiányzik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Tarik Saleh a legjelentősebb iszlám egyetem közegébe ágyazott, belső vallási konfliktusból kibontakozó, kegyetlen politikai thrillerében olyan világ sejlik fel, mely fokozatosan a bőr alá kúszó, kellemetlen érzéssel tölti el európai nézőjét. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Szilágyi Fanni első rendezése tükörfilm, mely látszólag különböző, mélyrétegükben mégis ugyanazokat a közös kényszereket hordozó ikerpárról szól, akik valahogy nem találják az egymáshoz vezető utat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A megrázó drámák mellett az idei Szemrevalón megfértek a húsbavágó témákkal foglalkozó, ám azokat könnyedebb hangvételbe csomagoló vígjátékok is, melyek a modern női lét generációkon átívelő dimenzióit és a multikulturális társadalmat feszítő problémákat vizsgálják. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Míg Antall József hidegvérű vezetőnek, addig Göncz Árpád szerethető, de inkompetens bácsinak tűnik az idei magyar Oscar-nevezésből, mely minden igyekezet, korhű díszlet és átlagon felüli színészi teljesítmény ellenére érdektelen, hollywoodi kliséket mantrázó kurzusfilmmé válik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Ali Abbasi Cannes-ban debütáló filmjében nem az a legszörnyűbb, hogy egy átlagos iráni férfi lelkiismeretfurdalás nélkül meggyilkol tizenhat prostituáltat, hanem az, hogy a kegyetlen mészáros a nép hősévé válik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A 40 éves Sisi presztízs- és talajvesztése, egy 17 éves kamasz gyermekének örökbeadási-kálváriája és egy nem várt viszonyban magára találó gyanúsított tragédiával átitatott útkeresése: a 18. CineFest súlyos drámákon keresztül enged betekintést a nyomás alatt feltöredező női létállapotba. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Rohonyi Gábor és Vékes Csaba rendezése cím és tartalom tökéletes szimbiózisa: a Szia, Életem! kedves, moderáltan vicces, teljesen ártalmatlan, a végére kissé nyálas közönségfilm, mely nem tud, és nem is akar több lenni annál, amit plakátja ígér. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Jordan Peele egy UFO-horrorba csomagolva, egymásba folyó metaforákon keresztül mesél a látványról, a hírnév hajszolásáról és arról, hogy hogyan veszítettük el a kapcsolatot a mozgókép ontológiájával. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Az amerikai független film fenegyereke a floridai motelek után a texasi iparvárosok felé vette az irányt, hogy újra belülről vizsgálja a tengerentúli társadalom perifériáján ragadt rétegek sajátosan őrült mindennapjait. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.