A történelmi időre és a kulturális térre vonatkozó látszólagos szűkítés – „rendszerváltás”, „20 év”, „feldolgozás”, „east side” – felszabadítóan hatott az alkotókra: nem a rendszerváltás eseményeivel, inkább annak hatástörténetével foglalkoztak. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.
Rossz vért szül, mondja a szakszervezetis hősünknek, mármint ha együtt ebédel a többiekkel, miközben még nem tisztázta magát az úgynevezett félreértések alól. Ki ne gondolna ekkor hősünk aranyerére? MÜLLNER ANDRÁS ÍRÁSA.
A magyar származású jeles amerikai irodalmár különös feladatra vállalkozik, amikor a mai magyar irodalom három prominens személyiségét egy jeruzsálemi könyvvásáron tett látogatásuk ürügyén Izraelről, az ott ért benyomásaikról és a ma újra éledő antiszemitizmusról faggatja. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Elhallgatás, eltitkolás. Feltáratlan múlt, bevallatlan jelen. Hazugságok, téveszmék és tabuk. Az emberek nem szeretik kimondani vagy hallani az igazságot. Az Új Színház göcsörtös premierjének töredéktanulságai közül ez hallatja magát legerőteljesebben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A színlap szerint rémdráma/szomorújáték, amit látunk, és maga a szerző is tragédiának nevezi Katona eredeti művét. Ám a rendező, Almási-Tóth András inkább valamiféle „rémbohózat” felé vitte az előadást, hogy egy másik kortárs író, Márton László kategóriájával éljünk. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Magyar Drámapedagógiai Társaság ötödik alkalommal szervezett módszertani napján színházi rendezők és egy író tartottak előadást az alkotómunka műhelytitkairól. MIKLÓS MELÁNIA BESZÁMOLÓJA.
Én nem tudom, hogy tíz televíziós film egy évben sok vagy kevés: ennyi volt versenyben a szemlén. Olykor soknak éreztem. De volt, hogy kevésnek. CSÁKI JUDIT ÖSSZEFOGLALÓJA.
A Nyári Zsidó Fesztivál keretében mutatták be a Scolar Kiadó két új könyvét is a Károly körúti Alexandrában, melynek során a szerzőkkel, Spiró Györggyel és Bán Zoltán Andrással Vári György beszélgetett. Többek között az új művekről, a régi szülőkről és az örök zsidókról. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
A dicsőült folyóirat emlékének szentelt esztendő nyitóeseményét január 15-én rendezték a Király utcai VAM Design Centerben. A jelenkori magyar kultúra hódolt a Nyugat előtt. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Bejövünk, elfoglaljuk helyünket a hangsúlyosan (lásd: szimbolikusan) kétfelé osztott, lelátó-szerű nézőtéren, farkasszemet nézünk a szemben ülőkkel (az örök azokkal?), és en garde!, máris kezdődhet a mérkőzés, stílusosan, a Bárka Vívótermében. Kérdés, ki mérkőzik itt kivel? BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Spiró keserű komédiájának hősein, a lecsúszott, középkorú vidéki házaspáron semmi sem segít. A telitalálatos lottószelvény több problémát vet föl, mint amennyit megold: a szűkösségre berendezkedett lélek nem tud mit kezdeni a tágasság ígéretével. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Bár Spiró György vitán felül a legtöbbet játszott, legsikeresebb kortárs drámaírónk, ez a darabja tizenkét évet várt, hogy színpadra kerüljön. A Budapesti Kamaraszínház vállalkozása így mindenképpen méltánylandó. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.